Mit gondoltok az olyan anyukáról aki jobban túrja a homokot mint a gyerekek?

Én azt gondolom Lotti anyukájáról, hogy végre egy nő, aki nem savanyodott bele az anyaságba, és élvezni tudja azt, hogy a gyereke mellett ő is újra kicsit gyerek lehet.

Megvallom őszintén, mi még nem tartunk a játszóteres korszakban, de én is sokkal inkább homokvárat építenék, mint hogy a komoly anyák panaszáradatát / dicsekvőversenyét hallgassam.

Szóval semmit nem mond el egy anyáról az, hogy homokozik, tehát nagyon rosszul gondolod, hogy ez azt jelenti, hogy nem érett a gyerekvállalásra (legalábbis ennyi infó alapján).

"Jól gondolom hogy ez a nő még maga is gyerek és nem érett még a gyerekvállalásra?"

Mi bajod van neked??? Szerencsére nem ez alapján dől el, ki érett meg rá. Nem gondolod jól. Semmi közöd hozzá, hogy hogyan játszik a gyerekével, vagy nélküle. Az jó lenne, ha olvasna a padon, vagy csevegne a többi anyukával?

Te meg nem akarsz homokozni, ennyi. Hihetetlen, hogy micsoda rosszindulattal élnek egyes anyukák, és ettől sem függ egyébként az érettség a gyermekvállalásra.

A gyerekednek meg magyarázd meg valahogy, hogy miért nem játszol vele, mert arról nem a másik anyuka tehet.

Nem, teljesen rosszul gondolod!

Egyrészt el sem tudom képzelni, hogyan lehetne úgy homokozni a gyerekkel, hogy én nem élvezem? Csak fél méterre a homokozó szélétől állva dicsérgessem visszafogottan, hogy milyen ügyes, mert egy felnőtthöz az illik?

Különböző személyiségek vagyunk, és nem kell kibújnunk a bőrünkből azért, mert gyerekünk van, de az nonszensz, hogy egy felnőtt nem viselkedhet így. A strandon sem lubickolhat, nem fröcskölhet, csak úszhat szabályosan, mert az a felnőttes, a lubickolás meg gyerekes?

Mi közöd van neked ahhoz, hogy mit csinál a maga örömére?

Lehet, hogy - Uram bocsá' - még a gyurmázást is élvezi, meg a legózást, a kirakót, stb. Valószínű, hogy a vele együtt töltött időt a gyereke is jobban élvezi, mintha olyan anyukája lenne, aki kimérten figyel a játszótéren az etikettre.

Azt gondolom, hogy élvezi az anyaságot és nincs besavanyodva!

Miért baj, hogy felszabadultan élvezi a közös játékot a gyerkőccel?

Mi múltkor elmentünk a családdal a játszótérre, csúszdáztam, hintáztam a kisfiammal, múltkor itthon a kerti medencében pancsoltam a kisfiammal, meg az egyik rokonunk kisfiával, kiabáltunk, pacsáltunk, locsoltuk egymást, olyan voltam, mint egy gyerek! És tudod? Imádta a kisfiam és az unokatesója, nagyokat kacagtak közben, és én is jól éreztem magam. Viszont nem tartom magam éretlennek egyáltalán a gyerekvállaláshoz! Nagyon nem! Felelősségteljes munkát végzek a munkahelyemen, ahol nagy a felelősségem, itthon is megcsinálok mindent, amit kell, de néha nekem is kell egy jó kis laza, felszabadult játék a fiammal, mert ez neki is jó és nekem is!

Elöttem válaszolok mindent leirtak.

Ha szeretem a meséket akkor még én is gyerek vagyok? Vagy mert pl szeretem a szörpöt? Meg a hullámvasutat? Még sorolhatnám.

Amikor gyerekünk születik ujra átéljük a gyerekkort,csak már kicsit mésképp. Jo ujra gyereknek lenni kicsit, csak épp már a saját gyerköccel mokázva.

Nekem erről ez jutott eszembe: https://www.youtube.com/watch?v=E_0Ta_DIWuU

Sosem kell szégyellni azt, hogy élvezed az életet.

Csak sajnálni tudom azt, akiből ez a képesség kiveszett az évek alatt. Az az igazi tragédia!