Tisztelt teljes mértékben abortusz-ellenesek! Belegondoltatok már, hogy milyen élete lesz annak a gyereknek?

Én nem fogtam semmit senkire. Tény: a pasim kilyukasztotta a gumit, hazudott hogy nem akar gyereket, miközben tudta hogy én valóban nem akarok. Csak sajnos te még a legnyilvánvalóbb dolgot is ellenem fordítod hogy mindenképpen én legyek a rossz. Sajnálom ha nincs józan eszed, és nem vagy képes valamit belátni. Szerinted én hol vagyok a hibás? Addig oké hogy elvettem, de nem én akartam terhes lenni, és nem voltam felelőtlen hanem becsaptak. Mégis mondd már meg mi jót és tisztességeset csinált a pasim ami miatt őt sajnálni kéne? Szóval ha engem becsaptak akkor nekem kötelező megszülni és ősanyává válni, mikor soha az életben nem akartam?

Szerintem jó lenne fékezni magad! kiváncso vagyok mit csinálsz ha nehéz helyzetbe kerülsz! Mert msot csak jár a szád, és okoskodsz, az ilyenek szokták elsőnek feladni amikor ők kerülnek sz*rba! Kívánom hogy erőszakolják rád egyszer az életben az általad legutálatosabb, leginkább nem akart dolgot! Majd akkor mondd meg a tutit!

Kedes abortuszpári!

Úgy gondolom, hogy az abortusz-kérdés eldöntése nem "hétköznapi emberek", laikusok joga. Sokkal inkább jogászoké, orvosoké és persze azoké a nőké, akiket személyesen is érint a téma (és nem úgy, hogy az ismerősöm is merősének volt abortusza). Joghallgató vagyok, és célom a jövőben a végleges abortuszszabályozás elérése! Ugyanis ez az a téma/kérdés, amiben a mai napig nem született végleges AB határozat, amely eldöntené, hogy valójában a méhmagzat rendelkezik-e jogalanyisággal. Mint leendő jogász, és mint nő, fontosnak tartom az emberi élethez való alapvető jogot, mely "elvileg" minden embert megillet. És mint tudjuk, az emberi élet a fogantatással kezdődik. És itt nem az a kérdés, hogy fáj-e a magzatnak, hogy összeroppantják... hanem az, hogy neki is joga van a teljes élethez, joga van élni, lehetősége van megszületni. Legalábbis ennek így kellene lenni. Viszont teljes mértékben egyetértek azzal, hogy sokan egyszerűen nem alkalmasak a szülői szerepre. Természetesen a kiskorú anyák sem. És a kérdés feltevőjének a barátnője sem, mint utóbb kiderült. Ezzel teljes mértékben egyetértek. De ez valóban azt jelenti, hogy nincsenek a tetteinknek következményei? Én úgy vélem, aki elég "érettnek" érzi magát arra, hogy szexuális kapcsolatot létesítsen, annak tisztában kell lennie a következményekkel is. Igenis védekeznie kell! Amennyiben ezt elmulasztja (mert a pillanat hevében csak saját magára gondol... itt jelenik meg az emberi önzőség... az abszolút éretlenség), el kell fogadnia a következményeket. Nincs joga megfosztania egy másik embert az életétől. Persze így a két dolog összeütközik... az emberi élethez való jog, és az, hogy lehet, hogy csak rossz élete lesz az ártatlan magzatnak. Erre remek megoldás lenne véleményem szerint az örökbeadás. Hiszen itt Magyarországon is megannyi házaspár szeretne gyermeket, de sajnos nem adatik meg nekik természetes módon. Ezek a szülők szívesen örökbefogadnának csecsemőket, és olyan életet tudnának biztosítani nekik, amit megérdemelnek. Ezzel a megoldással egy jól működő rendzsert lehetne kiépíteni. Mely feloldaná a véleményem szerint alkotmányellenes, és embertelen abortuszt is, és segítséget adna a jelenleg működő örökbefogadási rendszernek. Persze itt jön az, hogy sokan, ha már meg kell szülniük a gyereket, előbb nevelik fel rossz körülmények között, idegbeteg módon, minthogy örökbeadják. Itt kezdőik az emberi intelligencia egy felsőbb szintje.

Alapvető probléma, hogy az abortusz lehetősége felelőtlenségre buzdít. Hiszen nyugodtan belemehetnek a fiatalok vagy akár az idősebbek is, egy-egy meggondolatlan kalandba, hiszen, ha baj van, ott a legális emberölés, az abortusz. És lehet, hogy abban a pillanatban az tűnik a legjobb megoldásnak, de lehet, hogy évekkel később, a legnagyobb baklövésnek minősül, mikoris a nő gyermeket szeretne, és kiderül az abortusz miatt meddő lett. Vagy éppenséggel nem tud élni azzal a bűntudattal, hogy szó szerint megölte saját gyermekét. Hiszen élhetett volna ő is, mosolyoghatott volna. De az emberi önzőség felülmúlhatatlan!

És aki védekezés mellett lesz terhes? Az mit csináljon? Viselje a következményét hogy peches volt? És nők jogai hol vannak? Csak a magzatnak van joga? A nőnek nincs joga eldönteni hogy ő nem akar gyereket, vagy nem akarja átélni a szülést? Szerintem addig a pontig amíg a nő testében van a gyerek addig a nőnek nagyobb joga van. Joga van eldönteni hogy mi történik a testében...

Persze ha megelőzik a sok kis tini terhességét, meg azokét akik felelőtlenek akkor nagyon lecsökken az abortuszok száma, de még akkor is lesz! Lesz erőszak, pech, betegség stb... És őket nem szabad elítélni.

Elnézést, valóban nem tértem ki az utóbb említett esetekre, miszerint jogilag engedélyezni lehetne azon nők abortuszait, akik erőszak áldozatául estek, vagy esetleg a terhesség folytatása veszélyes lenne az anyára illetve a babára nézve.

És természetesen megértem azt is, hogy lehet olyan eset is, amikor védekezik valaki, és mégis teherbe esik... és itt valóban joga van eldönteni a nőnek, hogy szeretné-e a gyermeket, illetőleg nem. Ezekben az esetekben is lehetne kivételt tenni. Igazából én arra szerettem volna rávilágítani, hogy mennyire nem jó ez így, hogy sokan felelőtlenül élnek nemi életet, és utána a legegyszerűbb lehetőséget választják: az abortuszt. Főleg a tiniket érinti ez a probléma. Talán baj az is, hogy mostanában nem divat a felvilágosító filmek nézése... inkább csak a felnőttfilmekből tájékozódnak a tinik, ami persze arra buzdítja őket, hogy bárhol, bármit, bárkivel meg lehet tenni... persze védekezés nélkül. Aztán, ha meg baj van... nincs felelősség... miért is lenne... De sajnos ez nem csak a tiniket érinti. Ezen kellene változtatni!

Szia!

Mély szomorúsággal olvasom azon hozzászólásokat, melyek az új élet halálra ítélésével rokonszenveznek.

Nem szeretnék mélyreható filozofálásba bocsátkozni, csupán leírom azt, amit TUDOK. Nem sokkal ezelőtt váltam mélyen hívő

emberré, legfőképpen a számtalan közvetett, tudományosan megalapozott bizonyítékok hatására Isten létezését illetően. Mára

már semmi kételyem sincs felőle, hogy Ő létezik, és mérhetetlen szeretettel teremtett meg minket. Isten szemében minden

ember egyelő, az átlagember, a kormányfő, az iszákos hajléktalan, az afrikai bennszülött és a fogantatáskor születő

csodálatos új élet is. Az emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik és ugyanolyan teljes értékű ember, mint bárki más.

Isten szemében az abortusz az egyik legsúlyosabb, legförtelmesebb bűn, a népirtás legális fajtája. Naponta a világban több

mint 126000 legális abortusz történik, nem beszélve a feltételezhetően legalább ugyanennyi illegálisról. Vallásosnak sem

kell lenni, hogy belássuk: minden Igaz ember mélységesen elítéli a gyilkosságot.

Végül annyit, a Szentháromság;pokol;menny ugyanúgy létezik, függetlenül attól, hogy hiszünk-e bennük, vagy sem.

"A legnagyobb hiba amit elkövethettek, hogy azt feltételezitek, hogy csak a megátalkodott bűnösök vettetnek a pokol tüzébe"

Na ja, és majd elmagyarázod egy halvaszülő nőnek, hogy hoppá, ott épp nincs bűnös... Istennek nem célja elzárni az üdvözülés útját az ostobák elől, Jézus maga árulta el, hogy meg lehetne bocsátani a sügér fajtájuknak, mert TÉNYLEG nincsenek tisztában vele, mit tesznek. Ha te odaállsz egy elé, és meggyőzöd (sok sikert, hehe), hogy bűnös, akkor az életét teszed pokollá. Ami azt illeti, vannak természeti törvények, amikről se tudomány, se kereszténység nem hallott, és ezek épp elég konstruktív jellegű szenvedésnek teszik ki azokat, akiket te bűnösnek nevezel.

Bűnösek-e tényleg? Sokszor nem, de mi ezt nem tudhatjuk: egyedül a te bűnösöd, és Isten tudja, hogy tévelyeg-e, tehát leginkább vétek, amit művel, nincs magánál, tévedések sorát hiszi igaznak, fél szembenézni a valósággal, és inkább önbecsapó, megkövült szívű nyomorulttá válik, és begyűjti az összes következményét ennek... Vagy hogy bűnös-e, tehát tisztában van vele, hogy árt, nincs semmi nemesebb hátsó gondolat, pontosan ugyanezt tenné, ahányszor csak ugyanabba a helyzetbe kerül... Vagy ezek közt valahol: egy vétkes néhány tiszta pillanattal, aztán vissza a színházba... Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Ez valóban nagyon nehéz lecke, magas fokon szükséges tudatosnak lenni hozzá, hogy állandósuljon az ítéletektől, minősítések gyártásától, jóra-rosszra osztástóül mentes, egészséges és kiteljesedett elmeállapot. Az igazat megvallva semmit se kell megtanulni vagy begyűjteni hozzá. Csak levetni és otthagyni pár régi terhet. Bizonyos értelemben meztelen leszel, és ez most félelmetesnek, sőt, obszcénnak tűnik. Igazából egyáltalán nem számít, mennyire kitárt szívvel élsz. Bolondnak néznek, leminősítenek azok, akik minősítgetéshez vannak szokva, és elfogadnak azok, akik nyitott szívvel járnak. Semmi baj, ha folytatod a vétkeidet: aki a szívével lát, befogad feltétel nélkül. Amikor senkit se ismersz, aki a szívével látna, akkor egyet mégis ismersz... Ez az evangélium legbelső magva, a szeretet üzenete: látni a megtérés lehetőségét a legnagyobb bűnösben is ugyanúgy. A bűn taszít, nem az ember. Talán nagyon-nagyon nehezen, de felébredhet az is, aki teljesen bele van ridegülve a sok-sok sületlenségbe, amit önmagáról hisz, példának okáért igaznak fogadja el, hogy számára nem lehet megbocsátás. Aki hívőnek gondolja magát, és azt hangoztatja, hogy van, aki számára nincs megbocsátás, az egyszerűen istenkáromló. De ez nem azt jelenti, hogy mindenki üdvözül. Ez csak azt jelenti, hogy a jó Pásztor nem hagyja, hogy akár csak egy is eltévedjen a nyájból, és a jó gazda ajtói nyitva állnak minden jövevény előtt. Az ítélkezés valaki más dolga.

http://www.youtube.com/watch?v=xofoQflM8Hg

tessék megnézni