Miért beszél a legtöbb anyuka (indokolatlanul) többeszámban? Észreveszitek ha így mondtok valamit vagy már fel sem tűnik?
Sok anyukától hallom,hogy olyankor is többesszámot használ, amikor ennek semmi értelme, sőt nevetséges lesz tőle. Pl. még szopizunk, éjjel még bekakilunk, mindig lerúgjuk ezt a cipőt.
Babavárás előtt vagyok és nagyon félek, hogy egyszer az én számat is elhagyják ilyen szavak. Bár remélem ilyen nem fordul elő, nagyon égnék. Nektek mindig feltűnik, ha így beszéltek? Egyáltalán ennek mi értelme? (Szeretném kihangsúlyozni, hogy nem arról van szó, amikor mindkettőjüket érintő dologról van szó, pl. hogy sétálni megyünk vagy játszótéren voltunk.)
Azt hiszem pont azért nem. Ha engem kinevetnek nem érdekel, de ha a szakmai tudásomat szólják le olyanok, akik nem értenek hozzá, csak kötekednek, az jobban bánt. És a másik meg az hogy itt minek, ez nem olyan fórum...
De holnap keresek neked pár cikket, aztán ha valaki kötekedni akar meg röhögni, tegye, nem engem minősít.
http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__helyesiras
A kérdést talán itt kellett volna feltenni :)
Csak néhány választ olvastam, mert nincs kedvem fárasztani magam.
Csak a kérdésedre válaszolok:
feltűnik (mindig észreveszem), ha T/1 személyben beszélek rólam és a babámról. De nem zavar, még valahol egynek érzem magunkat... Sajnos ez nem sokáig jár ki egy anyukának - főleg, ha fiús anyukáról van szó.
Ennek szerintem nem nyelvészeti, hanem pszichológiai szempontból van értelmezhetősége / jelentősége és ez a "jelenség" ideiglenes.
Attól ne félj, hogy Te is így fogsz beszélni, ha nem akarsz, akkor nem fogsz.
(Én egy faluban dolgoztam sokáig, ahol nap, mint nap egy más világban éltem : kő helyett kűűűű, stb.. nem is sorolom, mert engem meg ettől ráz ki a hideg. Mégis szépen, tisztán és érthetően beszélek, annak ellnére, hogy néha kicsúszik a számon a pöri, ubi, stb..
Itthon itthon vagyunk, nem egy szellemi - vagy tudományos körben.
Alapvetően pedig nem így beszélünk , én nem félek attól, hogy a gyerekem majd ilyen szavakat fog használni. A másik része a dolognak, hogy egyre többen beszélnek így, ergo megállíthatatlannak tűnik a tendencia.
L.
"a fenti szakmájába illő kérdést pedig szerintem nem tudja megválaszolni..."
Ha pont az ilyen megjegyzések miatt nem töröm magam, hogy találjak rá időt megválaszolni. Minek? Csak hogy nektek bebizonyítsam, hogy megválaszolom? Ugyanmár, kinőttem a bizonytísuk be az óvónéninek, hogy milyen szépen tudok rajzolni korszakból.
Most munka közben néztem be ide, de ha lesz időm, majd beírom a választ is a fenti kérdésre, csak hogy megnyugodjon a kis lelketek.
Azt mondtam, hogy az Abigélnek is majd utánanézek. Hogy Te minek hívod magad az egy dolog, mert én a 3 szakmámból kettőben dolgozom, a harmadikban meg kutatásokkal vagyok benne, tehát mindhármat használom. Ha nem dolgoznék benne semennyire, én sem használnám.
És mivel nem az Abigél könyvvel járok és a nyelvészeti téma sem olyan, hogy egy kávé közben belenézek, így ne várj azonnali választ. De egyszerűbb hogy én is befejeztem, jól megsértődöm, mint ti, aztán annyi.
Nem kötelező válaszolni erre a kérdésre, van még másik ezer, kb. pont ugyanennyire felesleges. (Ez sokak szerint felesleges, szerintem egy csomó másik, úgyhogy akkor mindegyik az:))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!