Éreztél már úgy, hogy bár ne vállaltál volna gyereket?

Igen ereztem mar ugy egy -egy huzosabb nap utan.

Nem kivantam "bar meg se szulettek volna" csak eszembe jutott a gyermektelen elet. Nem hiszem hogy foben jaro bun lenne ha atfut az agyamon. Nincs segitsegunk,5percre nem tudom oket lepasszolni hogy nyugodtan elmehessek wcre de imadom oket es semmiert nem adnam. 

Nem vagyok robot,igenis nekem is lehet rossz napom.

De legalabb beismerem hogy igenis nehez.

Epp a minap lattam egy vicces cikket,megprobalom megkeresni es bemasolni.

Hát akinek nincs gyereke, nem értem, miért ír, hisz a kérdésben a gyerekesekhez szóltak...

30 éves vagyok, nekem van 12 éves, 2 éves, és váratlanul, minden erőfeszítés ellenére tavaly pont ilyenkor kiderült, hogy terhes vagyok. Sírtam a kétségbeeséstől, mert nem akartam, vissza akartam menni dolgozni, jó munkahelyem van, másoddiplomát is elkezdtem... És ekkor kiderült, mint hab a tortán, hogy ráadásul ikrek is...

Szóval most 4 hónaposak. Igen, vannak olyan pillanatok, amikor azt mondom, basszus, kellett ez nekem?

Pl. tegnap délután: a naggyal tanulnék, és nem értem, hogy miért nem érti a kerület-terület képletét, fordítva számolását, 1000-szer elmagyarázom az angolt, mire való a do, és csak a can-t emlegeti, közben százszor ott kell hagynom, mert a 2 éves kiszökött, és épp bezárja magát a műhelybe belülről, könyörgök, nyissa ki, mert sosem érünk annak a hülye angolnak a végére a naggyal, aki persze, hogy eljöttem, nem a tankönyvet nézegeti... Visszaviszem a 2 évest, kiderült, hogy bekakilt, ráadásul pisis a ruhája...Tisztába teszem, átöltöztetem, persze, hogy a szaros pelenkát kivágta maga alól, fejjel lefelé landolt, a forgószék lábára kenődött a laza állapotú cucc... Letörlöm, vissza nagyhoz, de közben érzem a kiságy felől az átható friss kakiszagot, valamelyik kicsi, de nem baj, lassan úgyis etetni kell őket. Mire kiértem, folytattuk a tanulást, eszembe jutott a pisis ruha, gyorsan el kell indítani a mosógépet, a szennyes tartó úgyis mindig tele, pedig mosok vagy napi 2-3 alkalommal. Mire leérek, hogy folytassuk a tanulást, sírnak a kicsik. Oké, be kell menni az udvarról, a nagy hozza a könyveket, én meg a bőgő 2 éves vonszolom, mert nem akar jönni, egyedül meg nem hagyhatom kint. Aztán ránézek a mosogatóra, basszus, elfelejtettem elmosogatni, mert akkor is etetni kellett. De ahhoz, hogy elmosogassak, el kellene a tálcáról pakolni, meg a mosógép is lejárt, ki kellene teregetni, de a reggeli mosás még rajta van a szárítón, megszáradt, le lehetne szedni, de a kiskád tele van, mert a tegnap száradt ruhákat nem volt időm elrakni, még jó, hogy nem kell vasalnom, mert azt anyura sózom rá. Bejövünk a szobába, egyik kezemben az egyik iker,etetem, a másik bőg, közben angolozunk, körbenézek, hogy igen, milyen szépen elpakoltam, még porszívóztam is, erre a 2 éves behoz 1 kiflit, még jó, hogy kistállal, én hagyom, mert etetek, és nem tudok futni utána, ha nagyot küldöm, hogy hozza vissza, bárhol is van, sosem lesz lecke, de kistál is hiába való, mert bizony az a morzsa a szőnyegen köt ki....Szóval porszívózni megint...

Aztán ki az udvarra, a 2 nagy, elpakolok, elmosogatok, meglocsolom a frissen ültetett muskátlijaimat, de 5 perc múlva a kölkök lelökik a kerítésről a virágládát, persze mind a 3 tő fejjel lefelé... kiabálok, visszarakják, a földet is. Felmosok a konyhában, hogy de jó, lassan a végére érek, erre a kicsi lerúgja a lépcsőről a cserép muskátlit, még jó, hogy fejjel lefelé landol, virág kiesett belőle..... Nem baj, türelmes vagyok, visszaültetem, persze nyakig vizes föld vagyok, kézmosás, de el kell mosni a mosdót is, áll benne a virágföld, ami a kezemről lejött...

Felmosás befejez, ki az udvarra, 2 éves nincs meg. keresem, a fáskamrában dekkol. Visszahozom, erre 2 percen belül ugyanazt a cserepet megint lerúgta. Cifrán káromkodtam, majd megint visszaültetem. Mondom, befelé, fürdés (végre, közeledik a nap vége, amikor is lefeküdhetek), útközben majdnem elhasalok a kiskád tiszta ruhában, a francba, nem raktam el, nem baj, majd holnap, addigra úgyis 2 szárítónyi ruha lesz pluszban, igazából teljesen időtakarékos vagyok. :)

Fürdés előtt a 2 éves ismét bekakilt. A kádban kézzel és tussal szabadítom meg az anyagtól, mert törlőkendő persze nincs fent. Utána kád kimosás Domestossal. Lejövünk, melegítek neki kaját, etetem, de egyedül akar, nem igen hagyom, rizs van pont. Minden erőfeszítésem ellenére a rizsszemek a padlón kötnek ki, amit előtte kb 2 órával mostam fel. Nem baj, felsöpröm. Amíg a kicsiket fürdetjük anyuval, (férjem dolgozik), a 2 éves kiszökik, mert meg van győződve róla, hogy a cumiját a kutya viszi el, amikor nem találja, és futok utána, hát az udvaron kéri a kutyát, hogy hozza vissza a nyamnyamot. Persze, pizsibe, és átgyalogolt a virágföldön, amit 2-odszor öntött ki, szóval pizsicsere...

Én igyekszem türelemmel, humorral kezelni a helyzeteket, de maikor pl. fejem fáj, hasam fáj, vagy nincs jó kedvem, hát én is felteszem a kérdést, hogy kellett ez nekem?

És akinek VAN gyereke, az érez így néha, hisz minden emberek vagyunk. Az ikrek rendesek, estétől reggel 7-ig alszanak, de 2 hónapos korukig.... Valamelyik mindig bőgött éjjel, borzalmas volt, és itt volt akkor is ugye a 2 nagy, ugyanezt csináltam, csak alvás nélkül.

Kedves kérdező, nyugodj meg, mindenki érez így, ez a természetes, hisz az csak a tv reklámban van, hogy a gyerek összeken mindent, anyuka meg boldogan mosolyog.

Így konkrétan kimondva nem, de azért az előfordul 1-2-3 havonta, hogy "bár visszatehetném őket a pocakba egy hétvégére, és lenne végre egy kis nyugalom és csend."

Ja, a középsőre mi is majdnem 6 évet vártunk, és bizony ennek ellenére is dög álmos vagyok, mikor 3 napja nem aludtam.

Nem éreztem így.

De azt hiszem más ok miatt, nem azért ami miatt a többség.

Én sehol sem lennék és senki sem lennék, ha nem lenne gyerekem. Nem vagyok sem okos, sem szép, sem szorgalmas, sem tehetséges, sem gazdag, sem semmilyen. Nem is találtam soha a helyem, nem éreztem jól magam sosem.

A fiam szemében én vagyok a leggyönyörűbb, a legokosabb, a legjobb, a legtökéletesebb.

Ha ő nem lenne, akkor sosem érezhettem volna magam értékesnek, szépnek, jónak...

"Még jó, hogy az apa kiveszi a részét a gyereknevelésből. Akinél nem, az nyugodtan elgondolkodhat, hogy jól választott-e."

Hát ne haragudj a férjem négykor kel, de van, hogy háromkor kel, mert négykor már el kell mennie itthonról és sokszor hét körül ér haza. Ha hozzáadjuk, hogy aludni is kell, akkor ha semmi más segítséged nincs és ki vagy, nem sokat tud segíteni rajtad, bármennyire is akar. Ja, hogy a te férjed mindig csak nyolctól négyig dolgozik? Jó neked!