Miért vállaltál fiatalkorúként gyereket?

Szia! Én ugyan nem 18 év alatt, hanem 20 évesen vállaltam gyereket, egyetem mellett.

De ismerek egy lánykát, aki 15 évesen szült, nagyon szépen neveli a kisfiút, persze a szülei segítségével. Szoptatja, hozza babaklubba. Az iskolát magántanulóként végzi. A kisbaba apja látogatja, együtt "járnak" az anyukával. A család teljesen átlagos, középosztálybeli.

1 - Még nem született meg, most vagyok a 12. hetben, de 17 leszek, mikor szülök

2 - Stabil családi hátterem van, értelmiségi, több diplomás szülőkkel, az anyagi hátterünk is stabil. A szüleimet mindennél jobban imádom a világon, testvérem nincs.

3 - Tulajdonképpen megerőszakolt az a fiú, akit a "barátomnak" hittem.

4 - Igen, de nem tudtam túl sok mindent tenni... Pont előtte való nap kezdtem el szedni a tablettát, mert készülni akartam az első alkalomra a fiúval.

5 - Még nem tudom, megtartom-e, de abortuszom biztosan nem lesz, mert megláttam, ahogy dobog a kis szíve, és tudtam, hogy nem lennek rá képes. Az örökbeadáson még gondolkozom, de ha lesz is, mindenféleképp nyíltat szeretnék, hogy láthassam a kicsit.

6 - A barátaim hasonló háttérrel rendelkeznek mint én, és még mindig a barátaim:) Az "apa" egy utolsó senki a szememben, nem szeretnék több szót pazarolni rá.

7 - Gimnazista voltam/vagyok

8 - Nem terveztem, de tudatosan vállalom

9 - Nagyon vegyes érzelmek voltak és vannak bennem; az én gyermekem, és már most szeretem, de félek, hogy ha ránézek az a fogantatására fog emlékeztetni, de abba belepusztulnék. Nem tudom, mit kéne tennem és hogyan, járok pszichológushoz és sokat beszélgetek a babócáról a szüleimmel és a barátaimmal, próbálom megtalálni a legjobb utat. De tudom, hogy bárhogy döntök is, mindenki támogatni fog, és ez megnyugtat.

Szia!

Én egy hónappal szülés előtt töltöttem a 18-at.

2.A családi hátterem: tízen akárhány héve elvált szülők és egy nevelőszülő, anyagi háttér: albérlet, középosztály, alkohol és drogok nélkül (átlagos normális család). A szülőkkel való kapcsolat jónak mondható és testvérek nincsenek.

3. már fél éve szedtem fogamzásgátlót és amellett sikerült.

4. természetesen, azért kezdtem el gyógyszert szedni.

5. Amikor kiderült ez első mondatom az abortusz volt aztán kaptam 1 nap gondolkodási időt, másnap műtöttek volna (későn vették észre az orvosok, holott 16 hét alatt 2 nőgyógyász vizsgált, a terhességi tesztek negatívok voltak végig és a menstruációm is rendszeres volt) utánanéztem hogy egy ilyen idős magzat hogy néz ki és a képek láttán úgy éreztem hogy nem lennék képes sem elvetetni sem örökbe adni, mert életem végéig bűntudatom lenne . Édesanyám is mellettem állt és helyeselte a döntésemet.

6. Kevés barátnőm volt de azok mind segítettek lelkileg, osztálytársak, iskolatársak nagyon toleránsak voltak. Az apa hosszabb párkapcsolat, a baba születése után összeköltöztünk, 3 évvel volt idősebb nálam. a gondolkodási idő alatt ő nem tudott dönteni de azt mondta bárhogy is döntök mellettem marad.

7. Az érettségi utolsó évében jártam amit be is fejeztem 1 hónap hiányzással.

8. nem terveztem de amikor már tudtam róla tisztában voltam azzal hogy mit vállalok . érettségi után szakmát tanultam és elkezdtem a főiskolát mellette természetesen dolgoztam mert anyagi segítség nem volt.

Azóta eltelt 4 év, idén lesz a kislányom 5 éves és egyszer sem adódott alkalom hogy megbántam volna sőt inkább örülök hogy jól döntöttem.

Az egész történethez annyit fűznék hozzá hogy azóta kiderült hogy jó párféle fogamzásgátlót nem használhatok és az esetem elég ritka. Szerencsémre lánykám nagyon jó egészségnek örvend kezdetektől fogva.

Szerintem az a réteg, akiről te írtál kérdező, -akik vállalják a gyereket hátrányos helyzetük ellenére is- azok nem olvasgatnak forumokat a neten, így csak "ellenpéldákat" fogsz kapni, mint amilyenek az eddigiek voltak.. normális családból származó lányok, akik tisztában voltak a szex lehetséges következményeivel, stb, úgyhogy lehet nem lesz túl reprezentatív az innen kapott eredmény.

Diplomámhoz én is feltettem itt kérdést, az mondjuk túl szakmai volt és a mai napig nem kaptam rá egyetlen választ sem :)

Nekem volt egy osztálytársam, aki 16 évesen szülte az első babáját, és 18 (vagy 19) évesen a másodikat. Ez már jó régen volt, de azért leírom, amire emlékszem.

1. 16 éves volt

2. Viszonylag jól szituált szülők gyereke, azt hiszem, a szülei vállalkozók voltak, tipikusan az a család, amelyikre azt mondanám, hogy "normális". Családi ház, kutya, két gyerek, stb.

3. Erről nem sokat tudok.

4. Gondolom igen, mert egy elég tájékozott, határozott lányról van szó.

5. Erről fogalmam sincs, de titkolt terhesség volt a legévéig, még az apa sem tudott róla, pedig együtt éltek (a lány szüleinél). De az okokat nem tudom.

6. Megint csak a normális szót használnám, a lány mindenkivel jóban volt, kicsit olyan volt már 16 évesen is, mint egy felnőtt nő, az osztályban is inkább úgy tekintettünk rá, mint egy felnőttre, mindig adtunk a szavára, stb. Ja, amúgy a dolog furcsasága, hogy kb. a teherbeesése előtt pár hónappal elvégzett egy ilyen kortárs segítői tanfolyamot, és tartott is előadást az osztályban a védekezésről, meg más iskolákban is volt osztályfőnöki óra keretében. Fura, mi? :)

7. Igen, tanult, szakközépbe járt.

8. Ezt nem tudom, de utólag azt mondta, hogy ő mindenképpen akarta.

9. Ezt megválaszoltam az előző pontban.

Amúgy az apukával együtt vannak azóta is, már külön laknak a szülőktől, dolgoznak mindketten (a lány azóta leérettségizett, és most asszem könyvelő), van saját házuk, kocsijuk, stb. Mondjuk a srác idősebb volt, már akkor is dolgozott, amikor az első baba született.

Személyes véleményem az, hogy ők eléggé kivételek, általában nem ez a jellemző. De mivel itt tényleg egy olyan lányról van szó, aki már kamaszként sem volt olyan, mint egy kamasz, hanem sokkal inkább úgy viselkedett, élt, gondolkodott, mint egy 30-as nő, ezért nem hiszem, hogy nagyon rossz helyre került volna a baba :) Furcsa, de vannak ilyenek. Mondjuk ez a titkolózás kicsit durva volt, nem tudom miért csinálta, de gondolom volt rá oka. Csak akkor szólt az anyukájának, amikor elfolyt a magzatvíz.

Különben amikor kiderült, hogy babája született, akkor mindenki a homlokát csapkodta, hogy te jó ég, miért nem tűnt ez fel senkinek, mert oké, hogy egy duci lány volt, de aztán olyan látványosan gömbölyödött a pocakja, de még emlékszem is rá, hogy csak rámeredtem, hogy nahát ez az XY hogy meghízott. Így utólag már egyértelmű, pláne, hogy azóta már nekem is van gyerekem. igaz, én már azért bőven nagykorúként szültem.

23/L

1. 15

2. Elég rossz. Édesanyám nem foglalkozott velem, mindig az volt az elve, hogy ha kapok új ruhákat és fagyit, csokit, akkor az együtt töltött időre már nincs szükség. Nevelőapám hazudozott, mindent megtett, hogy kifúrjon otthonról. Testvérem szerencsére nincs, az anyagi helyzetünk pedig jó volt.

3. Felelőtlenségből, nem védekeztünk.

4. Igen.

5. Az abortusz helyett azért, mert nagyon féltem anyukámtól, hogy eltilt a kicsi apjától, pedig elég depressziós voltam és féltem magamtól. Titkolt terhesség volt, amit azóta persze nagyon megbántam. 36 hetes voltam, amikor kiderült. Végig arra készítettem magam, hogy örökbe kellesz adnom, így képes lettem volna rá, de szerencsére pozitívan csalódtam az anyukámban és én dönthettem a sorsáról, ezért megtartottuk.

6. Jártunk, de szinte együtt éltünk, nagyon ritkán aludtunk külön.

7. Tanultam akkor és magántanulóként elvégeztem még 3 évet egy gimnáziumban. Azért hagytam abba, mert Angliába költöztünk hármasban.

8. Nem terveztem

9. Igen, de nem hittem, hogy megtarthatom.

Azóta elmúlt 3 éves, az apjával összeházasodtunk. A kezdetektől mi neveljük, külön is költöztünk a szülőktől. Nagyon szeretjük őt, mindene megvan és boldog, kiegyensúlyozott kisfiú.

L/18