Éreztél már úgy, hogy bár ne vállaltál volna gyereket?

Márpedig én átvitt értelemben értelmezem a kérdést.

Vagyis úgy, hogy a kérdező nem azt szeretné, hogy ne legyen a gyereke, hanem, hogy valamilyen okból kifolyólag most gondterheltebb passzban van, és vágyik a régi életére, amikor még talán gondtalanabb volt.

Ez számomra érthető.

Az persze egyértelműen gáz lenne, ha nem akarná a gyerekét, de én úgy érzem itt nem erről van szó. Csak valami lelki, idegi kimerültségről.

Azt egy szóval sem mondtuk hogyakinek könnyen jött a baba az ne szeretné úgy, de az bizonyított tény hogy aki megkűzd érte az könyebben veszi az akadályokat kellemetlenségeket. Épp múltkor olvastam a szülés uátni depresszióról. Ott irták hogy a mesterséges megtermékenyítéssel összejött babák anyukáinál szinte nem is fordul elő.

De ez az élet minden területén igy van. Ez egy természetes dolog. Én is sok mindent terészetesnek veszek mivel csak úgy van, másnak ez őrült nagy szám nekem meg általános dolog.... Ilyen az ember.

21: "17 évesen én vigyáztam egy egész nyáron át az 5 hónapos unokatesómra reggel 7-től este 6-ig. "

...és este 6-tól reggel 7-ig aludtál, pisiltél, ettél, pihentél, szórakoztál. Ez egy átlag anyának nem adatik meg, és amikor hónapokig nem tudsz egyhuzamban pár óránál többet aludni, akkor jön a kimerültség. És ez nem ugyanaz, hogy hű, elfáradtam mert a héten nagytakarítás volt, majd a jövő héten pihenek... Nagyon nem ugyanaz.

24-nek

A kérdés nyelvtanilag lehet egyértelmű, de egy aggódó, gondterhelt anyuka szemszögéből nem ilyen egyszerű a helyzet.

S mint anya - bakker remélem - nem vagy ilyen érzéketlen, hogy ne értsd meg azt, amikor valaki valamilyen okból kifolyólag kiborul, és néha átszalad az agyán pár hülye gondolat.

Amúgy vonatkoztassunk már el attól, hogy a gyerek könnyen vagy nehezen jött.

A kérdező így érez, és ennek oka van. Ha bántjuk, azzal valószínű nem segítünk neki.

Kérdező, mi a gond? Miért érzel most így? Min mentél keresztül?