Éreztél már úgy, hogy bár ne vállaltál volna gyereket?

Nem.

Sajnos igen! :-(

Olyan már volt, hogy egy nehezebb nap után nagyon jól esett volna visszacsöppenni a gyermektelen életbe, de a lányom a mindenem, és egy percig nem bánom, hogy vállaltam őt.

Aki igy érez biztos nem szenvedett meg érte. Mi több mint 3 éve várjuk a csodát mégsem teljesül. Biztos nem lesz ilyen érzésem. Sok sorstársat ismerek és egyik sem érez igy soha.

ja és 5 éve azért szoktam el a cigiről hogy 1-2 éven belül biztos jön a baba..... Szóval több mint 5 éve ezt várom.... Igazából amióta sz eszemet tudom arra vágyok hogy anya lehessek és mégis nekem adatik meg ez nehezn.... Na de ilyen az élet. Szerencsére egyébként nagyon jó életem van, nagyon jó gyerekkorom volt és nagyon mindenem meg van csak ez az egy nem, de sok mindent oda adnék érte az tuti....

Nem. Mi 6 évet vártunk rá, majd volt egy borzalmas terhességem, amit végigfeküdtem, mert sokszor ömlött belőlem a vér. Nem volt még olyan pillanat, amikor megfordult volna a fejemben, hogy bárcsak ne lenne.

3 éves lesz jövőhéten a kislányom,és egy hónap múlva érkezik a második baba.Tegnap például:a telefon csörög,persze nem találom (miért is találnám?),a víz forr a tűzhelyen,közben csenget a postás,a lánykám éppen kimegy a kertbe mezítláb,üvöltök neki,hogy jöjjön be,de belelép valamibe (semmi extra szerencsére),és közben úgy belenyilallott a hasamba,hogy azt hittem ott helyben megszülök.Mindez kb. fél perc leforgása alatt.És igen,ilyenkor gondolom,hogy minek kellett nekem ezt bevállalnom.De persze ez csak pillanatnyi,nagyon boldog vagyok,és iszonyatosan várjuk már a második kislányunkat,de van,hogy elfáradok,és szakad a cérna.