Örökbe adás vagy abortusz?

Hát én egyiket se választanám. Nem olyan hű de jók az anyagi körülményeim, a párommal sem valami komoly még a kapcsolatunk, nem is élünk együtt...de biztos,hogy megtartanám, annak ellenére, hogy tudom hogy egyáltalán nem lenne könnyű.

Anyámnak volt egy abortusza kb 25-26 évvel ezelőtt, de a mai napig nem heverte ki!

Az örökbeadás pedig nem olyan könnyű...évekig eltarthat egy ilyen procedúra,de addig a gyerkőc államigondozásban van,mire megkapná a család már nem baba,pedig ők azt akartak,így már nem is biztos,hogy kell...a gyerkőc otthonban marad, később már egyre kevésbé akarják, mivel szinte mindenki a fürtös kisbabákra vágyik.. ha mégis sikerül,akkor sem biztos hogy jó vége lesz a dolognak, mivel igen sok esetben előfordul az, hogy vissza adják, mert válás van pl és egyiknek sem kell...vagy kiderül a szülőkről,hogy abszolút nem alkalmasak,stb... nagyon kevés örökbeadás sikeres! És nem egy intézményvezető van rossz véleménnyel erről, mivel annyi negatív tapasztalatuk van...

nem olvastam el az összes választ, de nem tudom hogy gondoltad ezt a 18-20 éves korosztályt, hogy az nem különleges eset...

19 éves vagyok, végzős gimnazista és szeretnék egyetemre menni.. még ha akarnék gyereket, akkor se 24-25 éves korom előtt. szerintem nem normális 20 évesen szülni

Nagyon nehéz kérdés,döntés.Saját,JELENLEGI helyzetemben azt mondanám egyik sem,de a kérdés nem erről szól.

Az örökbe adás:nem lennék képes azzal a tudattal élni,hogy a világban van egy gyerekem,az egész életem arról szólna,hogy hol van,milyen lehet most,és lelkiismeret furdalásom lenne.9 hónapig bennem van,megszülöm,küzdök és aggódok érte,bennem mozog,rám van utálva...Nem,én ezt nem tudnám megtenni.

Abortusz:nyilván nehéz,nagyon nehéz,főleg ha már valakinek van egy gyereke,és tudja,milyen csodálatos érzés is.De sajnos előfordulhatnak olyan helyzetek,amikor nincs más választás,éhezés stb miatt.Megviseli az embert,de úgy gondolom az örökbe adásnál a kötődés már nagyobb,hiszen láttam is,éreztem is,hallottam sírni is.Az abortusznál a baba még kicsi,tulajdonképpen "csak" embrió.

Bármennyire is fájdalmas,az abortuszt választanám.

Egyébként,ahol lakunk (Bp. 2.ker.) több árvaház,gyermekotthon is van.Tisztelet a kivételnek,s nem akarok olyan lenni,hogy nem látom a fától az erdőt,de a legtöbb,és ismét hangsúlyozom NEM MIND,de a legtöbb intézetes gyermek,inkább le se írom mit csinál,nagyon rossz látni őket,nekik nincs kitől példát venniük,és a nyomás is nagy rajtuk.Nővérem 14 éves lányának gyermekotthonos osztálytársa:szintén 14 éves most volt abortusza.Iszik,dohányzik,haját festi,piercingje van.A legrosszabb,hogy egy nagyon okos,értelmes lány (lehetne),de nincs aki azt mondja neki,hogy "tanulj,hogy ki tudj törni,hogy vidd is valamire".Most bukdácsol,az édesanyja a 7.gyermekét várja,volt már 3(!) abortusza,4 gyerek intézetben,2 anyaotthonban vele,a kislánynak azt mondta,hogy tartsa meg a gyereket.Hogy miért terhes megint?Védekezésre nem futja,és nem tudott 3 hét alatt összeszedni 10000 forintot,ami az abortusz díja.

Vannak normális gyerekek is egy árvaházban,de ott aztán nagyon nehéz,mert pozitív példa nincs előtted,és konkrétan,ha előveszed a tankönyvedet még le is ugatnak.

Inkább örökbeadás.

Mondjuk nálam több oka is van. Viszonylag durva betegségből lábadoztam ki, amibe könnyen visszaeshetek. Nos én eléggé anya típus vagyok sokak szerint egy részt másrészt én nem bírnám azt, hogyha nem lehetne gyerekem. /szóval elképzelhető ha abortuszom lenne akkor nem lehetne többet mert annyira romlik az állapotom de ha megszlöm akkor is lehet, hogy csak az az egy lehet/

Szóval ha olyan helyzet van akkor inkább örökbe adom.

Ha árvaházba kerül az nem tudom mennyivel jobb. Jó meg lesz adva az esély meg minden. De rengeteg embert ismerek aki árva házba nőtt fel és tényleg nem hagynám, hogy az legyen a sorsa.

Van egy barátom aki 14 éves koráig legalább 4 nevelősülőnél volt /gondolhatod senkihez se ragaszkodott/ de mégis rendes ember lett belőle. A helyi kamaszokkal nagyon sokat törődik, nagyon bíron egyébként. Nem igazán vagyok az az ölelgetős fajta de ha találkozunk őt megölelem azért. De azért a másik végzetből is ismerek olyanokat akik árvaházba nőttek fel.

"18 éves korában kirakják az árva házból de ha tanul,dolgozik pénzt tud keresni"

Nincs árvaház. Állami gondozásba kerül.

Ha örökbe fogadják, akkor családba.

Az a legnagyobb szemétség a szülőtől, ha megszüli, de nem mond le róla, így örökbe sem lehet adni, a szülő viszont nem törődik a gyerekkel.

Nem hinném, hogy túl sok állami gondozottat (árva házi gyereket) ismernél. Nem azt mondom, hogy minden családban álom gyereknek lenni, de az állami gondozottak helyzete sem irigylésre méltó. Nem véletlenül mondja sok állami gondozott, hogy jobb otthon a családban, még akkor is, ha súlyosan nélkülöznek, vagy verik őket.

Az örökbe fogadottak helyzete sem olyan idilli, mint ahogy sokan elképzelik.

Ha a te logikádat alkalmazzuk, akkor az abortusszal megmenthetik attól a gyereket, hogy szenvedjen, nélkülözzön, gúnyolják, bántalmazzák, boldogtalan legyen.

dejó hogy írtam egy kisregényt, és nem posztolta...

engedelmetekkel így most inkább csak a konklúziómra szorítkoznék...

Ilyen esetben inkább vegyünk el "időben" egy döntési lehetőséget a magzattól, mintsem hogy olyan körülmények között szülessen meg, ami évtizedekre elveszi tőle a lehetőséget, hogy akármiben is döntést hozzon.

Más az, hogy azért eszik a gyerekem párizsis kenyeret, mert ahhoz van kedve, meg megint más az, hogy azért, mert nem tudok mást az asztalra tenni.

... és azért mindannyian tudjuk, hogy mi mindent kell biztosítani egy gyerek felneveléséhez - még akkor is ha természetesen ésszerű keretek között mozgunk, és nem adunk meg neki mindent amiért kinyitja a száját...