Ti mit tennétek a helyemben? Abortusz?

Ha valakinek magyarázni kell mi a különbség egy imádott, várva várt 3 éves és egy nem szeretett, nem várt, nyűgnek és problémának tekintett magzat között, az elég sötét....

Ja, persze, magyarázd csak a bizonyítványod! Az a gáz, hogy ti tudatosan hoztátok össze ezt a babád, most meg rinyálsz, hogy nem akartad!

Talán nem kellett volna megcsinálni, hanem felnőtt módjára kiállni a véleményed, akaratod mellett. Most meg arra a szegény magzatra haragszol?! Tudod kire lehetsz dühös? Magadra, meg a férjedre, mert mindketten ostobák vagytok!

Kérdező, te tényleg ennyire nem tanultad meg a kialakult helyzetből, hogy az embereknek a saját életük kialakításakor nem másokra kell hallgatniuk, hanem a számukra megfelelő lehetőséget kell választaniuk, hogy megint, még erről is másokat kérdezgetsz? Tudod, hogy a mások véleményétől való függőség az ugyanolyan függőség mint az alkohol, cigaretta, játékszenvedély?

Üljetek le a férjeddel KETTESBEN, beszéljétek meg a kialakult helyzetet 1x, 2x, 3x, ahányszor kell, és hozzátok meg a ti életetekben a legmegfelelőbb döntést, hisz a következményeit is TI fogjátok vállalni, és nem az "eszet osztó MÁSOK" - ha így döntötök, ha úgy, ha amúgy.

Úgyhogy itt - szemben több válaszolóval - engem nem az háborít fel, hogy belelavíroztátok magatokat egy ilyen helyzetbe - senki sem tökéletes, mindenki ront el dolgokat az életében - hanem az, hogy nem tanultál a saját hibádból, nem jöttél rá, hogy a ti életetekben nektek kell a döntéseket meghozni és felelősséget vállalni, hanem rögtön ujra elköveted ugyanazt a hibát, és megint másokat kérdezgetsz, másoktól várod, hogy eldöntsék...

Miért? Hogy aztán lehessen a problémákért újra másokra hárítani a felelősséget "azt mondták, hogy" alapon ... pont ahogy a kérdésedben is teszed, hogy "Én nem akartam volna több gyereket, de elég sokan nyaggattak hogy kell a kistesó"...

Ne ess pont ugyanabba a hibába mint eddig!

Én nem vagyok egy rossz indulatú ember... A fiamat 16 évesen szültem, nem várt baba volt. A lányom szintén ,,baleset", de mindkettőt imádom és ölni tudnék érte.

Most végre szerelemből szeretnénk egy közös babát a párommal, 2 éve nem sikerül.

De ezt csak úgy leírtam...

A véleményem pedig a kérdésedre:

Sajnálom, hogy nem vagy itt előttem, így csak a földre tudok köpni.

Te nem vagy anya! A másik gyereket is elvenném tőled, ha tehetném, mert nem érdemled meg!

Teljes mértékben megértem azokat a lányokat, asszonyokat akik önhibájukon kívűl esnek teherbe, vagy hibásan védekeztek és nem tudják felnevelni a babát... elvetetik. Nem értek velük egyet, de ezt még elfogadom!

De hogy egy állítólagos anya ilyet tesz?? Tudatosan ,,megcsinálják" aztán megölik a saját gyermeküket?? Undorító vagy! Szívemből kívánom, hogy ezek után még ha akarnád, se legyen többet!!!

Enikő! Tényleg azt gondolod, hogy ez a nő gyászolna utána, amikor most is csak nyűgnek érzi a saját gyermekét?

Milyen Isten az,aki ezt megbocsájtja? Az Én Istenem nem ilyen! Ő küldte, mert elvileg akarták a babát. És most a kukába kerül az ajándék...

Enikő, ha a kérdezőnek ilyen hite lenne, mint amilyet te szeretnél neki tulajdonítani, akkor meg sem fordulna a fejében az, hogy így játszadozik egy kezdődő kis élettel.. mint a virágszirommal, hogy szeret nem szeret.. csak most kell vagy mégsem..

És bár leírtam fent valahol az egyik válaszomban, hogy nem ítélem el az abortuszt, mert valóban lehet olyan élethelyzet amikor az a megoldás az egyik szükséges rossz, de azt sem merem már tiszta szívből mondani, hogy de jó lenne ha megtartanák a babát, mert aki már most rosszul van a gondolattól, hogy egy kistestvért adjon a kisfiának és csak egy nem várt nyűg a nyakán, akkor vajon milyen élete lenne a kisgyermeknek? Mit kapna a szüleitől? Csak azt, hogy egy nyűg és semmire sem való stb stb..