Ti mit tennétek a helyemben? Abortusz?

Mikor fél éves volt a fiam nekem is annyira mondta mindenki, hogy most vállaljuk be a tesót,mert milyen jó a kis korkülönbség.Nekem eszem ágában sem volt egy fél éves mellett megint teherbe esni, hiába mondta mindenki....Aztán 1,5 éves volt a fiam mikor teherbe estem a tesóval, ő most 2 hetes és nagyon örülök, hogy vártunk, hogy 2 év legyen a korkülönbség!!

Tudom, ezt már fölöslegesen írom,de a későbbiekre nézve legyen jó tanulság ez neked!Hiába mond bárki bármit, neked kell ott lenni a gyerekkel,neked kell megszülni nem és felnevelni nem a rokonoknak!!!!

De a kérdésedre válaszolva, nem, nem vetetném el!Akkor inkább tényleg add örökbe!És hátha a terhesség alatt megbékéltek a gondolattal, hogy mégis lesz tesó.

Tudod te hányany szeretnének ilyen könnyen teherbe esni és nem sikerül.....:(

Szánalmas, csak sajnálni tudlak titeket....

Magyarul csak azért hoztátok össze szegény babát, mert meg akartatok felelni a külvilágnak? És ráadásul egyikőtöknek sem volt annyi esze, hogy nem egy újabb könyvet vesztek a polcra, hanem egy életreszóló döntést hoztok?! Döbbenet!

Nem is tudom mit írjak?! Ellenzem az abortuszt, de ilyen fokú felelőtlenség mellett nem tudom milyen élete lenne a babának!

Amúgy, ha mások véleménye miatt csináltátok, akkor az már nem zavar milyen véleménnyel lesznek arról, hogy eldobjátok a babát magatoktól?

Nem tartanám meg.

Én egész életemben azt hallgatom a szüleimtől, hogy én csak úgy "becsúsztam", szóval hogy igazából senki sem akart. De mivel anyám félt attól, hogy pokolra jut, ha elvetet, megtartottak. Természetesen a döntésükkor abban is reménykedtek, hogy lesz végre egy fiuk is, de lány lettem. Ez volt a második csalódás velem kapcsolatban. Ezen kívül még arról is "én" tehetek, hogy az anyám meghízott, és nem tudott lefogyni szülés után.

Nem egyszer kívántam azt, hogy bárcsak meg se születtem volna...