Van olyan nő, aki soha nem szeretett volna gyereket és nem is szült? Sőt, ezt nem is bánta meg.

Az én ismeretségi körömben sok ilyen van és megmondom az őszintét szerintem egyik sem normális. Olyan dolgaik vannak, hogy a fejünket fogjuk.

Úgyhogy lehet ők nem bánták meg, hogy nem szültek, de mi nagyon megjártuk velük.

És ha én normális maradok, mert yerekeim vannak, akkor megérte.

Viszont ne szülj csak azért, hogy szülj, mert annak nem lesz jó vége. Egy gyerekkel tudni kell bánni és a szuperdadus című műsorban szereplő anyák között a legnagyobb problémát az jelentette, hogy szültek 3-4 gyereket, közben nem tudtak velük mit kezdeni. Na ez mondjuk teljességgel felfoghatatlan számomra, valaki egy gyerekkel sem tud mit kezdeni és szül még mellé másik hármat. De szerintem egyet is felesleges így bevállalni, mert tiszteld és szeresd annyira a saját gyerekedet, hogy inkább nem hozod világra, azért, hogy aztán ő is, te is szenvedj.

olyan értelemben, amilyenben a gyerektelen ismerőseim nem normálisak, gyerekesek között nem. Tudnék példákat hozni, de nem akarok, mert nem ez volt kérdés.

Nem mondom, nyilván el lehet kerülni, hogy valaki odáig süllyedjen, de nekem az összes gyerektelen ismerősőmre igaz, hogy nem normálisak és mintha egyre jobban menne el az eszük, ahogy haladnak előre a korban.

Több olyan ismerősöm (nő és ffi is) van, aki nem szeretett volna gyereket és nem is vállalt. Viszont mind megbánta. A nőknél olyan 50, a pasiknál 60 év környékén jött a beismerés, hogy másként kellett volna. Hát igen...

Te viszont még nagyon fiatal vagy, 26 évesen nagyon sokan így éreznek. A biológiai óra majd olyan 32-33 éves korod körül kezd el ketyegni, akkor azért sok mindent átértékel az ember lánya. Akkor vagy feléled benned az ösztön, vagy nem. Ezt előre nem lehet megjósolni, de a többségnél azért feléled.

Ezért én a helyedben még nem tennék végleges nyilatkozatot az ügyben, ahogy nem is tettem ennyi idősen. Ha valaki nagyon forszírozta, pl. anyós, annyit mondtam hogy még nincs itt az ideje.

Majd ha 40 évesen is így érzel, akkor érdemes nyilatkozni. Bár addigra azért a legtöbb ismerősödnek leesik majd, hogy mi az ábra :)

26 évesen még én sem akaram gyereket, sőt, 28 évesen sem. De 28,5 évesen már igen. Nem azért, mert utáltam őket, egyszerűen nem illett volna bele az életembe, nem szerettem soha sem függni senkitől. Nálam szinte egyik napról a másikra jött a változás, igaz az én párom imádja a gyerekeket és ő már régóta tervezte.

Van egy másfél éves kisfiam, imádom. Viszont tökéletesen megértelek, és néha nekem is eszembe jut, hogy milyen lenne az életünk nélküle.

Én nem ítélem el azokat, akiknek nincs gyermeke, nem is egy ilyen van a környezetemben sem. Tök megértem, és néha még úgy is gondolom, hogy ők csinálják jól.

Ez olyan hülyeség szerintem, hogy majd öreg korodban ez vagy az. Lehet meg sem érjük. Meg aztán én tudom milyen a magatehetetlen nagyszülőket ápolni, senki nyakára nem kívánnám magam még véletlenül sem.

Szóval nekem megváltozott a véleményem, de egy biztos, rábeszélni én sem hagytam magam soha, hallgattuk pár évig mi is a sok hülyeséget.