Aki az elso gyerek utan nem igazan szeretett volna gyereket de megis lett mennyi ido van a gyerekek kozott? Mitol valtozott meg a velemenyed?

A második nem biztos, hogy ennyire meg fog viselni. Bár én még nem vállaltam be a másodikat, hasonló okok miatt, de azt hiszem már egyre jobban és jobban hiszem azt, hogy egyszer bele fogok vágni még egyszer. A gyerekek között lesz vagy 5-6 év...

Sógornőm hasonlóképp volt, mint te. Ő 7 év után vállalta be mégis a második gyereket, de akkor sajnos elment a baba. Akkor még erősebben vágyott rá, és azt mondta, hogy buta volt, hogy filózott ezen a kérdésen, mert már tudja, hogy mindennél többet ér neki, hogy legyen még egy babája. Végül 9 év korkülönbséggel megérkezett a második baba. Most tök boldogok és sok minden másképp lát már.

Én nem akartam, talán két év múlva elgondolkoztam volna. de megfogant, hiába védekeztünk, megöletni nem tudtam volna.

Most már nagyon várom, lassan megszületik, a fiam 3,5 éves lesz akkor.

Én is így voltam mint te én 24 évesen szültem, hasonló okok miatt nem akartam másodikat. Aztán 28 évesen el kellett gondolkodnom, hogyan legyen tovább karrier ügyileg, mert már nagyon utáltam a munkám. Valahogy bevillant hogy ha most kezdek vállalkozása (ez volt a tervem) lehet sosem hagyom már ott egy babázás miatt, pedig azért egy kisfiú mellé jó lenne egy kislány. 30 fölött meg már én nem akarnék szülni. Hát aztán odáig jutottunk hogy belevágtunk. A kislány dolog nem sikerült ő is fiú lett 4 hetes a drágám, és úgy érzem most lett teljes a családom. Igaz most sem szerettem a terhességet én sem, és féltem a szüléstől nagyon és jó sz.r is volt, de csak egy óráig tartott az első 8hoz képest. A testem most nem lett csúnyább nem lett több csíkom a mellem meg már amúgy sem volt szép, most csak 11 kg-t híztam pedig nem csináltam másképp semmit, az első fiamnál 22-t híztam.

Így most 5 év 3hónap van köztük, és nagyon jó így a nagy ovis okos nagyfiú, a kicsivel így van elég időm kettesben is lenni.

A döntésünket inkább az eszünkkel hoztuk mint a szívünkkel( nem az volt hogy most már aztán annyira vágyunk a másodikra, hanem az ha most nem akkor talán már sosem), de ez volt életem legjobb döntése.

Az en lanyom is 2,5 eves. Szinte naponta mondogatjak mar nekem h mikor lesz masodik gyerek.

En sem szeretnek meg, de a ferjem is mondogatja,hogy lassan-lassan mar jo lenne.

Egesz nap en vagyok vele, mivel kulfoldon elek, semmi segitsegem sincs.

Amikor a lanyom alszik, probalom megcsinalni az osszes hazimunkat, forditasokat vallalok es magantanitvanyaim vannak, minden nap egy. Ettol erzem egy kicsit hasznosnak magam.

Terhesen olyan voltam, mint egy dinnye, de azota sikerult lefogynom, sot nagyon lefogynom. A fenykepeket visszanezve borzalmasan neztem ki.

A szulest meg inkabb hagyjuk, igaz nem emlekszem sokmindenre, mert olyan sok vert vesztettem, hogy elaltattak par orara.

Belegondolok, hogy megegyszer elorol kezdeni.....hat...

egesz nap bezarva (ferjem koran reggel megy es keso estig dolgozik, meg vasarnap is), abba kell majd hagynom a tanitast, meg megint nem lesz egy csepp idom sem magamra.

Onzoseg ilyenekre gondolni? Szerintem nem.

Szerintem ha nem vágysz rá akkor ne erőltesd csak azért mert 29 éves vagy és MOST per pillanat úgy érzed, többet már nem lenne.

Én azért vállaltam másodikat mert az első fiú és mindennél jobban vágytunk egy kislányra is. A sors szerencsére megadta nekünk.A fiammal a terhesség alatt nem találtak rendben néhány dolgot, hetekig bizonytalanság volt hogy egészséges e vagy nem.Híztam, vizesedtem, hánytam, majd beszakadt a hátam, a szülés borzasztóan fájt, aztán majdnem ott maradtam a szülőágyon mert nem maradt abba a vérzés, ezután problémás volt a szoptatás és hasfájós, nagyon sírós volt a babám. Ezzel szemben a második pedig csodás terhesség volt, SEMMI panaszom se volt, a vizsgálatokon mindig minden rendben ment, a szülés hipergyors volt, a gátmetszésem extra hamar meggyógyult (pár nap) a lányom ügyesen szopizott, és aludt 4 óránként az elejétől fogva...stb. életem legszebb időszaka volt:)

Szerintem ha benned nem olyan erős a vágy hogy elnyomja ezeket a szenvedéseket amin átmentél, akkor talán tényleg nem kell erőltetni. A párod pedig gondolom hogy szeret téged, és csak megérti!! Végülis nem neki kell megszülni stb.:(

Szia!

Én meg pont forditva vagyok ezzel, mint Te.

Nagyon nehéz terhességem volt,szó szerint végighánytam, a 16. hétig felkelni sem birtam az ágyból.

De mégis ...

A terhesség utolsó harmada óta lelkibeteg vagyok, mert már akkor tudtam, hogy iszonyatosan fog hiányozni az az állapot.

A Baba állandó velemléte, a mocorgása bennem, minden ...

Amikor megszületett, a boldogság mellett a szomorúságtól is sirtam, hogy vége ...

Most 7 hónapos a Babám, és folyamatosan azon jár az eszem, hogy mikor jöjjön a következő Baba, mert a férjem rám bizta a döntést.

És ha a Fiam nem lenne olyan nehéz eset, és csak a szivemre hallgatnék, szerintem már "rég" terhes lennék újra ...