Máshol milyen a nagymama?

Ő már rég nyugdíjas

Ha rég nyugdíjas, akkor minimum 70 felett vann (vagy nem lehet régóta az...). Fárasztják, és az se biztos, hogy te mindenről tdsz. Akadj le róla.

Hát azért azt képzelni, hogy sgy nyugdíjas azért megy vissza dologozni, hogy ne kelljen a gyerekeddel lenni kimondottan röhejes és egy dolgot mutat: azt hiszed, a világegyetem a gyereked körül forog. Nem így van.

Anyám is nyugdíjas és ő is gondolkodott azon, hogy vissza megy dolgozni. Nem a pénz lett volna a fő motiváció, hanem az, hogy megmaradnak a napi szociális kapcsolatai, a nap struktúrája és hasznosnak is érti magát.

A mindig ő megy helyett amúgy fel lehet emelni q telefont, és Anyu/Julika, ma megyünk a gyerekekkel a Macilaci játszótérre, gondoltam megkerdezem van e kedved jönni, vagy megyünk bevásárolni az Akarmibe, ott van egy nagyon jó cukraszda, gondoltam felugrunk pár sutivel hozzád q gyerekekkel, ha rá érsz.

Próbáld meg azt elfogadni, hogy attól, hogy a gyerekek naponta akarják látni, még nem kell. A gyerekek naponta akarnak palacsintát, csokit, fagyi, akármit, azt se kell.

de anyosod /anyád nem akkar az unokákal lenni 2 hetente sem .

gyerekeknek meg meg kell mondani hogy a nagymama nem ér rá most fáradt stb .

ha akkarja nagymama látni az unokáit majd jelentkezik.

van gyerekem de anyám nem igazi nagymama soha nem alakult ki nagymama-unoka viszony .

Most már változott a világ, minden generáció önzőbb lett, senki nem akar segíteni a másiknak.

Amikor én voltam gyerek, a nők már kb. 50 éves korukban elmentek nyugdíjba, amikor még elég erősek voltak, és viszonylag egészségesek. Így az én 2 nagymamám elég sokat segített az unokáknál, anyukám anyukájánál ott volt mind a 12 unoka majdnem egész nyáron. Ehhez képest anyám fél órára sem vállalta a gyerekeimet.

Az elején meg is mondta, hogy "magadnak szüld, ne nekem." Ez a mostanában divatos nagymamaszlogen. Sok barátnőm hasonlókról számol be.

Mi ha el akartunk menni valahova szórakozni a gyerekek nélkül, babysittert kellett fogadni.

Egyébként anyukám állította, hogy ő mennyire szereti az unokákat, tele volt rakva a lakása a fényképeikkel. De ő valahogy úgy képzelte el, hogy havonta fél órát látja őket, és kész.

Anyósom sajnos elég hamar meghalt, úgyhogy róla nem tudok mit mondani, de amikor a lányom született, 2 napot volt itt, aztán rohant haza, mert a pasija nem tud meglenni egyedül.

Szóval én elfogadtam, hogy magunkra maradtunk. Ez az én életem, nem az övék, egyébként eleve nem is volt szoros a kapcsolatunk.

Ami viszont jobban bántott, hogy amikor nagy ritkán találkoztunk, folyamatosan osztotta az észt anyám, hogy rosszul nevelem a gyerekeimet. Ezek után viszont azt gondolom, hogy semmi joga nem volt ilyeneket mondani.

Ilyen embernek én nem konyorognek, a gyerekek is érzik sajnos, ha a "kedves" nagymama csak muszajbol van velük.

Amúgy nekünk is olyan mindkét nagymama, hogy az esetek döntő többségében akkor találkozunk velük, ha mi megyünk (nincsenek helyben), ez van, hogy csak pár havonta kivitelezhető a távolság miatt. De azt egy kezemen meg tudom számolni, ők hányszor jöttek el ide. 16 hónapos a kisfiam.

Nekem még csak kisgyerekeim vannak, de már megmondom, hogy az lesz a mottóm: "magadnak szülöd őket".

Pont elég felnevelni őket, nekem se segít senki, öregen pihenni akarok majd és nem unokázni.

Elborzaszt ahogy sokan a végletekig kihasználják a nagyszülőket. Csak az elvárások. Ha "élni akarsz", ne szülj!

Anyukám jó nagymama,de kb csak azóta mióta tud beszélni, addig nem tudott vele mit kezdeni. Már a terhesség bejelentésekor jött ez a magamnak szültem szöveg. Ami bántott mert egyrészt eszembe sem volt rá lőcsölni, másrészt bezzeg ő nyugodt szívvel ledobott az anyai nagyanyámhoz,ami azért így fura tőle hogy ő bezzeg nem akar...

Mindig megmondja hogy oő hogy nevelne,közben be van sertodve hogy az unoka nem kötődik hozzá ( soha még kézbe sem vette max mellette ül és beszél hozzá).

Mindez nem is zavarna ha minden gyerekkel ilyen lenne,de xy barinő unokájával többet játszik és gügyög mint a sajátjával...

Nem rossz nagymama,de mélységesen csalódtam benne,mert szülőként meg az ellenkezője volt és pont hogy ő vágyott unokára.

Ha nekem lesz unokám tuti foglalkozni fogok vele.