Mi történt a nagyival? Hogyan lehetne megértetni vele, hogy itthon van és nem máshol?
Szóval elutazott a lányával egy hétre egy szomszédos megyébe, hogy kikapcsolódjon - lévén, hogy 87 éves. Tehát ott voltak egy hetet, majd hazajöttek. Viszont két nappal később a lánya hazament (ő nem Magyarországon él) és a mama azt hitte, hogy ő még a másik megyében van, nem otthon. Szépen bepakolt a bőröndjeibe, retiküljébe és hiába mondta a lánya, hogy itthon van, nem hitte el, azt hajtogatta, hogy menjünk haza.
Már negyedik napja ugyanabban a ruhában van, ölében fogja a retikült, mintha egy utasváróban lenne! Apám beszélt vele többször, de hiába mondtuk, hogy "nagyi, te már '50 óta itt laksz", újra elkezdte mondani, hogy "mikor megyünk haza?" ill. "le fogjuk késni a vonatot!". Aztán mondta, hogy eltesz egy pulóvert, mert fel kell készülni a hidegre és kérte, hogy csukjam be az ablakot (megjegyzem: a legnagyobb melegben) - nem értettük, hogy miért kérdi.
Nem tudja megmondani, hogy jelenleg hol él, de azt sem tudja elmondani, hogy hová akar menni. Hiába mutattuk a fényképét és a gyerekei fényképét, nem érdekelte, elhiszi - de akkor is menjünk.
Tőlem megkérdezte, hogy mikor indul a legközelebbi vonat a legközelebbi városba - holott nincs vasút a környéken -, valószínűleg az agya még a másik helyszínen van, ahol van vonat.
Többször volt már ilyesfajta gond vele, de ez már tényleg hihetetlen. Apám minden nap próbálja elmondani neki, hogy itthon van, de hasztalanul. Értem én, hogy öreg, de az ember elméje ilyen hirtelen meg tud változni vagy az utazás így megkeverné?
Tavaly is volt egy hasonló utazás hasonló módon, de akkor nem volt ilyen "mellékhatás".
Ti mit tennétek ilyen esetben?
Üdv: egy aggódó unoka 20/F
válasza:
válasza:Ez már nem kezdődő demencia, hanem demencia, sajnálom :(
Lehet hülye ötlet, de azt nem próbáltátok, hogy berakjátok a kocsiba, mentek vele a tömb kört 5 kört és "hazaértetek"?
válasza: válasza:Nagypapámnál is ilyesmi volt... :( Az éjszaka közepén felkelt, hogy ő most megy haza a faluba, ahol felnőtt, de ahonnan már 60 éve elköltözött. Nézett buszt meg minden. Nem lehetett magára hagyni, állandó felügyeletet igényelt. Nagymamám nyűglődött vele éjszakánként, mikor megindult, mert már nem tudott önállóan mozogni. Mikor mindenáron menni akart valahova, nagymamám ráhagyta, hogy jó, akkor megyünk, kivezette a fürdőszobába, vagy a lépcsőházba, aztán vissza, és akkor megnyugodott. De már nem élt utána sokáig.
Talán mamáddal is lehetne, hogy apukád vagy te kézen fogjátok bőröndöstül, felültök egy buszra, kocsikáztok egyet a városban, aztán hazajöttök, hogy nézd, mama hazaértünk. Tüneti megoldás, és valószínűleg csak ideiglenes, de ez, hogy ül, mint a váróteremben, tényleg nem állapot.
válasza:Ez nem lehet joo! Kitartas! :/
Igen, amit az elozok irtak az a betegseg…
Es az tenyleg szupi otlet hogy megmondjatok neki; Jol van menjunk haza! . Aztán beultok aa kocsiba mentek 10 percet es ujbol hazamentek. ;D
Akkor meggyőzőm apámat, hogy vigyük el orvoshoz.
Egyébként ő nem akarja(!), mert "biztos az orvos elviteti a diliházba"! (Erre tudtok valami ellenérvet?)
Most már úgy vagyunk otthon, hogy minden bejárati ajtót és az utcakaput is bezárjuk, hogy nehogy kimenjen.
Akkor megpróbálom a házszámmutatást majd később a buszozást. Remélem beválik.
válasza:Hiába "viszitek haza" 5 perc múlva kezdődik minden előlröl. Ez egy ilyen betegség, észérvek itt nem hatnak sajnos. Mindent rá kell hagyni, ne vitatkozzatok vele és ne próbáljátok meggyőzni. Ha haza akar menni, mondjátok azt hogy nemsokára, ettől meg fog nyugodni (jó esetben)
ÉS ez kezdődő demencia, mert ennél sokkal súlyosabb esetei is vannak ha mélyül a betegség...tudom, ebben dolgozom.
válasza:Nem diliháznak hívják, az orvos talán gyógyszert is tudna adni, de ha tényleg 24 órás felügyeletet igényel a mama, akkor nem szabad magára hagyni, mert ön- és közveszélyes lehet! "Csak" elindul világgá, mert gondolt egyet, vagy tüzet rak a szekrényben, vagy kizár benneteket a házból... Nem szabad kockáztatni. Ahol lakom, pár éve eltűnt egy néni, mert ugyanilyen állapotban elindult otthonról, kikeveredett a szántóföldekre és eltévedt a kukoricában, napok után találták meg.
Vagy ápolót kell mellé fogadni, vagy egyéb módon kell megoldani a felügyeletét. Otthonba is lehet küldeni, ahol vigyáznak rá, és a ti életeteket sem emészti fel a váltott műszak, hogy a mamára vigyázzatok. Elsőre lelketlenségnek hangzik, de nagyon kegyetlen dolog egy demens betegre vigyázni napokon, heteken, hónapokon keresztül...
Az én nagymamám is ilyen volt, igaz neki egy agyvérzés után voltak ilyen "kihagyásai", amik végül állandóvá váltak.
Velünk élt és állandóan haza akart menni, mert az anyukája már várja ebédelni... Ilyenkor minket nem is ismert meg, szóval munkatársak, járókelők, betegtársak, osztálytársak voltunk. Ha így szólított meg minket, már tudtuk, hogy "kihagyása" van.
Mi ha tehettük belementünk a játékba és ilyenkor kisegítettük az utca végéig, közben folyamatosan beszéltettük, hogy melyik étel a kedvence amit az anyukája főz, végül az utca végéhez közeledve úgy alakítottuk a beszélgetést mintha arról beszélne, hogy mit is evett ez előbb az anyukájánál és ezzel meg is nyugodott, hogy volt ebédelni. Ezután hazakísértük és aludt pár órát. Ezek után általában kicsit jobban volt.
Az mondjuk kellemetlen volt, mikor hajnal kettőkor indultunk ebédelni, de még így is jobb volt, mint órákig győzködni arról amit úgysem hitt el. Eleinte volt, hogy hetekig csak 1-2 ebéd volt, később napi 8-10. Na az már nagyon nehéz volt. Ő 8 évig élt így velünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!