Az baj ha szinte jobban szeretek ott lenni mint itthon?
Általában minden hétvégén a barátoméknál vagyok de nem mindig alszok ott. Azt vettem észre magamon, hogy már szinte jobban szeretek náluk lenni mint itthon. Ő az anyukájával él, én meg a szüleimmel meg nagymamámmal de apukám sokat dolgozik így keveset van itthon. Nálunk soha semmit nem lehet csinálni... nem lehet kicsit hangosabban zenét hallgatni vagy nevetni vagy bármi mert anyukám rögtön szól, hogy halkabban és ez nagymamám miatt van mert ő meg egész nap csak alszik és sose csinál semmit (pedig nem beteg, csak megjátssza) és anyukámba ez annyira rögzült szerintem, hogy ha mondjuk csak egy sültkrumplit akarok csinálni vagy bármilyen kis egyszerű dolgot már arról is lebeszél, egyszerűen semmit nem csinálhatok. Anyukám sose mutatta ki a szeretét, mármint sose ölelgetett, puszilgatott vagy csak simán mondtam volna, hogy szeret. Egyszóval semmi és ez nekem hiányzik. Ettől függetlenül tudom, hogy szeret csak na. Ritkán nevet de többnyire azt se velem és nem is olyan jóízűen... hiába mutatok valamit amin más összekakilja magát. Na ez a barátoméknál teljesen máshogy van. Ott szinte azt csinálunk amit akarunk, az anyukája kimutatja, hogy szeret minket és hülyéskedni is úgy lehet vele mint akár egy barátnőmmel. Emiatt is szeretek ott lenni. Csak ilyenkor furcsán érzem magam és ha ezt mondjuk itthon elmondanám (nem fogom) biztos,hogy mindenkinek rosszul esne. Szerintetek normális dolog ez?
18/L
18 éves vagy, nem kisgyerek, nagyobb mozgástérre, szabadságra vágysz én kétlem, hogy komolyan gondolnád, hogy összehasonlítod a barátod anyukájának a szeretetét a te édesanyád szeretetével, a kettő nem egy dimenzióban mozog.
Bizonyára jobban érzed ott magadat ahol kicsit szabadabb lehetsz, ez nem bűn.
Amikor három generáció él egy fedél alatt az bizony sokszor nehéz tud lenni családtag ide vagy oda, ezt az ember ahogy nő úgy veszi észre mert úgy terebélyesedik a mozgástér, úgy szeretne magának többet, nagyobb önállóságot fizikailag is, cselekedetekben is.
Szóval szerintem nincs itt semmi baj csak azt ne feledd soha, hogy édesanyád ugyanabban a cipőben van mint te biztos ő is el tudna képzelni egy jobb, kényelmesebb életet magának de ez van neki, ebben kell boldogulni, felnevelnie téged.
Én is jobban szeretek a barátoméknál lenni, mint itthon. Egyrészt mert ott van velem.
Másrészt itthon mindig veszekednek leginkább velem. Ordibálnak este későn is a szobámból nyíló helyiségben, ott telefonálnak, tvznek, zenét hallgatnak.
És ha tanulnék, vagy próbálnék már aludni egyszerűen nem megy.
Ezért is sokkal szívesebben vagyok a barátoméknál. Ott ha tanulnom kell, akkor van olyan kultúrált hogy hagy. Az anyukája is normális. Persze, néha segítenünk kell a kajában vagy a mosogatásban, de mivel sokat vagyok ott ezért ez természetes, kérés nélkül is.
Ott tényleg őszintén érdeklődnek irántam, szívesen vagyok ott.
Szerintem a te esetedben is normális, de sose felejtsd el, hogy az 'anyósod' valószínű addig lesz veled ilyen kedves, amíg a fiával vagy. szóval ha valami történne köztetek, akkor az anyukád ugyanúgy melletted állna, míg anyósod a fia mellett szerintem.. bár biztos vannak kivételek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!