Máshol milyen a nagymama?

Hát nálam sokat vigyáz lányomra, de ettől még nálatok nem változik.

A munka miatt nem feltétlen hinném azt, hogy azért ment vissza nyugdíj mellett...van aki nem akar otthon lenni, pl anyám is dolgozik még.

Nem lehet ezt erőltetni. Nem érdeklik az unokák sajnos.

Szomorú, hogy ez a helyzet. Jobbik esetben egy nagymamát érdekli az unoka és szeret vele időt tölteni. Még ha öreg vagy gyenge is, akkor is örülni szoktak, ha láthatják, még ha nem is vállalják órákra a felvigyázást.

Viszont erőltetni sem lehet. Bármilyen szomorú, nem az ő gyereke, nem kötelessége foglalkozni vele vagy vigyázni rájuk.

Nálunk már nagyok a gyerekek, gimisek, de az én anyukámmal fantasztikus a kapcsolatok. Kicsi korukban sokat vigyázott rájuk, nagyon bensőséges a viszonyuk, most is gyakran járnak oda a gyerekek látogatni. Ő egy igazi nagyi.

A férjem anyja már nem él. Ő egy érdekes szerzet volt. Neki csak a fiam létezett, a lányomat láthatóan fele annyira sem szerette és nem is érdekelte. Emiatt nem is erőltettük azt a viszonyt. Sosem tudom megérteni, hogy miért volt ilyen. Ha volt is annyira elmaradott, hogy azt vallotta, csak a fiú az értékes, akkor sem értettem az ellenségeskedését a lányommal szemben.

Nálunk anyósom tündér nagymama. Szereti az unokákat, mindent megtesz már születésüktől kezdve, hogy legyen közöttük kapcsolat, hogy nekünk segítség legyen és látszik rajta, meg mondja is, hogy mindig szívesen van velük. És tényleg. Rengetegszer van, hogy ő kéri, hogy legyenek nála a lányok, tervezgeti, hogy mikor melyik aludjon ott (vagy akár mindkettő), programokat talál ki, foglalkozik velük, a nagyot viszi heti 2x tornára, ha betegek és segítség kell, akkor jön és ott van, ha nyáriszünet van, akkor jön és ott van, szóval egy szavam nem lehet rá. Tüneményes nagymama, és nekem is amúgy jó anyósom, elfogadja a határainkat, figyelmes, normális. Csak remélni merem, hogy ha majd egyszer én is nagymama leszek, felérek ehhez a mintához :D

Anyám meg... Hát, hagyjuk is. Nyíg, hogy így-úgy hiányoznak neki az unokái, aztán kb évente 2x jön látogatóba, akkor is csak ül a kanapén, telefonozgat, néha hozzájuk szól meg odahívja őket, de csak a vállát vonogatja, hogy hát igen, nem akarnak vele játszani. Amúgy nekem is 2 és 4 évesek a lányaim, abszolút kis cserfesek, játékosak, mindenben benne vannak, de egy kvázi idegennel, akit ünnepnapokon látnak csak, nyilván nem lesznek olyan nyitottak. A kezdeményezés viszont anyám részéről elmarad. De vele pl nekem sem túl jó a viszonyom, 2-3 hetente beszélünk pár szót, hogy mindenki jól van, küldök képeket a gyerekekről, ő küld képeket az aktuális nyaralásáról és ennyiben marad. Anyósom is és anyám is özvegyek, nincs (tudtommal) új párkapcsolatuk, és mindkettejüknél egyedüli unokákról van szó (a férjem egyke, az én bátyám meg eleve külföldön is él, de kapcsolata sincs, főleg nem olyan, ahol családról lehetne beszélni). Anyukám kb azóta HTB, hogy én megszülettem, anyósom meg még aktív dolgozó. Szóval nem is feltétlenül ezen múlik.

Mondjuk az, hogy dolgozik-e nyugdíjasként, az nem feltétlenül tőletek való menekülés. Nagyon sokan látják a munkában az életük célját, értelmét, a saját maguk hasznosságát, és ha anyósod nem egy unokázós típus, akkor ő még azt sem mondhatja, hogy akkor munka helyett majd jól kiéli magát a családdal, mert azért tudjuk, hogy a kettő nem ugyanolyan. A napjait nem tölti ki, ha párszor elmentek hozzá vagy hétvégén tehermentesít titeket, még akkor sem, ha ezt szívesen csinálná. Rengeteg nyugdíjas korú idős ember akkor kezd el leépülni szellemileg, amikor abbahagyja a munkát, mert nincs, ami karban tartsa mentálisan, nincs, ami miatt felkelne reggel, rutint és egyfajta keretet adjon a napjának. Vannak, akik kiélik a rég vágyott szabadságot és csomó mindent tudnak csinálni végre, amit addig nem, és náluk ez nyilván nem érvényes, de rengetegen vannak, akiknek a munkát leszámítva tényleg nincs semmi az életében, ami célt adna a mindennapoknak. És miután azt is abbahagyják, hááát... Rohamos leépülés, depresszió, demencia, aztán kész, megy az elfekvőbe, ahol párnaponta néhány órára látogatják a családtagok. Jobb esetben. Ha anyósod is ilyen személy, akkor előfordulhat, hogy inkább ez a jövőkép riasztja el, nem az motiválja, hogy menekül előletek. Nem mindenki jó nagyszülőnek, ugyanúgy, ahogy szülőnek sem jó mindenki.

Szerintem te vagy rosszindulatú.

Dolgozni biztos nem azért megy vissza, hogy ne kelljen 2 hetente egyszer látni az unokákat... Ki az a hülye, aki heti 40 órát dolgozna folyamatosan azért, hogy ne kelljen 2 hetente egy órát a családjával töltenie? Arra ezer más könnyebb indokot is lehet találni, nem kell hozzá dolgozni.

Valószínűleg unatkozik otthon, nem szeret lazsálni, haszontalannak érzi magát.

Nekünk pont fordítva van, mindkét oldali nagyszülők 2 hetente látni akarnák, de az nekünk azt jelentené, hogy minden hétvégén csak "nagymamázás"... Szeretnénkás programokat is csinálni, nem csak "hazajárkálni", szóval mi szorítottuk le havi egy alkalomra.

Ha több unoka van több gyerektől, akkor a nagyszülőkkel is lehet hasonló a helyzet, lehet mást is szeretne csinálni hétvégente nem csak unokázni, főleg ha ti mentek hozzá és neki kell az egész családra főzni aztán mosogatni is minden alkalommal.

"Így néha a 2 heti időpontot sem kell tartania, mert nem ér rá..."

Nekem ez úgy tűnik, ti nagyon erőltitek. Van, akinek nem kell kéthetente az unoka, van aki meg minden percet vele töltene. Hagyni kellene, hogy ő döntse el, neki mi a megfelelo: lehet 3 hetente szeretné látni az unokakat, lehet csak félévente.