Anyukám,61 és a nagymamám, 87(saját anyja!)kapcsolata borzalmas.Sosem volt jó,de most pár éve elviselhetetlen kategória és én,37 vagyok az, aki ezt hallgatom,mind 2 féltől,kérésem ellenére.Fárasztó.Máshol is előfordul ilyen viszály?Vezet vmi békére?

#1.Igen, sajnos. Anyám már ki is mondta, amit gondol(mint mindig), hogy akkor nyugszik meg, ha az anyja elmegy. (mikor mondtam neki, hogy el kellene engednie a haragot, mert csak magának árt vele)

Így teszek, egyre ritkábban beszélek velük, mert erre nincs szükségem, de természetesen utána kapom, hogy nem is jelentkezem.

Mintha a falnak beszélnék, komolyan, látom, hogy nem hallják meg, hogy nem akarok belefolyni ebbe és nem tudják összekapcsolni azzal, hogy talán ezért nem jelentkezem.

#2. Ez kitűnő ötlet, kizökkenteni őket egy hétköznapi témával. Nagyon köszönöm, mindenképp kipróbálom!

Tudom, h így marad, hiába kértem szép szóval mind a kettőt. Ők, ők, ők...ez nem szeretet.

#3. Köszönöm, igen, sejtettem, h ebből nem lesz már béke sajnos.

S mindeközben, anyám éppen kezd úgy viselkedni, mint a mamám, amit szid benne, éppen azokat is megteszi velem (a fiú testvéreimmel nem!)

Nagyon remélem, hogy nem leszek ilyen én is.

Abszolút elfáradok utánuk való beszélgetés során, főleg a mama, mert ő tényleg semmi másról nem tud beszélni. Anyukámmal azért történik más is, azt még elmeséli, de a vége mindig a saját anyja szapulása.

És őszintén szólva, nagyon bánt, hogy ennyire semmibe veszik a többszöri kérésemet.

#4. Persze, de azért mégiscsak az édesanyámról és a nagymamámról van szó, nem a szomszédról, h nem beszélek velük többé.

Nálam ez nem így működik.

Természetesen érezhetően ritkult.

Köszönöm mindenkinek a választ!

Utolsó 2 válaszoló, természetesen van igazság abban, amit írtok és valamelyest kerülöm is őket.

De nektek nem hiányoznak?

Mármint nyilván nem a panaszáradat, de... Nem tudom, a család az család.

Nekem ezek nehezebben mennek emiatt.