Előfordul máshol is, a nagymama merevebb és régimódibb, mint anyukakorában volt?

Nálunk is hasonlóak vannak, anyám ahogy öregszik, egyre rugalmatlanabb sajnos.

Én mindig szólok neki (nagyon kedvesen, mert eszem ágában sincs összeveszni vele, mert nagyon szeretem), hogy nálunk ez meg az így és úgy van, ha tetszik neki, ha nem.

Anyu is erőltette a bilizést, most már elfogadja, hogy nálunk hogy mennek a dolgok, és lám úgy is szobatiszta lett a gyerekem, ahogy én csináltam. Állandóan beszól nekünk, hogy miért alszunk együtt a gyerekünkkel (2,5éves), erre mindig azt mondom, nem ő alszik vele, hanem mi, akkor ez őt miért zavarja.

Sokszor rászólt a gyerekemre az utcán, hogy tessék köszönni, erre is mondtam, hogy más ekkora gyerek még beszélni sem tud, hagyja már békén, majd köszön, ha akar, ha meg nem akar, na bumm, még pici hozzá.

Szóval néha rászólok anyámra, aztán akkor visszavesz magából, de aztán megint elfelejti, hogy miket mondok, akkor megint rászólok. Igazából egy mókuskerék az egész, de ez van. Sajnos azt látom rajta, hogy egyre rugalmatlanabb, egyre fafejűbb, ha fogalmazhatok így, egyre jobban azt gondolja, hogy csak az jó, amit ő csinál. Aztán emiatt is néha megkérdezem, hogy elégedett-e az unokáival. Mindig azt mondja, hogy igen. Erre én: na látod, akkor mégis jól nevelem, nem? :)

MOndd meg anyukádnak kedvesen, hogy nálatok ezek a szabályok, ha nem tartja be, akkor nem vigyázhat az unokájára. Figyelj, hidd el, hogy be fogja látni, hogy ő jár rosszabbul hosszú távon, ha nem közreműködik veled.

Csak úgy szólj neki, hogy csak kicsit sértődjön meg :)

nalunk is ez van. most epp emiatt mosolyszunet van. mindket nagyszulo ilyen,es tudjuk nem most 50-70 evesen fognak megvaltozni. :( a ferjem rajuk hagyja, en nem, ezert tobbnyire en vagyok a gonosz

nem erdekel, akkor is az en(mi) gyerekem(unk), ugy lesz nevelve ahogy en(mi)) akarom(juk).