Érthető hozzáállás a nagymama részéről?

Érthető is meg nem is.

Nem érthető, mert különbséget tesz a két gyerekétől levő unokák közt, amivel megbánt téged, hiszen ezzel azt érzékelteti, nem a szabadidő hiányáról szól a dolog, hanem a kisfiadról.

Érthető annyiban, ha pl. ő idősebb, türelmetlenebb, fáradékonyabb, esetleg beteg, akkor nem meri bevállalni ezt a plusz odafigyelést, amit egy ilyen kisfiú igényel. De ebben az esetben is meg lehetne mondani ezt normálisan. És nem hetekre kellene rá vigyázni, hanem előre meghatározott ideig annyiszor, ahányszor ti kompromisszumosan megegyeztek. A teljes kivonódás abszolút nem érthet meg számomra, mert ezzel teljesen megvonja a segítségét tőletek, amit egy anya nem igazán tehetne meg, ha szereti a lányát, unokáját.

Ő mivel magyarázza egyébként?

Alapból milyen a kapcsolatotok? Gyereknevelési kérdésekben volt már köztetek konfliktus? Vesztetek már össze valamin a kisfiad kapcsán?

Olvass utána. A hiperaktív gyerek családja elszigetelődik. Senki barátjuk nemnagyon lesz és a rokonok sem akarnak gondot a nyakukba.

Mi is így jártunk.

1. vagyok

A válaszod alapján így már jobban megértem a helyzetet.

Neki akkora kudarcélmény és csapás ez a dolog, amivel nem tud szembenézni, mert felemésztődne lelkileg. Benne nincs ott nagyszülőként az a felelősségtudat, őszinte feltétlen szeretet, ami benned megvan édesanyaként, és átsegít a nehéz órákon.

Nem érti, mert nem meri érteni ezt a betegséget, könnyebb neki téged okolni, mint elfogadni, hogy JÓ anyukák, JÓ nagymamák leszármazottai is bármikor lehetnek ilyen "betegek".

Talán segítene, ha elmenne veletek egy szakemberhez ő is, ahol kimondhatná mindenki az érzéseit, rejtett bűntudatát, és egy szakember világítana rá dolgokra, nem te. Az, hogy mindeddig jó édesanyád volt, nagyon sokat számít, mert az alap szeretetkapcsolat megvan köztetek, arra lehet építeni. Meg kell értenie, nem azért ilyen vele a kisfiad, mert nem szereti őt.

Egyszer láttam egy demonstrációt arról, mit élhet át egy hiperaktív kisgyerek (a Szuperdadusban volt, talán ti is láttátok). Az édesanyja nagyon ki volt bukva lelkileg, hiába tudta ésszel felfogni a betegséget, érzelmileg megfagyott, ingerült, dühös volt a provokációnak vélt dolgoknál. Egy pár óráig fejhallgatót kellett hordania, amin különböző zajokat, nyugtalanító hangokat játszottak, és akkor megértette, milyen érzés lehet kudarcra ítélve küzdeni a zavaró, figyelemelterelő tényezők ellen, ahogy azt a kisfia teszi nap mint nap, mert ő sem tudja segítség nélkül lekapcsolni a zavaró hatást.

Kitartás neked, szerintem van esély, hogy rendeződjön édesanyáddal a dolog, de kérd szakember segítségét ebben!