Munkáltatóm nem hajlandó megérteni, hogy a közelben lakó nagymama miért nem akarja elvállalni a gyerekeimet ha betegek, kényszerítsem anyukámat, vagy mit gondol a fönököm?

Fura hozzáállás. Anyám 70 éves, itt lakik a szomszéd utcában, én pedig itthon vagyok a legkisebbel gyesen még. Anyám már alig várja, hogy mehessen a gyerekért az oviba, és előre leszögezte, ha beteg lesz, ő marad vele itthon. Pedig ő sincs túl jó állapotban egészségileg... Alig bír lépcsőn menni, fáj mindene.... de legalább a gesztus... :)

A munkáltatónak ebbe szerintem kevés beleszólása van.

Sajnálom, vannak ilyen anyukák, neked a sok sz.rból, ami történhet az emberrel, ez jutott.

A munkaadónak kötelessége elengedni, ha gyerek beteg, és ezért el sem bocsáthat. Ha esetleg mégis megteszi, ne írj alá közös megegyezést és keress fel munkajogászt. Vagy próbálj meg egy másik, toleránsabb céget keresni, bár tudom, nagyon nehéz.

Ó szegény :( Én mindig azon kesergek, hogy az anyukám már nem érhette meg, hogy unokái legyenek, de talán ezt a helyzetet jobban el tudom fogadni, mint ha "volna, de minek".

Bébiszitter nem jöhet szóba ilyenkor? Tudom, nem olcsó, meg mégis egy idegen valaki, de hátha a nagyi is észbe kapna.

Én azt gondolom, hogy tényleg nem kötelessége vigyázni rájuk... Az szuper, ha ezt megteszi egy nagyszülő és örömmel teszi, de elvárni szerintem nem lehet, mert a gyerekeket "magatoknak szülöd" ...

Megértem, hogy rosszul esik, hogy így gondolja, de nem tehetsz semmit, ha ez az ő döntése. A munkáltató meg köteles elengedni. Nem biztos, hogy ilyen gyakran lesznek betegek ám, hogy kéthetente... nyilván vannak náthásabb/bacisabb időszakok, de ez nem folyamatos.

Sajnálom, hogy ilyen anyukád van. Bár az én kislányomnak sincs sokkal jobb mamája, bár igaz ő a párom anyukája. Őt sem nagyon érdekli mi van a kislánnyal, bár ha megyünk, illetve mostanában ha megy a kislány akkor örül neki, meg szereti, de ennyi. Ha beteg volt néhányszor vihettem egy két napra, de úgy hogy a párom tesója otthon volt és főleg ő vigyázott a kislányra. De mindig úgy csináltam, hogy egy vagy két nap én, egy nap párom, egy nap mamáék. Nehéz volt és szerencsém volt, hogy elengedtek a munkahelyről. Volt olyan év, hogy minden hónapba kb beteg volt. Akkor minden hónapban egy két nap szabim volt, év végére nem is jutott. Nyaralásra meg pláne, bár ezzel nem volt gond, mert amúgy sem mentünk volna. De még nyári szabim se volt hogy otthon maradhattam volna, de nem baj, pláne már így utólag, de a legnehezebb napon a kicsimmel voltam, az első, és esetleg a második a legnehezebb általában, a többit már nem annyira veszik fel a gyerekek. Persze ha sokkal betegebb nem ér annyit egy munkahely sem, akkor menni kell táppénzre és kész, aztán hátha nem küldenek el. Persze elég szomorú, hogy így kell rettegni, ennyit ér az ember, de hát sajnos ezt a világot éljük. Egyébként tényleg lehet nem is lesz, nem is annyit betegek a gyerekek, lehet csak te gondolod most így. Bár úgy látom te már ebben benne vagy. Ja és annyit akartam még írni, hogy aztán az én gyerekem hál istennek ahogy letudtuk azt az évet, mostmár szinte egész évben talán kétszer volt beteg. Úgyhogy remélem túl vagyunk a nehezén. de váratlan helyzetek bármikor lehetnek. Mondjuk több gyereknél több az esély, lehetőség a betegséggel töltött napokra.

Én is azt tudnám még javasolni, hogy vagy babysitter, akár egy diáklány, vagy néni akiben megbízol és szeretik a gyerekek, illetve majd idővel látod a kicsiken, hogy szeretik azt aki van velük olyankor. Lehet egy nyugdíjas néni szívesen besegít, ráadásul nincs úgy időhöz kötve talán. Az utcában, vagy valahol a közelben nem ismersz valakit? Hátha akár ingyen, vagy jelképes összegért, vagy egy kis segítségért szívesen segít. Jobbat sajnos nem tudok. Vagy kockáztatsz és mész táppénzre, aztán hátha nem küldenek el ha úgy van. Bízzunk a legjobbakban. Ha mást nem, amikor majd otthon leszel munka nélkül akkor anyukád észreveszi magát. Bár nekem az a tapasztalatom, hogy az ilyen emberek, sajnos nem változnak, nagyon ritka. Pláne mikor ilyet mond, hogy élni akarja a saját életét.

Lehet hogy esetleg egy őszinte beszélgetés kettőtök között segítene kicsit. De ne szemrehányóan, inkább elmondanád, hogy mennyire hiányzott mikor nem volt veled mert dolgozott, meg hogy szeretted a nagymamád, de őt még jobban, habár keveset láttad, de tudtad, hogy érted, értetek dolgozik. Mond el neki, hogy neked mennyire rossz volt és szeretnéd ha kicsit bepótolnátok az elveszett éveket. menjél el vele valahova néha néha kettesben ha megoldható. lehet rájön dolgokra, talán így. Menjetek a gyerekekkel közösen programokra, hogy megismerje jobban őket, közelebb kerüljenek egymáshoz. Lehet az is a baj, hogy mivel úgymond te is távol voltál tőle, legalább is ő úgy érezte, lehet a gyerekeket is azért taszítja magától. De ez csak egy lehetőség, nem tudom mi lehet valójában. Lehet hogy tényleg ilyen önző, nem tudom. De egy próbát azért megér. Majd írd meg jutottál e valamire. Párod nincs? Másik anyuka aki szintén hasonló helyzetben van? Kölcsönösen segítenétek egymásnak? Vagy gyesen lévő anyuka? Aztán te is viszonoznád neki valamivel a segíségét. Vagy lehet pénzért is, lehet jól jön neki egy kis plusz. Közös megállapodás kérdése. Majd írj.

na, azért ácsi

miért lenne kötelező a nagymamának a saját életét feladva folyton szolgálni?Gondoljatok bele, felnevelt téged, és mára még friss, energikus, és esetleg élethelyzete szerint lehetősége van még az életben kiteljesedni.Nem értem, miért logikus az, hogy végigdolgozott egy életet, most is kifulladásig rendelkezésre álljon? Ha nem ér rá, bizony, van ilyen.....Sztem is keresni kell olyan embert, aki akár térités, akár hasonló ellenszolgáltatás mellett hajlan dó vigyázni rá, ha már az édesanyja nem lehet vele , egyértelmüen anyagi okokból.Sztem aki azt irta, hogy a nagyinak haptákban kell állnia, az mind a nagymama-hotel-gyermekmegőrző véleményen van Pedig nyilván kiskorotokban éppen eleget voltak veletek anyáék amikor betegek voltatok.......

Másfelől egy nagymama azért ha jó a viszony a fiatal szülők és ő közötte, szivesen vállalj el a kicsit és még jó tanácsokat is ad.