Van itt olyan akinek van gyereke de nem szereti a gyerekeket és a sajátját is nyűgnek érzi?
Látom vannak akiknek 3-4-5 gyerekük is van és mosolygós facebook képeket töltenek fel, minden mesés, mint a filmekben, közben a színfalak mögött hallom ahogy sokszor apuka szidja anyát, anyuka szidja apát, a gyerekekkel üvöltenek néha és látom az anyán, hogy totál kivan, idegileg roncs és mint egy robot, egész nap mos-főz-takarít, semmi élete. Apa elmegy dolgozik és haza jön, nem sokat kínlódik a gyerekekkel és a háztartással.
Én is apa vagyok van 1 gyerekünk, 11 éves, de ezt a 11 évet amit rááldoztam, ha visszakaphatnám bármit megtennék. Nekem nem volt jó, hogy lett, mert semmi türelmem még 1 gyerekhez sem és ha 4 esetében már rég öngyilkos lettem volna, el nem bírnám viselni azt a ricsajt amit csinálnak. A párom akarta jobban és ő szerette volna, én csak belementem, mert 10 év kapcsolat után már mondjuk ideje volt. Ennek ellenére nem tudtam soha átadni magam ennek az "örömnek" minden pillanat egy nyűg, mikor mennem kellett érte az iskolába már azoktól kiborultam, hogy munka után nem mehetek haza, hanem még rohangáljak sárban, jégben, viharban a gyerekért. Emelem kalapom aki elbír 3-4 gyerekkel, de alapból nem szeretem őket. Nem bántottam egyet se soha, de nem bírom elviselni, mert nem tudok a szintjükkel azonosulni. Voltam gyerek, de visszamenni gyerekbe még a fiam mellett is szenvedés volt és rengeteg szorongást okozott, depressziós is voltam sokáig még kisebb volt és több tehernek éreztem. Van így ezzel más is?
válasza:Szánalmas, onsajnaltato, utolsó g*ci vagy. Lépj le minél hamarabb, hatha még nem ment tönkre végérvényesen szegény gyerek élete miattad, te utolsó f*Sz. Kéthetente egy hétvégére se vagy köteles elvinni, ne is vidd inkább. Hátha az anyja legalább szereti szerencsétlen gyereket, ha csak vele lesz, tuti jobb lesz neki. Habár nem tudom, milyen nő lehet, ha még nem hagyta el a férjét, aki utálja a gyerekét, mert ezt egy igazi anya megérzi...
Amúgy igen, sajnos van sok akkora f*szkalap, mint te.:(
válasza: válasza:Apám szeretett engem és akart is,de amikor alkoholista lett utálatos volt stb. Ha ivott rossz indulat volt,ha nem akkor kedves csak aztán egyre többször ivott végül konkrétan elitta az agyát.
Tény hogy fura hogy 11 évesen nem kötődsz a gyerekedhez, de amíg jó apa vagy addig szerintem vannak rosszabb apák is.
Szerintem nem a gyerekhez nem kötődsz,hanem depis vagy már régóta,nekem pszichológus segített ezen. Keress szakembert és hidd el meglátod a jót is a gyerekben. Párodat is vond be,de neki csak azt mond hogy elfáradtál és emiatt depis lettél amihez segítség kell.
Kezdetben vegyetek ki szabadnapot amikor suli van és járjatok el randizni
válasza:Már az előző kérdésedet se értettem.
Utálhatja az ember a világ összes gyerekét. Én se értettem soha mit esznek rajtuk (nő vagyok), nem aléltem el soha egy csecsemő láttán, a nagyobbak meg kifejezetten idegesítettek,
De a saját pont attól más, hogy a tiéd. Magadat látod benne és a te dolgod, hogy úgy neveld, amitől (legalább neked) másmilyen lesz.
Ez az a része amitől elviselhető lesz a nyűgös rész is.
De ha meg se próbálod, meg se próbálsz kapcsolódni és ez akkor a legkönnyebb, amikor kicsi és védtelen, akkor sose fog menni és csak a nyűg marad.
válasza:". Nekem a szabadságunk hiányzik, azok a közös szabad pillanatok, amiknek 11 éve vége lett emiatt. "
11 éves, már simán elmehetnétek nélküle is szórakozni, nyaralni amíg rá vigyáz valaki vagy egy barátjánál alszik, vagy ha csak otthon vagytok sem hiszem hogy állandóan veletek akarna lenni.
válasza: válasza: válasza:28-as, mondja ezt tyúkanyó? Ha neked ez a hobbid, hogy potyogtatod a gyerekeket és tetszik a dolog, ámen rá. Amúgy azt te sem gondoltad komolyan, hogy a gyerekem elé álltam és kimondtam neki ezeket? Azért írom itt le, mert mindig elfojtom. Párom tudja, megérti, mert ettől függetlenük, hogy sosem tudtam átadni magam az örömnek, még szeretem a gyerekemet. Nem adnám oda senkinek, viszont arra akartam kilyukadni, hogy nem vállalnék gyereket ha visszacsinálhatnám. Ő már megvan, írták mások is, eltelt 11 év, de nem tudom átadni magam máig és várom, hogy felnőtt legyen és ne kelljen foglalkoznom vele, élje a saját életét, aztán ha akar majd felém néz, de így nem ragaszkodom ehhez sem. Ha nem akarna látni, hát legyen. Viszont az a helyzet, hogy nagyon szeret és nem szenvedett hiányt apai gondoskodásból ahogy írtam is, csak látom nem sikerült a szöveget megérteni. Nem tudom miben viselkedtem rosszul, ő egyetlen dolgot sem tudna mondani, mert vele nem éreztettem ezt. Szimplán elfojtottam magamban és ahogy más írta, ettem amit főztem magamnak, nem lehet visszacsinálni. Még 7 év és nagykorú lesz, de nyilván egyre kevesebb teendő lesz vele addig is már.
Ami viszont mindig előttem van, hogy sosem voltam nyugodt mióta él. Sokat aggódtam mikor először elment egyedül iskolába, hogy nem-e ütik el, nem-e lesz baja, elrabolják, bántja valaki majd. Menni iskolába értekezletekre, ha beteg volt ott lenni vele és ha elkaptuk én is vagy mi is vergődtünk egyet, közben csomó teendő és munka emiatt elmaradt. Akinek nincs gyereke jöhet-mehet, utazhat , azt csinál amit akar. Ez hiányzik nekem is, nem az, hogy állandó 0-24 felülgyeletben legyek miatta. Már most nem annyira kell, de valahogy bennem pont túlműködött apjaként is ez az ösztön és frusztrált nagyon emiatt nem bírtam elfogadni a helyzetemet. Teljesen félreérted te ezt és meggondolatlanul jössz gec*zni egy embert, ami azért durva és nem emberhez méltó dolog. Gondolkozz már kicsit, ha nőként így beszélsz, el tudom képzelni a gyerekeid mit tanulhatnak otthon tőled. Ez a szégyen anyukám..
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!