Az anyák többsége miért nem készül rá fizikailag a kisbabás időszakra?
Egy másik kérdés kapcsán jutott eszembe, de máskor is felmerült már. Rengeteget hallom, hogy az anyáknak tönkremegy a dereka, keze, válla, gerince a kisbabás időszakban.
Lehet tudni, hogy a gyerek nem mindig a babakocsiban és/vagy a kiságyban lesz, és hogy sokat kell emelgetni, cipelni, tartani.
Erre az időszakra miért nem készül rá az anyák többsége? Core-izomerősítés, pilates, kettlebell, bármi, ami segít a tartóizmok megerősítésében, a testtudatosság kialakításában, hogy tudja hogyan kell felemelni, tartani egy kisbabát úgy, hogy a legkevésbé érezze meg az ember. És ne utána legyen, hogy jaj itt fáj, ott fáj.
#17 már vagy két éve itt kerdezget, azt mondja hogy szeretene felkészülni a gyermekvállalásra, mert majd egyszer szeretne gyereket.
Számomra teljesen röhejes ahogy némelyik kérdése alatt ossza az észt.
Köszönöm azokanak, akik megpróbáltak a kérdésre válaszolni és nem személyeskedni, meg személyes sértésnek és/vagy támadásnak venni a kérdést, hanem inkább ötletelésnek.
"Engem az izgat, miért teszel fel folyamatosan olyan kérdéseket gyermekvállalás alatt, mikor nincs is gyereked?"
Teljesen mindegy mit mondok neked, de azért elmondom. Van gyerekem, 37 évesen szültem. Lombikkal jött össze (2019-ben találhatsz ezzel kapcsolatos kérdéseimet, ha ilyen ügyes vagy, hogy tudod miket írtam eddig ki).
Egyébként ebben az évben összesen 6 kérdést írtam ki, abból csupán 4-et ebben a kategóriában. Abból 2-t a saját gyerekemmel kapcsolatba, 2 általánosabbat. De szerencse, hogy te mindenbe belelátsz, és lebuktatsz :D és tudod, hogy miket írok ki egy anonim oldalon.
Mindig sportoltam, de 30 éves koromtól sokkal tudatosabban. A terhesség előtt crossfiteztem. A terhesség alatt - még ha veszélyeztetett terhes is voltam - nordic walkingoltam heti 3x és 2x jógáztam. Császárral szültem, de a 9. héttől csináltam szülés utáni regeneráló tornát, majd pilatest, 2,5 éves volt, amikor visszatértem a crossfithez.
Olyan a munkám, hogy sokat kell állni, így arra mindig tudatosan figyelek, hogy mikor hol hogy vannak megfeszítve az izmaim, hova terhelek.
A gyerekem nagyon sokat volt karban, ha aludt is pl adamo hintában, akkor azok is 20-30 percek voltak, ami pihenőnek tekinthető volt az első időkben. Éjszaka 3szor kelt eleinte, majd 8 hónapos korától többször. Akkor melléfeküdtem a második kelésnél. Napközben a legjobbakat felkötve aludta.
Ahogy írtam, hogy nekem most egy kérdés alapján jött a kérdés, de személyes megfigyelésem alapján (anno a környezetemben lévő kismamák), illetve az itt lévő kérdések kapcsán is, ahol nagyon sokan panaszkodnak, hogy mindenhol fáj, kíváncsi lettem volna, hogy ha rá lehet készülni, akkor miért nem teszik, illetve most a válaszok alapján az is felmerül, hogy akik úgy érezték, hogy rákészültek voltak, mit csinálnának másképp?
14:
"szerintem félreérted, nem arra gondol a kérdező, hogy szülés után pár héttel már fitten ugrálsz a karodban a gyerekkel, hanem, hogy hónapok, 1 év, 2 év stb. múlva milyen állapotban leszel. Pont úgy, ahogy te írod."
Igen, pont erre gondolok. Meg arra, hogy a 6 hónapos gyerekkel, aki kb 7-9 kiló, ne legyen az, hogy már ne akarja az ember kézbevenni se, mert mindenhol fáj.
Jaj te tökéletes anya te, aki edzett meg veszélyeztetett terhesség alatt is
Manapság már az az anya is szar aki nem edz?
Edzegessel megadnak akkor továbbra is.
Én nem edzettem, mégsem panaszkodtak sose, hogy itt fáj még ott fáj.
Az az anya aki nem mosolyog állandóan, hanem mer beszélni a rosszrol is, az már szar, vagy mi?
Ti hiper szuper gyöngyszemek.
Itt tényleg kár feltenni bármilyen kérdést, mert mindenki személyeskedik.
Egyébként én úgy lettem veszélyeztett terhes, ami kb csak a védőnőt érdekelte, hogy
- lombikos volt a gyerek
- szedtem pm gyógyszert
- meg a 7. hétig volt hematómám
- illetve a méhlepény a méhszáj mellett tapadt.
Ha ebből az egyik nem lett volna már nem vagyok az. Plusz ha nem vagyok az, és véreztem volna, vagy nyílik a méhszájam, akkor természetesen másképp álltam volna hozzá. De nem ez volt. Ezt mindenki meg tudja ítélni saját magának. Én leírtam, nálam mi volt. De hagyjuk.
Köszönöm az eddigi válaszokat!
Kezdjük ott, hogy a gyereknek se kell egész nap kézben lennie. Nem véletlenül találták fel a kiságyat, babakocsit, pihenőszéket, kanapét, autós hordozót, játszószőnyeget és társait. Amikor kézben van, akkor se feltétlenül mindig az enyémben, hanem van egy apja is. És ez is csak pár hónap, mert ha már kúszik-mászik, akkor úgyis menni akar le.
Sose fájt semmim a császáros sebet leszámítva, 2 gyerek mellett sem.
"A terhesség alatt - még ha veszélyeztetett terhes is voltam - nordic walkingoltam heti 3x és 2x jógáztam"
Tudod van olyan is, hogy valaki nem csak papíron veszélyzetetett, mint te, és akkor sehova se mehet, nemhogy nordic walkingra meg jógára....🤦
#27! Látod, nem mindenkinek fontos, hogy az a gyerek meg is szülessen. Én kikértem az orvos véleményét a KISMAMA TORNÁRÓL. Azt mondta, egyelőre szó se lehet róla. Majd bizonyos probléma elhárulása után visszatérünk rá. Bocs, hogy nem volt kedvem kikísérletezni, hogy csak az orvos túl óvatoskodó vagy tényleg elvetélek újra🤷🏼♀️
#5
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!