Volt már, hogy úgy érezted fizikailag nem bírod az anyaságot?

Nekem csak kicsivel 4 és fél fölött született, de egy hetesen már ki kellett mennünk. Elsőn lakunk csak, de nincs lift. Mivel egyedül vagyok vele, az első perctől csak én emelgetem. Bevásárlással együtt átlag 20kiló biztos megvan. (Abból a gyerek most majdnem 7).Mit mondjak? Nem volt időm ezen gondolkodni, de azt már elkönyveltem, hogy a császársebem sose fog meggyógyulni.

A derekam nem fáj jobban, mint terhesen, néha az érzéstelenítő szúrásánál szokott nagyon durván. Illetve, miután hazajöttünk úgy belerúgtam a szoptatós fotelba, hogy lehet, el is tört a kislábujjam. Onnantól el is felejtettem, hogy van császársebem🤣

Viccet félretéve, műtétre én se számítottam, de azt tudtam, hogy nincs segítségem, meg hogy hányadikon lakom, így tudatosan készültem, már a kórházban sétáltam minden nap. Minden császáros ismerősöm csodálkozott, milyen jól bírom, de nem megjátszottam, mire hazajöttem tényleg nem volt bajom. Persze, éreztem, hogy műtöttek, amit nem volt muszáj nem csináltam, de a kötelező így simán bírható volt. Szerintem fontos, hogy ne hagyd el magad.

A mi babakocsinkat fel lehet léptetni a lépcsőn és akkor nem kell annyira emelni. Kicsit macerás leírni, de megpróbálom mert nagyon hasznos módszer. Érdemes az első kereket rögzíteni hogy ne forogjon. Utána a kocsit hátra billentve az első kerekeket a második lépcsőfokra kell feltolni (a hátsó kerék marad a földön és ezért nem kell a teljes súlyt emelni és hajolni sem). Utána az első kerék marad a lépcsőn és csak a hátsót emeljük és feltesszük az első fokra. Utána csak ismétlés: hátra billentve az első kerék megy feljebb egy fokot, majd a hátsó kereket emelve azt tesszük feljebb egy fokkal.

Lassú módszer, de nem kell se hajolni, se kicsavarodni és kisebbet kell emelni.

Sajnos nem mindig működik, mert egyrészt a kocsi tengelytávjának át kell érni két fokot (ez általában megvan) viszont rá kell férnie két szomszédos fokra is. A mi kocsinkkal a legtöbb lépcsőnél működik.

A törzserősítéshez szerintem érdemes pár alkalommal gyógytornászt felkeresni (vagy legjobb ha házhoz jön). Szerintem többet segít, mint a netről szedett torna. Nálunk van munkahelyi gerinctorna, jelenleg online, nekem nagyon megérte járni, éreztem a pozitív hatását a szülés után.

Ezen kívül ahogy csak tudsz pihentesd a hátad és próbáld csökkenteni azokat a helyzeteket mikor nagyon terheled. Én szoptattam háton fekve a földön, és a derekam kímélése miatt kerültem a kiságy használatát, hogy ne kelljen belehajolni. Segített még a hordozó, 3 hósan ugyan még elöl hordoztamva fiam de mégis kíméllőbb volt mint folyamatosan felvenni-letenni. Háton pedig sokkal kisebbnek érződik a súly.

Minden nap. A tested változása, nehezek, állandóan cipekedsz, hajolgatsz, nem alszol,nem nyújtasz, nem eszel,iszol normálisan, szét van nyílva a hasizmod...

Gyakorlatilag folyamatosan fáj valamim.

Arra, hogy tornázol, karban tartod magadat, nem valami úri huncutságként kell gondolni, amire neked úgysincs időd meg "jogod", hanem egyszerűen muszáj, mert ha lerobbansz, nem csak te szívod meg, hanem a gyerek is, meg még aki részt vesz a családban. Nekem a harmadik császárom lesz, a másodiknál lett gerincsérvem. 5 év és marha sok pénz is volt, mire rendbe jött, voltak hosszú időszakok, amikor napi 3 Cataflam mellett is a műtéten agyaltam, mert pár perc állás után már csillagokat láttam. És mellette persze rossz kedvű voltam, türelmetlen, dühös, mindenre rányomta a bélyegét, mintha egy másik személyiség lennél.

Császárnál széthúzzák a hasizmokat, így nincs ami tartsa a gerinced meg a belső szerveid. Hónapok, inkább egy év, mire magától regenerálódik, ha nem tornázol célzottan, de nagyon egyéni, mert valakinek nyitva marad. Szóval ezt vedd komolyan, hogy muszáj magaddal foglalkoznod, némi "önző" egyensúlyt tartani ahelyett, hogy folyton a sürgősségi sorrend legvégére sorolod magad. Nem attól leszel jó anya, ha most "belehalsz", hanem ha hosszú távra készülsz és még az unokákat is szeretnéd majd kergetni :)

Kisebbik fiam ugyanez a kategória- császár is stimmel.

Vegyél egy jó!csatos hordozót pl. Liliputi, Manduca vannak használtan is már. Segít eloszlatni a terhelést és nem terhel úgy, mintha kézben cipelnéd.

Emellett én is javaslom, hogy a tartóizmaidat erősítsd vissza-törzs, has, láb. Igen, ez nem úri-muri, hanem alap kell legyen, mindenki életébe belefér napi 20 perc gyakorlat végzés- míg a baba melletted van simán megcsinálod.

Az én fiam már 2 múlt, de most kezdem igazán nem bírni. Délután még mindig csak ölben hajlandó elaludni, este hiába alszik el szépen egyedül, ráadásul mostanában egyre hosszabb ideig tart, sokat is fészkelődik előtte (gondolom neki sem kényelmes, ahogy fogni tudom), szóval még attól is félek, hogy leejtem...

Viszont már 16 kg, úgyhogy hiába erősödtem hozzá, szerintem ez már nekem a max.

A hasizmomat szülés utáni regeneráló tornával már elvileg összehúztuk, de úgy tapasztalom, hogy valószínűleg a helytelen technikájú emeléstől (ahogy egyáltalán fel bírom venni) megint szétnyílt :/

Minden délután megfogadom, hogy nem fog érdekelni, ha nem alszik, többet nem fogom cipelni, de persze minden nap csinálom, és reménykedek, hogy hátha véletlenül elalszik magától...

Igaz nem császárral szültem de a második lányom a maga 4,5 kilós születési súlyával nem könnyítette meg a dolgom.

Én amikor már nagyon éreztem hogy elegem van az állandó fájdalomból újra elkezdtem hetente egy alkalommal masszíroztatni.

Szülés előtt is végig jártam. Nekem ez volt a megváltás.