Értlemileg -fizikailag kicsit visszanaradt kétévesemre barátnőm folyton rászól, ez normális?

En itt mindig kivancsi vagyok a masik fel nezopontjara. Persze, igazat adok abban hogy alapvetoen nem illik mas gyerekera raszolni es foleg akkor, ha ilyen problemak vannak mint nalatok, DE teny hogy manapsag rengeteg kisgyerekes baratnom abszolut nem szol a gyerekre csak amikor mar naaaagyon kijarna. Az orditozas-visitozas (ha ok nelkul, vagy eroszakos hiszti miatt van) pokoli idegesito a kornyezetnek. De itt megint kiemelnem, hogy mentalisan beteg gyerekre nem szolnek ra, ha VALOBAN a betegsege miatt van es nem csak azert mert szimplan akaratos, es az anyuka e moge bujtatja a dacos hisztit.

Szoval igy ismeretlenul ennyit lehet erre igazsagosan mondani.

egy átlagos gyerekre egy idő után lehet finoman rászólnék.

de a te eseted valóban más,és ezt figyelembe vehetné a barátnőd is.

Esetleg a legközelebbi ilyen szitukor mondd neki hogy: a te gyerekedet ne az övéhez mérje,és bizza rád hogy mikor kell fegyelmezned.

Ha meg ezen megsértődik..akkor az már nem a te gondod..

Figyelj, ha nem akarsz konfrontálódni a "barátnőddel", akkor szimplán ritkítsd a találkozásokat! Ennyi.

Egyébként nem szoktam más gyerekét nevelni. Főleg nem más otthonában és ha az anyja is ott van.

Akkor szólok rá, ha rám bízták,

vagy ha nyilvános helyen vagyunk és én vagy a gyerekem az áldozata a nem helyénvaló viselkedésnek és a szülő nem foglalkozik vele.

Ez független attól, hogy egészséges vagy beteg a gyerek.

Egyébként egészséges 2 évesnél is normális, hogy még nem tudja kezelni az indulatait, hisztizik, türelmetlen. Ez nem nevelés kérdése, ne rugózz ezen.

Nem, egy paraszt!

Nem lenne ilyen barátnőm, v alaposan helyretenném.

Adhat tanácsot, amit meghallgatok, majd eldöntöm betartom v sem.

A gyerekemet én nevelem. Nem a nagyszülei, nem a barátaim.

Ha meg nem tetszik neki, letojom, a gyerekem fontosabb.

Építsd le ezt a barátnőt.

Nekem már az fura, hogy a te lakásodban, a te jelenlétedben rászól a gyerekre. Erre maximum akkor lenne joga, ha a gyerek pl. az ő ruháját piszkítaná be, vagy utcai cipővel mászna fel a heverőre, ahova ő is le fog ülni, vagy az ő poharából akarna inni, vagy más módon konkrétan neki okozna kellemetlenséget.

Én nem foglalkoznék azzal sem, hogy megsértődik, mert világosan látszik, hogy fogalma sincs, hogy illene neki, mint vendégnek viselkednie. Úgyhogy egyszerűen nem hívnám többé magamhoz, sőt, ha telefonon szóba hozza, akkor mindig kitérnék (ha már nem akarod megmondani a valós okot).

Amit írtam, az még egészséges gyereknél is így lenne. Ha a gyereked értelmileg visszamaradt, akkor meg pláne! Örüljön, hogy neki egészséges a gyereke, téged meg hagyjon békén a tiéddel együtt!

#1:

"Az orditozas-visitozas (ha ok nelkul, vagy eroszakos hiszti miatt van) pokoli idegesito a kornyezetnek. De itt megint kiemelnem, hogy mentalisan beteg gyerekre nem szolnek ra, ha VALOBAN a betegsege miatt van es nem csak azert mert szimplan akaratos, es az anyuka e moge bujtatja a dacos hisztit."

Először is ne feledjük, hogy mindez otthon történt, tehát ha "pokoli idegesítő" valakinek a gyerek-hiszti, akkor ne menjen kisgyerekes családhoz vendégségbe. Nemcsak beteg, de egészséges kisgyereknél is természetes, hogy időnként hisztizik. Ez életkori sajátosság.

Való igaz: minden szülő rémálma, hogy gyereke a bolt kellős közepén üvöltve földhöz vágja magát, irtózatos hisztit csinál és mindenki rájuk figyel. Akiket mértékadónak tekintek gyerek-lélektanban (Ranschburg Jenő és Vekerdy Tamás), azok szerint akik osztogatják ilyenkor a jó tanácsokat, hogy hogyan kéne "megnevelni" a gyereket, azok szinte biztos, hogy nem neveltek még kisgyereket. Akik neveltek/nevelnek, azok őszinte együttérzéssel tekintenek a szülőre. :DDD

Szerencsére az én 4 éves fiam közterületen, idegenek előtt mindig a lehető legaranyosabb és legjólneveltebb arcát mutatja (rengeteg dicséretet zsebelünk be érte), de valahol neki is ki kell adnia a gőzt: itthon azért szokott hisztizni, és ha nagyszülők vannak itt, néha egészen bevadul (meg ha időjárási front van, meg ha nem aludt délután, meg ha nem volt eleget szabad levegőn stb.). Rosszul tűri azt is, ha feleségem "felnőttesen" beszélgetni akar a vendéggel (vagy akár a játszótéren egy másik anyukával) és nem vele foglalkozik. Ilyenkor mindent elkövet, hogy vele kelljen foglalkozni: erre legjobb a rendetlenkedés és a hiszti. :DDD

Tehát az egészséges gyerek is akaratos, a klasszikus dackorszak után is, és természetesen kell kezelni, de tapasztalatom szerint a direkt fegyelmezésnél, büntetésnél sokkal-sokkal hatékonyabb a lefoglalás, a játékba, beszélgetésbe való bevonás. Lehet, hogy a kérdezőnél is szimplán azért ordított a gyerek, mert rossz néven vette, hogy anyukája egy másik felnőttel és nem vele beszélget. Ezen nem kell fönnakadni, ez természetes dolog. Persze kellemetlen, reagálni kell rá, de véletlenül sem szabad arra gondolni, hogy a szülők rosszul nevelik, hogy ilyen a gyerekük.