Miért éri meg gyereket vállalni?

Ha "megéri - nem éri meg" mérleg módszerrel döntenének az emberek, akkor szinte senki nem szülne, mert REÁLISAN nézve nem éri meg. Sem anyagilag, sem szellemileg, sem karrier szempontból (még a férfiaknál sem), kutatások is azt bizonyítják, hogy statisztikailag azok a nők élnek legtovább, akik nem házasodnak meg és nincs gyerekük. A "majd a gyerekem gondoskodik rólam" a lehető legrosszabb indok/ok.

Viszont. Egyrészt mi is csak egy állatfaj vagyunk, akiknél a szaporodás és fajfenntartás ösztöne ugyan már erősen átalakult az evolúciónk során, de még mindig ide vezethetőek vissza a "tovább kell vinni a vérvonalat/nevet, nem halhat ki nemzetünk" és hasonló indokok. Aztán a társadalmi konvenciók és elvárások, vagy nem is tudom minek nevezzem, ezt még mindig olyan ALAPVETÉSNEK tartják, bár lassan már átalakulóban van ez a nézet, generációról generációra egyre erősebben, amit individualizmusnak is szoktak nevezni, de még mindig borzasztóan erős nyomást helyeznek az átlagemberre, hogy KELL gyerek, anélkül nem család a család, mégis MIT csinálná ha nem lenne gyereked, MIVEL töltenéd az idődet, és hát ki fogja rádnyitni az ajtót majd öregkorodra, ugye. És persze van még néhány hamis ok, indok, hogy miért "jó" egy gyerek.

Nekem van gyerekem, de sokáig voltam egy olyan kapcsolatban, ahol a férfi úgy gondolta, hogy ő nagyon jól meglenne gyerek nélkül, a rengeteg negatívum mellett kevés valós pozitívumot lehet felsorolni (van már egyébként neki is gyereke). És akkor én is gondolkodtam ezeken, hogy tényleg MIÉRT?

Én végül arra jutottam, hogy azért - ami egyébként valószínűleg sok más embernél is indok, és összefügg a fajfenntartással - mert ateista lévén úgy gondolom, hogy csak az emlékem, meg az esetleges tetteim maradnak utána a Földön. Na és ugye az átlagember, ha mégoly sokat tesz is a családjáért, barátaiért, környezetéért, akkor sem tesz le semmi olyat, amivel "kőbe véshetné" a nevét. Kivéve egy utódot. Aki egyrészt továbbviszi a DNS készletem, vagyis egy részem, másrészt - és nekem ez fontosabb indok - továbbviszi azt, ami ÉN vagyok: az én emlékeimet, történeteimet, személyiségemet, a tudásomat, a gondolataimat, nem is csak az enyémeket, de a szüleimét is, meg a nagyszüleimét is. Nyilván, nem egy az egyben, de VALAMI kis csomagot, egy színes kaleidoszkópot, óriáspuzzlet ezekből itt hagyok. Hát ezért lett a fiunk és a 6-os nagyon jól leírta, hogy mennyire MÁS az, amit tőle kapunk, aki még csak 6 hónapos, és bár nagyon nehéz néha (pedig reáisan nézve iszonyatosan szerencsénk van vele, könnyű baba), és ennél csak nehezebb lesz, ahogy nő, de mégis megéri, amikor reggel kinyitja a szemét, meglát és vigyorog, amikor szopizás közben már félig elaludva még felnyitja a szemét, rámnéz, aztán megnyugodva elalszik vagy amikor hazajövök a kutyasétáltatásból és sikongatva nyújtogatja felém a kezét és még sorolhatnám.

*fun fact: donorpetesejtes lombikból fogant végül, szóval nem is az én vérem... :D