Primitívvé és demotiválttá tett a gyereknevelés. Másnál is van ilyen? Mikor növöm ki ezt?
Régebben minden nap olvastam híreket, képben voltam, néztünk a férjemmel dokumentumfilmeket. Gyerek előtt edzeni jártam, figyeltem arra mit eszem, csinos voltam, állandóan a fodrásznál ültem, szőkítettem a hosszú hajam. Az utcára smink nélkül és hajvasalás/göndörítés nélkül ki sem léptem volna. A férjemmel jártunk vacsizni, moziba, színházba.
Az első gyerek után még a hírolvasás, valamennyi hajfestés megmaradt + megszereztem a közgazdász diplomám. Már elkezdtem hízni, ritkábban jártam fodrászhoz, de kikapcsolódni sosem mentem.
Na mióta megszületett a kistesó úgy érzem minden napom a túlélésről szól. A korábban írt dolgok közül semmi nem maradt meg. Kényszerevő lettem, a gyerekek ordításait hallgatva idegből édességgel tömöm magam. Ha az éjszakai szoptatásoknál időm tableten a férjem által "szarként" említett sorozatokat nézem, ami csak szórakoztat. Énidőm 0. Fogalmam nincs róla mi megy a világban, itthoni ruhában, leélten járok el itthonról és a legrosszabb, hogy az ég adta egy világon semmilyen belső kényszert nem érzek arra, hogy változzak. Csak vagyok. A férjem tegnap màr szóvá tette elég keményen, hogy szégyell engem. Ha felidegesít ő vagy a gyerekek akkor azonnal megyek édességet enni.... Utálom ezt.
(A gyerekeimmel vért izzadok, segítségem nincs.)
Jobb lesz szerintetek valaha? Visszakapom önmagam?
Először is otthon is húzz normális tiszta ruhát és igenis moss hajat.
Ha mentek valahova öltözz fel normálisan.
Ezek rajtad múlnak. Döntsd el hogy megcsinálod és kész.
Ha a férjem szóvá tenné ezeket mint neked akkor bizony kérnék a fodrászhoz időpontot és akárhogy nem tetszik meg sír a gyerek igenis elmennék és vigyázzon rá ő. Hiszen az ő gyereke is. Könnyű pofázni a hajadra ha nincs segítséged.
Én egy jó bébisitterben is gondolkoznék. Heti 2-3 óra már segítene rajtad.
Én egy jó adag depressziót hallok ki az írásból.
Átérzem.
Változtatni nyílván csak te tudsz. Apró lépések, cél kitűzések, az elején nem kellenek nagy dolgok.
Nekem hatalmas segítség volt, hogy vissza mentem dolgozni 3 gyerek után.
4# top komment 😂
Érdekes megközelítés, hogy csak a férjemnek akartam tetszeni. Nem neki. Ő az életben 2x ha megdicsért. Nekem az adott önbizalmat, ha csinos voltam. Jól éreztem magam úgy.
Azért még nem rasztásodik a hajam, csak a megszokott heti 2 hajmosásból 1 lett ugy, hogy a gyerek néz közben a hordozóból, mert másképp nincs el, valamikor úgy sem. Nálam a kimozdulás az óvoda és a gyerekprogramok, oda azért nem büdös és piszkos ruhába megyek, csak "itthoniban". 😁 Az nem egy éppen divatos Berskha farmert takar, hanem egy Lidl-ös leggingset. Amikor eljutottunk esküvőre vagy egyetlen egyszer kajálni akkor kicsíptem magam csak a "fényem" megkoptatta a túlsúlyom. Azért hordok csak csúnyább ruhákat, mert nem férek bele a szépekbe...
A férjem csak a túlsúlyomat kritilja, de azt azért, mert mit szólnak majd a haverjai, akikkel találkozni akarunk. + sérelmezi, hogy azt sem tudom mi van a világban. Ő egy bunkó egyébként, de a mondanivalója jogos ebben az esetben azon a téren, hogy elhagytam magam. Én arra lennék kiváncsi, amit pl az utolsó írt (köszi), hogy mikor jött ki a gödörböl. Van-e kiút?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!