Jeleznétek, ha egy anya csak a gyerekről, gyereknevelésről beszél?

Nem tudom. Ha jó barátság, akkor biztosan megér egy misét, hátha észbekap. Főleg, ha többen vagytok ugyanazon a véleményen, elgondolkozhat rajta.

Ha megsértődik stb, ennyit ért a dolog.

Szerintem engedd el. Én is kizártam már akit lehetett ilyesmi miatt, számomra az ilyen egyszerűen elviselhetetlen. Akit nem lehet teljesen lerázni mert pl munkatárs, annak egyszerűen megmondtam, hogy ne erőltessük a haverkodást, mert nem vagyunk egy hullámhosszon, mikor már többször próbáltam vele beszélni arról, hogy mi a probléma vele. Nem akarta megérteni, hogy állandóan csak a gyerek a téma részéről ami nem érdekel, fárasztó, unalmas.

Egy barátságnak oda- vissza kellene működnie, nem arról szól, hogy én vagyok a lelki szemetesládája, de ha nekem van valami mondanivalóm, azt ignorálja és újfent előveszi a gyerektémát.

Egyedül neveli?

A szülők ezt egymás közt szokták, talán veletek helyettesíti.

Egyébként jó nagy hülyeség volt iszsz csecsemőst meghívni egy alkoholt ivós, tortás(gondolom fél a sok cukortól) beszélgetős bulira.. nemtudom mit vàrtatok? Inni nem iszik, a teje folyamat folyik, ha csak eszébe jut a gyerek, belefolyik a medencétekbe.. fujj, tuti jó anyatejben úszni. Kb két óra alatt olyan kemény lesz a melle, hogy spriccel és fáj/feszül, fejnie kell.

Kicsit hagyjátok, meg kellene érteni, hogy ez most nehèz, de hiába mondja, nem értitek. Én elment egy szülinapra kb 4 hós gyerek mellől, nem tudtam élvezni, minden bajom volt, berugtam es csak a gyerekemmel akartam lenni. Nagyon rossz volt. Nehéz a változás, de ha ti nem alkalmazkodtok, akkor új barátok után fog nézni. Én is jobban kijövök azokkal, akik sokat foglalkoznak a gyerekükkel(és közös az értékrendünk, tehát olyanok kicsit, mint én).

Mondjuk én sosem sajnáltattam magam terhességnél, viszont ha egyhelyben kellett maradnom, az csak oldalfekvésben ment. Elmentünk egy standupra, én nagyon szeretem az ilyet, de nem tudtam ülni, mindenhol nyomott, nem tudtam nevetni a vicceken sem, pedig párnás széken ültem.. séta közben viszont nem nyom a terhesség, nem tudom miért, de állva/ülve nyom. Gondolom folyamatosan egyhelyre érkezik a nyomás, sétànál meg megoszlik(többször rövid ideig nyom ugyanott), az jobb lehet.

Az is más, kinek mennyire indultak be a kötődős hormonjai, én sem szerettem azokat, akik elláták a gyereküket és annyi.. kijönnek a személyiségibeli különbségek, sokakat rossz anyának is tartok, ridegnek.. nehéz. Változtatok, változott, hagyjátok, hogy ő is keressen.. őszintén nem hatott már meg, kinek mit mondott a pasija a főztjére, jelentéktelennek tűnt.. nagyobb volumenű dolognál tudtam figyelni, érdekelt(szakítás, halál, betegség) de kinek mit tartalmaz az új munkaköre, ki veszekedett az esti filmen a pasijával és az milyen bunkó ezért, meg ki mit látott a moziban/rendezvényen.. jelentéktelen volt számomra, nem érdekelt, pedig korábban igen. Kb a gyereke 1,5 éves korában enyhül majd ez először, amikor kibírhatatlanná kezd válni a dackorszak miatt, addig minimális kapcsolattartás javasolt..

Hagyd elhalni. Nekem mindig ilyen okból értek véget a női barátságaim. Amint terhesek lettek, csak a gyerek lett a személyiségük. Abszolút nem érdekli őket semmi más.

Ha próbálkozol is megmenteni a barátságot, úgyis le fog kopni magától, mert talál majd a játszótéren hasonló kattant anyákat. Már más világ vagytok, fogadd el. Csak megsértődne ha mondanál is valamit, meg amúgy se értesz te hozzá, mivel nem vagy anya 🙄🙄🙄

Amúgy meg elmar minden igazi barátot maga mellől (az új kattant anya haverok nem igazi barátságok lesznek). Az ilyenek keresnek facebookon a barát kereső csoportban barátokat 3+ éves kölykökkel. Ennyi idő kell nekik hogy rájöjjenek, egyedül maradtak.

A férjét is tuti elhanyagolja; most már ő ANYA, nem pedig feleség, nő. ANYAAA!!! A gyerek az élete értelme, a szerelme, a gyerek mindig szereti, akkor is ha szarul néz ki blablabla

Majd apjok is beleun és elhagyja/néma csendbe megy kurvázni mert ő még férfi maradt és szeretne szexelni.

Milyen jó anyós lesz majd belőle..

Szerintem az ilyennek pszichiátriára kellene menni. Nem egészséges. Lehet van valami traumája, ami miatt ennyire rátelepszik szerencsétlen gyerekre, és nincs saját élete/személyisége.

Párat valóban otthagytam, mert a személyiségünk nem passzolt(kattant volt), de nekem vannak 6-4 éves barátságaim.

A tinibarátokkal sokat változtunk külön, mindig jó élmény lesz, meg boldogan gondolok rájuk, de más értékrendünk lett.. nagy dolgokban szerintem most is számíthatnék rájuk, de nem èlvezzük egymás társaságát..

És ja, kegyetlen rosszul esett, mikor mondták, hogy azért nem beszél a gyerekem még, mert nem ènekelve beszélek hozzá, mint az egyik rokona, akinek már másfél évesen beszélt a gyereke?! Meg ilyen fszságok. A másik meg a majd háromméteres csúszdán szólt be, minek tartom oda a kezem a másfélévesnél, túlféltem, hagyjam egyedül csúszni.. rengeteg ilyen volt. Tudom jót akartak, de más értékrend, gondolkodásmód és nagyon mélyen bántó/sértő dolgaik voltak.

Az egyik amúgy pszichológus, majd gyermekpszcihológus lett, nem tudom mit keres a pályán, őt volt a legnehezebb toleràlnom és neki volt a legnehezebb mindig barátkozni, és ő mondta a legtöbb hülyeséget is. Kb évente csekkolom mi van velük, ahogy néztem attól függően váltott mindig területet/célcsoportot, mi volt az érdeklődése. Mióta anya, anyáknak segít barátkozni, anyai problémákat oldani.

Nemtudom. Jót akartak, de na.. most a meglévő két barátságom elég mély, és olyan is van, aki inkább haver, mert a gyerekeink bírják egymást több éve, ott csak néha van eltérő véleményünk, de akkor nagyon. Inkább igyekezzük kerülni is az ilyesmit.