Jeleznétek, ha egy anya csak a gyerekről, gyereknevelésről beszél?

Nincs alapból valami feltűnési viszketegsége? Mert én úgy vettem észre abból lesz ilyen anya, aki előtte is szeretett haknizni dolgokkal, csak az értelemszerűen akkor még nem az anyaság volt. Talán ti is jobban tudtatok azonosulni vele, mert akkor nem egy témára korlátozódott még ez az egész.

Ha jó barátnőnek éreztétek, akkor üljetek le vele beszélgetni, de ne támadóan. 19 évesen volt egy ilyen beszélgetésem az akkor legjobb barátnőimmel, én legalábbis azt hittem, hogy azok. Leültettek és szembesítettek azzal, hogy milyen vagyok és így mennyire nincsen szükségük rám. A hülye szitu az egészben, hogy már akkor beismertem (és azóta is tartom), hogy sok dologban igazuk van és én hajlandó lettem volna változtatni, megoldásra törekedni, ők akkor, azzal a beszélgetéssel viszont már csak beolvasni akartak és kapcsolatot megszakítani. Azóta sokmindent átértékeltem azokkal a "barátságokkal" kapcsolatban. Egyáltalán barátnak lehet-e nevezni azt, aki nem odajön, oldalbabök és közli jóindulatúan, hogy "figyu, kezdesz sok lenni!?" Ahelyett, hogy úgy tesz, mintha minden rendben lenne, majd egyszercsak robbant egy sok éves kapcsolatot egyik napról a másikra!? Utólag nem sajnálom, hogy így alakult, de mint barát, ha annak is érzem magam, biztosan nem így közelítenék egy kényes szituban. Neki most ez a legfontosabb téma az életében, ez teljesen érthető. De azt finoman lehet azért jelezni, hogy ti is ott vagytok és kapcsoljon ki néha, mert részetekről így ez a kapcsolat nagyon egyoldalúvá kezd válni...

Szerintem hanyagoljátok. 4 hónapos a kislányom, imádom, szeretem őt, de nem csak róla beszélek. Attól hogy megszületett, a barátaimnak, rokonaimnak van élete, amire kíváncsi vagyok és szeretnék a részese lenni. Nem azért vannak, hogy csak a babáról áradozzak vagy panaszkodjak nekik.

A "barátnőd" mindig a középpontban akar lenni.

A bulin is szerintem az zavarta, hogy a szülinaposra több figyelem jut, ezért csinálta a mű balhét.

Ha nem tudta kire hagyni a picit, oké hogy elviszi, de simán lehet alkalmazkodni. Voltunk mi is a férjemmel grillezésen, bográcsoláson, szülinapon. Egy helységre volt szükségem, mikor elvonultam szoptatni. Tortát és alkoholt hanyagoltam, de attól nagyon jól éreztük magunkat.(a babát sem zavarja a zene, csúnya beszéd, társaság, élvezte ő is)

Úgy gondolom, ezeket arra használja fel, hogy mindenki csak rá és a babára figyeljen.

Jobban jártok, ha elengeditek, mert nem fog változni.

Ahogy írsz róla, semmi empátia így hagynám a fenébe, nem kötelező barákozni senkivel.

Nyilván nem védeni akarom, mert tényleg gáz a viselkedése, de egy jó barát a helyszínen rászólna és együtt nevetnének.

"Nincs alapból valami feltűnési viszketegsége? Mert én úgy vettem észre abból lesz ilyen anya, aki előtte is szeretett haknizni dolgokkal, csak az értelemszerűen akkor még nem az anyaság volt. Talán ti is jobban tudtatok azonosulni vele, mert akkor nem egy témára korlátozódott még ez az egész."

Ez volt az első, ami az eszembe jutott, mikor a kérdést olvastam.

Valószínűleg alapból ilyen lehetett a személyisége, hogy mindennek róla kell szólnia, max nem tűnt fel.

Van egy ilyen barátnőm.

Neki is van gyereke (nekem is), de nála nem korlátozódik kizárólag a gyerekre ez a probléma, hanem úgy unblock mindennek körülötte kell forogni, szarik mindenre, amit a másik mond, csak ő, ő, ő ...

Nagyon igyekszem lazítani a kapcsolatot, találkozni meg úgy évente 2x bőven elég vele.

(A gyereke meg amúgy elviselhetetlen 🤣)