Egyedülálló anyák, apák, miből merítetek erőt? Milyen túlélési, életszervezési stratégiáitok vannak?

Konkrétan mi a gond? Problémások a gyerekeid?

Hálás vagyok, hogy egészséges, okos, ügyes és persze szép :) gyerekeim vannak. Bevethetők vészhelyzet esetén még a szüleim (amikor váltunk, fél évig velük se találkoztunk a vírus miatt, mert féltek, most meg beoltva kicsit túl bátrak:) ) na meg már a gyerekek sem annyira kicsik (ketten vannak, kisikolások), sok mindenben önállóak, sőt segítenek és sokszor olyan kis megértő partnerek is tudnak lenni. Szeretem a társaságuk, jó esténként egy kupacban meg programokra járni, bár a nagyobbik már kamaszodik, a nagy hisztik után mindig kibékülünk, tudunk tárgyalni, a kicsi meg mindig olyan empatikus, jó radarú gyerek. Vannak barátaim is, akikkel igen jókat tudok beszélgetni, és anno nagyon sokat segítettek, hogy vállalták a lelki szemetesláda szerepet váláskor. Végülis szeretem a munkám is, ott is minden jól alakult eddig, pedig volt stressz változások miatt. És hát kb. egy éve lett egy lovagom is, aki már próbál valahogy beilleszkedni hozzánk, amin folyton örömmel elcsodálkozom, mert nincs egyszerű dolga. Szóval meg vagyok róla győződve, hogy amilyen mélyponton voltunk, kb. mintha az egyik lábamat kihúzták volna alólam, a Jóisten mégis vigyázott rám/ránk, jóra tudta ezt is fordítani. Beletanultam, megerősödtem. Sokszor tud persze újra ijesztő is lenni a felelősség, de azért büszke is vagyok magamra.