Az igaz, hogy a nőknek választaniuk kell a gyereknevelés és a karrier között, mert a kettő nem megy egyszerre?

Egyáltalán nem igaz. A cikket valószínűleg nem hozzáértő írta, vagy nem járta körül az összes nézőpontot.

Nem mondom, hogy könnyű a kettő egyszerre. Nem az.

Az persze nem mindegy, hány éves a gyerek. Mennyi segítség van (apuka, nagyszülők, bébiszittert stb.). Hány évet hagy ki a nő, amíg otthon van a gyerekkel (üvegplafon jelenség).

Vagy pontosan milyen karrier? Vezetőről beszélünk vagy sem, és milyen munkakör, terület, iparág stb? Ugyanis nem mindenki lesz vezető, mégis szép a karrierje, és szereti a munkáját, és közben anya is. Egy színésznek, akinek a teste a munkaeszköze, megint más a nehézség a karrierben gyerekkel, mint egy marketingesnek, programozónak, kutatónak stb.

Vezető is lehetsz anyaként. Kapásból 3 női vezetőt ismerek, aki anya, és ez csak a saját munkahelyem. Vállalkozót is sokat ismerek.

Karrier alatt azt érted, amikor egy irodista egész életében alkalmazottként csicskáskodik a főnöknek, hogy megszánják, és egy fokot feljebb léphessen +100.000 fizetésért?

Vállalkozásunk van, a férjemmel csináljuk, nem sínyli meg a családi életünk.

Nem igaz.;)

Nézz körül ott van a Sarka Kata, Várkonyi Andrea,Gaál Cecilia , mindnek több gyerek született és mégis mindenki ismeri őket és sikeresek abban amit csinálnak.

#7 Ők azok akik a karriert építették és a családi élet sínylette meg...

Szerintem egy seggel egyszerre 2 lovat nem lehet megülni. Egy nap 24 óra mindenkinek.

De nyilván nem mindegy mit nevezünk karriernek és mit értünk anyaság alatt, mert egy 1 éves mellett nem lehet karriert építeni úgy, hogy ne a gyerek rovására menjen, de egy 15 éves "gyerek" mellett már igen. Karriernek nevezzük-e, ha valaki mondjuk egy kiváló pedagógus, aki megcsinálja a mesterpedagógus fokozatot? Vagy csak az a karrier, ha valaki egy multinacionális vállalat vezérigazgatója lesz? Vagy már azt is karriernek nevezhetjük, ha valaki heti 2x kismama jógát tart és van egy nagyon szép Facebook oldala?

Én baba mellett tanulok, és érzem, hogy már ez is a gyerek rovására megy. Pedig egy nagyon könnyű levelező szak, de akkor is időt vesz el tőle. Úgy érzem az eredeti szakmámba nem tudok visszatérni, nekem az nem fér bele, hogy minden hétköznap beadjam reggel 7-kor a gyereket az oviba és délután 5-kor menjek érte télen-nyáron, nem szeretném, hogy így nőjjön fel.