Miként lehet őszintén a felnőtt életre bíztatni a kamaszokat, ha mi soha életünkben nem kaptunk olyan mértékű fizetést, hogy a rezsin, élelmiszeren, alkalmanként apróságokon kívül elég legyen hóvégéig a pénzünk?

Ha nem tudjátok beosztani a fizetéseteket, akkor ti valóban alkalmatlanok vagytok a felnőtt életre.

Én eü-ben dolgoztam, nejem közoktatásban, mégis ki tudtunk jönni a fizetésünkből.

De ha végképp nem megy, akkor pályamódosítás szükséges. Nem mindenhol minimálbért adnak az embernek, csak persze azt meg kell tanulni, aztán jártasságot kell benne szerezni.

Miért ne lehetne őket a felnőtt életre biztatni? Vagy igazából nem is értem a kérdést. A feleséged diplomás, felteszem ugyanezzel a képességgel jobban fizető szakmát is kitanulhatott volna. Te se vagy egy tökkelütött, tovább tudtál tanulni, ráadásul munka mellett. Valószínűleg a gyerekeitek is öröklik a szellemi képességeiteket, tehát ha akarnak, akkor választhatnak jól fizető szakmát. Vagy választhatják azt is, hogy azzal foglalkoznak, ami a legjobban érdekli őket, bevállalva azt, hogy esetleg anyagilag csak szűkösebben jönnek majd ki. Ez egy döntés, ti is döntöttetek valahogyan, és ők is dönthetnek majd a saját életüket illetően.

Amit szerintem fontos elmondani, és nem sok helyen hallom, hogy az csak az egyik lehetőség, hogy valamilyen jól fizető szakmát választanak, abban a reményben, hogy majd abból jól megélnek. Lehet, hogy tényleg meg fognak élni belőle, de ha az ember nem szereti a munkáját, az sokszor boldogtalanságra vezet.

Az is egy út, hogy azt választják, amit szeretnek, de abban annyira elmélyednek, hogy benne legyenek a legjobb 5-10%-ban. Akkor valószínűleg jól is fognak keresni, és élvezni is fogják, amit csinálnak.

Akkor írd már ide, mennyi a kettőtök összes nettó havi jövedelme. Ha jól értem, mindketten fix fizetésű alkalmazottak vagytok.

És hogy lakáshitelt törlesztetek-e, ha igen, ez havonta mennyi.

Szintén két gyerekünk van, a havi kiadásaink 500e Ft körül vannak havonta, erre jönnek rá az extrák, pl. nyári nyaralás. Ami nyilván fontos, elsősorban a gyerekeknek, de ha hó végén nem tudnánk kijönni, akkor nem lenne. És természetesen mi is beosztóan élünk, pl. Pepcóban vásárolunk ruhát a gyerekeknek, de én ezt tartom normálisnak, nem azt, hogy a gyerek márkás ruhában jár, aztán hó végén meg nincs pénzünk kenyérre.

Pl. nálunk még nincs telefonja a gyerekeknek, de ha akarnának és nem telne rá, akkor megmondanám, hogy nyári diákmunkából szedjék össze a rá valót. Csak sokan nem így gondolkodnak, hanem vesznek mindent, ami divatos és fel lehet vele vágni, aztán hó végén meg megy a sírás-rívás.

Sokkal többre vittem, mint a szüleim. Ezt kívánom nekik is.

Ha nem jön össze se baj, csak legyenek boldogok.

Ezt próbálom átadni.

Jesszusom, rossz volt olvasni az írásod! Totál utálod a saját életed, a gyerekek pesszimizmusban nőnek fel. Olyan munkát kell vállalni, annyi pénzt kell keresni, amilyen szinvonalat elképzeltél magadnak. Férjem is szakmunkás, és jobban keres jóval, mint egy diplomás közalkalmazott.

Ezt a világnézetet inkább ne add át a gyereknek, ami neked van, nagyon káros.

Az hogy a gyerek mit vár el, nem az interneten látottaktól fog függeni. 16 éves legnagyobb gyerekünk (3 van), de abszolút reálisan látja a dolgokat. Nem vár el olyan dolgokat, amiket nem veszünk meg (pl 500e ft-os telefon), mert felesleges. Látja, hogy vannak nálunk gazdagabbak, és szegényebbek is jóval, de helyén kezeli. Szerintem ez a családtól függ, hogy hogyan neveled. Igenis legyenek álmai, valósítsa meg őket, de bizony azért tenni kell. Tanulni, dolgozni. Te a feltételeket teremted meg neki, ő pedig teszi a dolgát.