Nem érzitek úgy, hogy már túl sok néha a gyerek, munka, házimunka együtt?

Mindenki érzi így.

Az is akinek nincs gyereke, az is aki nem dolgozik.

Emberi dolog besokallni néha. :)

De igen. Teljesen normális és mindenkivel előfordul.

Én az ilyen kérdéseknél mindig nagyon szomorú leszek, hogy még mindig itt tart a társadalom, hogy tabu ezekről a dolgokról beszélni vagy beismerni akár csak saját magunknak is, hogy nem minden csak rózsaszín, hogy sokszor nehéz nőnek/anyának lenni. Engedjük már meg magunknak ezeket, emberek vagyunk, lehetünk fáradtak, mérgesek, szomorúak is.

3-as.

Neked se volt kötelező ide böfögni ezt a mondatot, aminek semmi köze nincs a kérdéshez, mégis úgy érezted, hogy kötelező.

Te vagy az fixen, aki az életben egy senki. Fülét, farkát behúzza, nem mer kiállni magáért, mindenki cseszteti és senki nem kedveli. Ide jársz levezetni a feszkót, ha az életben màr gyáva vagy hozzá, hogy kinyisd a szádat.

Sajnállak :)

Néha? Nem. Folyamatosan úgy érzem.

Jó, mondjuk én a gyerek előtt sem voltam egy patyolat házitündér, szóval annyira nem éles a változás.😅

De fura, pont ülök a konyhában sirdogálva az idegösszeroppanás szélén, ès erre itt ez a kérdés :)

Az volt a tervem, hogy ma talán picit kipihenhetem magam, de nem jött össze, pedig már iskoláskorúak a gyerekek :(

Elegem van, hogy reggel 6 előtt már talpon vagyok ès este 9-ig húzom az igát. Hazajövök hulla fáradtan a melóból, lehet vásàrolni, kajàt készíteni, mosni, teregetni, vasalni, gyereket zenélni vinni, aztán este gyártani az egèsz családnak a másnapi szendvicseket...és nem értem másnak hogy fér bele még gyerekkel tanulni (nekünk azt szerencsére nem kell) vsgy takarìtani.

Meg amikor boldog csalàdokat làtok, suli utàn délután sétàlni biciklizni... nàlunk a gyerekek is fàradtak màr ehhez, ők suli utàn màr csak tévéznek, vagy tableteznek.

Hullàk vagyunk, szarnak érzem magam, és a legszebb az egészben, hogy viszonylag jò fizetések mellett még pénzünk sincs. teljesség igénye nélkül ennyi. Ja és nem néha érzem így, hanem folyamatosan

Itt mindenki egyedülálló anyuka ezek szerint, mert senki nem írt férjről, társról? Az én férjem is dolgozik de munka után haza jön szépen beilleszkedik a haztartás gyerek kombóba, pont azért, hogy én ne szakadjak meg. Ő is be tud vásárolni, sőt vacsorát csinalni is amíg én tanulok a gyerekkel. Ha én takarítok, hogy ne egyen meg a kosz akkor ő is oda ül kikérdezni vagy házifeladatozni a lányával.

Az egyedülálló anyukák elött pont ezért le a kalappal, aki házasságban egyedülálló az szomorú.