Nem érzitek úgy, hogy már túl sok néha a gyerek, munka, házimunka együtt?

Ohh

Most vagyok túl egy fél órás bőgésen.

2 kicsi van. Vagyis kisebb. 3 és 5 évesek.

Hétköznap 4fele hazaérünk. De ennek ez kell, annak az a baja. Negyed 6ig míg férjem hazaér mast se csinálok, csak a gyerekeket hallgatom, adok nekik enni, inni, stb.

Minden délután pakolok 1 órát, addig az apjukkal vannak. Mégis szalad a ház.

Emellett kivagyok idegileg, mert én kelek először, én fekszek utoljára. Éjjel meg kelek a kicsihez, akinek az új hobbija a virrasztás.

Itt a szombat, jupiii. Fél6kor kelés, mert a kicsinek eszébe jutott, hogy kell a nyaklánca, karkötője. Mire nagynehezen 7re visszaaltattam, kelt a nagy.

Bolt, reggeli. 10óra...

Rakhatom fel az ebédet.

De porszívózzak, mossak fel stb. Apjuk dolgozik, így mind a 2 nekem hisztizik, hogy ez rámnézett, az ezt mondta.

Lassan dél, apjuk haza. Ebéd. Takaríthatom el a romokat.

Ma 2re szülinapi buliba is mehetünk, amit a hátam közepére sem kívánok.

Annak vége, hazaérünk, este. Vacsi, fürdetés, altatás. Majd ájulhatok be az ágyba.

Holnap kb nem csinálunk semmit. Pihennék. De majd jön újra a 2percenkénti ez kell, azt mondta, stb... Apjuk valahogy sosem kap ilyeneket. Ha pl ő akar nekik inni adni, nem isszák meg. ha ő kel az éjjek a kicsihez, az addig ordít míg nem én megyek. Apa nem altathatja őket, mert addig sírnak míg be nem megyek. Nélkülem léteznibis képtelenek. Pedig apa nsgyon durván töri magát, nem csak rájuk hagyja.

Hétfőn meg kezdődik minden előről.

És nálunk se vadalás se zeneszakkör.

De, de olyankor eszembe jut anyám, meg a 20 évnyi szenvedése, hogy neki milyen végtelenül nehéz és rossz volt egyedül velünk, és eszembe jut, hogy eldöntöttem, hogy én ezt nem csinálom.

Jön a rendelt menü naponta, takarító hetente, férjnek odaadva a gyerek, ha nem boldogul majd belejön, meg az összes nyomor, amit szoktak mondani, hogy nehéz, azt én néha ledobom magamról. Tökéletesen jól megoldják nélkülem is, ha kell. A bevásárlást se napi időrabló baromságnak használjuk, heti egyszer veszünk mindent, kitart egy hétig. Egy hétre előre nem lehetetlen vásárolni azért, meg rendelni is lehet, akkor érte se kell menni. Rossmann/dm is szállít házhoz, pipere is le van tudva. Így is bőven elég fárasztó, és én nekem is csak egy életem van, ami nem azért van, hogy mindenki csicskája legyek és fáradtan haljak meg. Nekem is jár az értelmes program a gyerekeimmel és a férjemmel, nem csak a szüleink továbbörökített nyomora, hogy csak rendezett, tiszta lakásból illik meghalni, miután felszolgáltad a vasárnapi húslevest és minden más lényegtelen.

Nem hiába mondják, hogy a férfiak többsége csak azért házasodik mert kell valaki aki ellátja és gondoskodik róla mint anno az anyja egy gyerekről.

És a feleségek nagy része bizony mindent meg is tesz nekik mert o jaj szegény dolgozik és fáradt. Nekem aztán hiába mondaná a férjem, hogyha nem teszem elé az ételt inkább éhen hal csak nevetnék rajta. Felnőtt egészséges férfi nem a gyerekem sem a szolgája nem vagyok van 2 keze ha nem is főz egy szimpla szendvics csak megy neki. A gyerekünk meg közös gyerek ugyanugy felelősséggel tartozik érte ahogy én, ebbe bele tartozik az hogy enni inni ad neki játszik vele, tanul vele stb.

Ha ezek nincsenek meg akkor csak díszf@sz otthon. Plane ha en is dolgozok min 8 órában