Nem érzitek úgy, hogy már túl sok néha a gyerek, munka, házimunka együtt?

Én most pont ezt érzem, pedig imádom a gyerekeimet és még csak nem is dolgozom. Most kezdődik az ovi, messze lesz, busz orankent, ketorankent jár, egyébként másfél km, jó 40 perces séta. Éjszaka a kicsi nem alszik, a nagy engem akar mindig (a kicsi is) , hiába van itt az apja. Ezt egyszerre szeretem is nagyon, viszont az idegeim a végét jarjak. Nincs, akivel tudok beszélgetni, elmenni egy felorara. Nincs egy szabad fél perc, zsong a fejem.

En mindig az az ember voltam, akinek kell egy kis egyedüllét, és ennek a hiánya nagyon zavar. Persze akkor minek vállaltam gyerekeket, jogos a kérdés. De nyilván megéri, mert a legnagyobb boldogságok nekem az életben mindennel együtt.

Panaszkodni nem szeretek ( és a mai világban anyaként már tényleg tabu) , de ha már fel lett téve a kérdés, kiirtam magamból pár dolgot.

Oleles és kitartás minden Anyukának :)

Ja, a házimunkával kapcsolatban pedig mintha idohurokban lennék. Főzés, romok elrakaritasa, pakolás, porszívózás, felmosas, mosás, hajtogatás. És ez minden egyes nap. Én szeretem a rendet, frusztrál a tudat maga, hogy pl az egyik szekrénybe nem úgy vannak bepakolva a ruhák, ahogy kéne, hiába nem látszik, elég, ha én tudom. Szóval nehéz, és tényleg, ha az ember még visszamegy dolgozni is... Tényleg kitartást :)

#11

Apuka, ha nem teszik elé a kaját, akkor inkább éhen hal. Neki az a kifogása, hogy 3 műszakban dolgozik, ès nem bìrja. Takarìtani mondjuk ő szokott néha, de cserébe megkapom, hogy èn semmit se csinálok egész nap, ìgy abban sincs sok köszönet.

8 ès 9 éves gyerek nem vàsárol be magànak napi, ès csomagol magának tàplàlékot a suliba napi szinten kötelességtudón, aztán pakolja össze maga után a konyhàt mintha ott se lett volna. Hiszem, ha làtom :)

Vasalni muszáj, mert hordhatatlan állapotban jön ki minden a mosógépből. Sosem értettem màsoknak mi a titka.

Egyébként részben igazad van utolsó, olyanok vagyunk mint az egyedülálló anyukàk, azzal a különbséggel, hogy néha irigylem őket. Nem kell még egy harmadik felnőtt gyerekkel is bajlòdjanak, nyugi van otthon, nincs veszekedés stb

Ha amúgy is mélyen van az ember, nem rúgnak még rajta egyet napi szinten.

10, nem vagyok házasságban egyedülálló, férjem is rengeteget vállal, mégis rottyon vagyok.

Két gyerek, nem zenélnek, csak gyógytorna, logopédia, suli utáni tanulás, full time munka ingázással... Olyannyira rottyon, hogy most itt fekszem teázgatva, mert le is betegedtem a hajtástól. Megy a mosógép, férjem kivitte a gyerekeket a játszóra biciklizve (ez is munka), visszafelé hoznak ebédet, de tiszta lakás ma se lesz.