Nem érzitek úgy, hogy már túl sok néha a gyerek, munka, házimunka együtt?

"Őszintén szólva szerintem csak jól szervezés és kiszervezés kérdése."

Uhh, ez fájt. Azért egy csomó minden másé is.

Pl. hogy van-e egyáltalán mama, ahol mamázhatnak a gyerekeid egy hétvégét.

Vagy hogy van-e anyagi keret rá, hogy takarítónőt fogadj, és hogy egy bébiszitter az életetek része legyen.

Vagy hogy hány gyerekről van szó. PL. nagyon más 1-2 gyerek, mint 3-4.

Vagy hogy milyen korúak. A 3 év alatti gyerekek kb. duplán számítanak szerintem.

Aztán attól is, hogy van-e valamilyen speciális nehézség a gyerekekkel. Adhd, szenzorosság, auti spektrum, bármilyen fejlődési zavar vagy egészségügyi probléma. Azért nagyon más egy neurotipikus egészséges gyerekkel, mint egy olyannal, aki attól is kiborul, ha másik cipőt kell felvennie.

Függ attól is, hogy milyen élethelyzetben vagytok. Nekünk egy félkész házba kellett beköltöznünk. Egy elhúzódó építkezés szét tudja cincálni az ember idegrendszerét.

Akinek mindemellé komoly anyagi nehézségekkel is szembe kell nézni egy munkahelymegszűnés, leépítés, vagy egyéb okok miatt, annak nehezebb jól viselni az olyan helyzeteket is, amikor Janikának elfelejtett tornafelszerelést vinni az oviba, ezért az sír, hogy nem tornázhat.

Ügyesek vagytok, hogy ti jól szervezitek az életet.

De azért én hálát is adok a sorsnak a jó dolgomért, mert tudom, hogy nagyon sok minden múlik olyasmiken, amiket nem én alakítottam jól.

41# Én is hálás vagyok a sorsomért és az életemért, de félreértetted. Én nem azt mondom, hogy mindenkinek úgy kell csinálni, ahogy nekünk, mert az valakinek valamilyen okból lehet nem felel meg, nem ráhúzható a séma az ő életükre. De a saját szintjén, a saját életkörülményei mentén mindenki megpróbálhat könnyítési pontokat találni, vagyis jól szervezni.

Viszont ezért a mondatomért tudom, hogy nem leszek népszerű, de ahol nincsen nagyszülő, sem pénz semmilyen segítségre, mégis van 3-4 gyerek úgy, hogy abból akár a nagyobbak között fejlesztésre is szorul valamelyik, ott őszintén nem értem mit éreztek a szülők, amikor ezt bevállalták és sajnos nem is tud megesni rajtuk a szívem. Valahol mindenki a saját sorsa kovácsa, csak baromi könnyű ráhúzni mindenre már lassan, hogy "másnak könnyű", vagy hogy "nekem nem volt szerencsém". Igen, lehet én tripla hendikeppel indultam a nehézségekkel küzdő gyerekem miatt, amiről nem tehetek. De az, hogy mit hozok ki a helyzetből, már rajtam múlik. Persze néha kipukkadni természetesen ér így is, de ne ez járja körbe az egész életet.

Utolso. A fejlsztesre szorulo gyerek nem kivansagmusor. sajnos. Az jon,nem betervezett. A sok mezes mazos szarsag helyett a vedonok inkabb errol beszelnenek. Ha a szulok tudnak mivel jar a gyerekneveles,fele ennyi gyerek se szuletne. Kb mindenki vakon megy bele. Masreszt a mamakkal sem lehet tervezni. Nekem anyosom megprult, utazgat az egesz vilagban ,mindig mas kontinensen van 3 havonta,illetve 200 km re talalt pasit,igy vagy ott van vele vagy utazgat. Anyukamra szamithattam,300 km rol,jon busszal,de csak megbeszelt idore. Betegsegeknel hirtelen kell segitseg,az nincs. A nagymamam vaksag kozeli allapotba kerul,anyukam lassan hazi apolokent mukodik. Ez van,ez sem tervezheto. Megint 0 segitseggel vagyok itt. 11 a nagy, 5 a kicsi. 11 eve nem voltam gyerek nelkul egy ejjelt sem. 6 eve nyaraltunk utoljara, mert a kisfiam nem alszik idegen helyen miota megvan

es az utazast sem birja az autoban. Iszonyu ideg kimerultseget erzek, nem tudom meddig lehet ezt birni.:(

Ez tény és sajnálatos is. Nem irigylem azt, aki ma egy fejlesztésre szoruló gyereket nevel, továbbra se értsetek félre... Nagyon nem lehet könnyű semmilyen szempontból, de akkor sem az a normális, hogy az ember az egész életét fejethajtva nyalogatja a sebeit, hogy ő így járt, neki sz*r. (Most a szélsőséges eseteket hagyjuk, mert mondjuk egy erősen sérült, minden szempontból ápolásra szoruló magatehetetlen gyerekben én is beleőrülnék.) Nyilván van kilátástalan helyzet, amikor minden összeomlik, de szerintem ez a ritkább eset szerencsére. Én az itteni válaszokra alapoztam.

A te esetedben pl. keresnék egy pótnagyit, vagy egy jó barátnőt, akivel kölcsönösen kisegítitek egymást. De ha van apuka, akkor simán bérelhetsz egy filléres weekend házat valahol és elmész egy hétvégére énidőzni, ha már kezdesz kimerülni. Szerintem ennyi áldozat belefér a család részéről.