Valóban szükséges minden gyereknek külön szoba?
Elkezdett foglalkoztatni a 2. baba kérdése, a férjemmel mindig is 2 gyereket szerettünk volna, DE ott jön ez a fránya lakás kérdés.
Egy 3 szobás lakásban élünk, megyeszékhelyen, szuper jó helyen, minden 10 perc gyalog, tényleg álom lakás, de "csak" 3 szobás. A gyerekszoba 13,5 m2, szóval nem kicsi.
Elkezdtem a környéken nagyobb lakásokat nézni, de őszintén szerintem esélytelen, hogy nagyobba költözzünk. Régen nem volt igény ekkora lakásokra (se házakra), így minden ami 4 szobás az 2000 után épült, és 90-100 millió forint... Néztem házakat is, azok között sincs 4-nél több szobával nagy választék, de ott még bejön a lakhatatlan elrendezés, és 100 millió alatt csak olyan van amire még legalább 20 milliót rá kell locsolni, hogy a jelenlegi lakásunk színvonalát elérjük, a felújítással járó stresszről nem is beszélve.
Plusz egy szoba a jelenlegi piaci körülmények között árban duplázást jelentene a jelenlegi lakásunkhoz képest, teljesen lehetetlennek érzem ezt...
Valóban mindenki, aki 2 vagy több gyereket vállal megengedhet magának 100 milliós ingatlant? Ez valós feltétel a 2. gyerek vállalásához? Vagy minden 2 gyerekes család mucsaröcsöge alsóra költözik, ahol olcsóbb az ingatlan és minden reggel inkább órákat áll a dugóban plusz egy szobáért? (Egyáltalán mucsaröcsögén leheg 4 szobás házat kapni??) Egy tinédzsernek valóban jobb napi 2 órát ingázni az iskolába, mint egy szobában lenni a testvérével? Vagy egy gyereknek valóban jobb, ha nem születik testvére, mintha egy szobában kellene vele felnőnie?
válasza:Szerintem alapnak kellene lennie a külön szobának. Aki ennyit se tud biztosítani, ne csináljon annyi gyereket.
Nekem nagyrészt a nővéremmel kellett szívnom egy szobában , igazi pokol volt!
Mikor végre 17 évesen lett egy 210cm*225- ös kis lyuk szobám, ami csak az enyém volt, sírtam a boldogságtól, hogy nem kell elviselnem a tesómat meg a hülye dolgait, és egyedül lehetek végre. Imádtam❤️ Hogy csak egy alap problémát mondjak, állandóan horkolt, én meg kialvatlan és fáradt voltam miatta.
#60 Szüleim helyben dolgoztak én minden nap 30 percet buszoztam és 20 percet gyalogoltam az iskolába oda is és vissza is. Én azokra voltam irigy, akik 10 percre laktak a sulitól, és amíg én a buszra vártam éhesen addig ők már otthon ették az ebédet és tanultak. Napi plusz 2 óra szabadidő nekem sokat ért volna 17 évesen is. Amikor dolgozni kezdtem egy ideig akkor is buszoznom kellett, nekünk alap volt, hogy a munkahelyemhez közel keresünk lakást.
Amúgy akkor lett volna nagyobb 5 millió forinttal drágábban, de azt akkor túl nagynak és túl drágának ítéltük. Épp a meddőségi kivizsgálások kezdetén voltunk, nem mertünk csok-ot felvenni, hiszen benne volt az is a pakliban, hogy nem lesz egyáltalán gyerekünk. Úgy voltunk vele, hogy majd ha már meg lesz a kívánt számú gyerek majd akkor költözünk nagyobba, akkor covid is volt, meg volt torpanva az ingatlanok drágulása is. Csak közben a csok feltételeket megváltoztatták, előbb kell a lakást venni és utána csinálni a gyereket (amiben ugye van kockázat), a lakásárak még jobban elszálltak, és arra se számítottam, hogy ennyire nincs 4 szobás lakás a kínálatban...
válasza:De kérdező, csatlakozva az elöbbiekhez, én sem értem, ha te ennyire eltökélt vagy a témában, minek tetted fel a kérdést?
Aki elmondja a negatív tapasztalatát, azt kb. leszólod, hogy nem úgy van az, neked más volt rossz. Miért olyan elképzelhetetlen számodra, hogy valakinek rossz volt a testvérével egy szobában lenni, és emiatt utálták is egymást?
Magaddal akarod elhitetni vagy velünk, hogy mennyivel jobb a közös szoba, mint pl. távolabb költözni?
válasza:Kérdező te most tankönyvi példáját hozod annak, hogy az ember tudatosan máshol cseszi el a gyereknevelést, mint ahol a szülei elcseszték. :)))
Neked fájt az ingázás, ezért azt 10 körömmel kerülöd, cserébe a te gyerekeidnek majd fájni fog a külön szoba hiánya. És ez egy végtelen kör, látom a családomban :D
Én úgy érzem, mi elég jól megoldottuk: olyan agglóba költöztünk, ahol még van BKV. Így a ház is nagy meg a kert is, és csend is van, de a belváros közelebbi részeibe is be lehet jutni háromnegyed óra alatt.
válasza:Én közös szobában is voltam a testvéremmel és ingáznom is kellett, kb. 1 óràt oda, 1-et vissza.
Ha választhattam volna vagy most választanom kéne, azt mondanám, inkább az ingázàs, de közös szobát soha többé. Annál kevés rosszabb van.
válasza:Bocs kérdező, de én úgy látom, hogy egyfolytában csak kifogásokat keresel, bármit is javasoltunk.
Mikor mi a panelből kertes házba költöztünk, akkor tesómmal már bőven kamaszok voltunk (a panelban is volt már külön szobánk).
A házban 3 szoba volt, és egyértelműen 1 nekem, 1 az öcsémnek alapból "járt".
A harmadik lett a szülői háló+nappali. Volt egy francia ágy, a szoba másik végében sarokgarnitúra asztallal. Nem értem, nektek miért olyan iszonyatosan fontos, hogy legyen külön nappali, mikor, állításod szerint, a hálóba csak aludni jártok (amúgy ezesetben a leválasztás is oké lenne, ha van ablak, ha nincs).
válasza:60# vagyok. Ez oké, nekem meg a szüleim is ingáztak, így reggel eldobtak a suliba, délután meg hazabuszoztam és marha jó társaság volt, akikkel lehetett bandázni a buszmegállóig, vagy akár még a buszon is. Középiskolában már ritka szerintem, ha pont a szánkban van az a suli, ahova a gyerek menni szeretne.
Én mostani fejjel inkább az általános iskolát látom problémásnak, ami ugyan 20 perc busszal, de egyelőre nem látom mikor jön el majd az a pont, amikor már jöhetnének egyedül haza és engedjük is majd őket. Ebben kétség kívül előnyös, ha a panel aljában van az általános iskola. Viszont még ígysem alap, hogy én pont oda akarom íratni a gyerekeimet. Szóval nem tudom. Én rugalmasságot tanultam. Amióta Budapest környékén élek és dolgozom (cirka 10 éve), nem jelent távolságot 15-20 km. Előtte is ebbe nőttem bele kb. Szerintem az itteni életforma ilyen... Van helyben általános iskola, ami gyalog 8 perc, de nem akarom, hogy ide járjanak majd a gyerekeink. A férjem a szomszéd városban dolgozik, autóval 5 perc, busszal 20, ott már vannak sokkal jobb opciók. Én két várossal arrébb dolgozom, nekünk nem újdonság, hogy ingázunk mindennap.
Emellett viszont van terünk, mind a házban, mind azon kívül. Majd ha már nem elégít ki valamiért ez az életforma, akkor max költözünk megint. Nem úgy gondolkozunk már, hogy egy ingatlan örök élretre szól. Ha akartok, vállaljatok mégegy gyereket. Majd ha nem kényelmes a lakás, elgondolkodtok hogyan tovább. De olyan nagyon ritkán van, hogy senkinek semmiben nem kell megalkudnia. Számomra csak az az ellenszenves, ha mindenben a gyerektől várja valaki a megalkuvást...
válasza: válasza:"Olyan is eszembe jutott, hogy megvenni a szomszéd 2 szobás lakást és összenyitni"
Dögöljek meg, ha értem. Arra nincs pénz, hogy a lakásotok árából + hitel/megtakarítás/akármi vegyetek egy +1 szobával nagyobb ingatlant, de egy szomszédos 2 szobás lakást megvenni a jelenlegi megtartásával igen. Legalábbis az ötlet felmerült...
válasza:"Dögöljek meg, ha értem."
Anélkül is mehetne.
A mi példánk. 50M körül van a mi lakásunk. Értelemszerűen a szomszéd lakás se több, míg egy nagyobb lakást 90-100 körül kapnánk meg és nem akkorát amekkorat a két lakás összenyitásaval kapnánk. Azt kb. 110-ért lehetne.
Ha eladná a szomszéd, sajnos nem teszi, mar bepróbálkoztunk, óriási előnye lenne, hogy nem kell kiköltöznünk, eladnunk, felújításig sakkozni, hogy addig hol éljünk. A környéket se kellene feladni, 70 méter az iskola, ami speciális, máshol nincs, muszáj ide járnia a nagynak.
Az se mindegy, hogy a szomszéd lakáshoz nem kellene 50 M hitel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!