Valóban szükséges minden gyereknek külön szoba?
Elkezdett foglalkoztatni a 2. baba kérdése, a férjemmel mindig is 2 gyereket szerettünk volna, DE ott jön ez a fránya lakás kérdés.
Egy 3 szobás lakásban élünk, megyeszékhelyen, szuper jó helyen, minden 10 perc gyalog, tényleg álom lakás, de "csak" 3 szobás. A gyerekszoba 13,5 m2, szóval nem kicsi.
Elkezdtem a környéken nagyobb lakásokat nézni, de őszintén szerintem esélytelen, hogy nagyobba költözzünk. Régen nem volt igény ekkora lakásokra (se házakra), így minden ami 4 szobás az 2000 után épült, és 90-100 millió forint... Néztem házakat is, azok között sincs 4-nél több szobával nagy választék, de ott még bejön a lakhatatlan elrendezés, és 100 millió alatt csak olyan van amire még legalább 20 milliót rá kell locsolni, hogy a jelenlegi lakásunk színvonalát elérjük, a felújítással járó stresszről nem is beszélve.
Plusz egy szoba a jelenlegi piaci körülmények között árban duplázást jelentene a jelenlegi lakásunkhoz képest, teljesen lehetetlennek érzem ezt...
Valóban mindenki, aki 2 vagy több gyereket vállal megengedhet magának 100 milliós ingatlant? Ez valós feltétel a 2. gyerek vállalásához? Vagy minden 2 gyerekes család mucsaröcsöge alsóra költözik, ahol olcsóbb az ingatlan és minden reggel inkább órákat áll a dugóban plusz egy szobáért? (Egyáltalán mucsaröcsögén leheg 4 szobás házat kapni??) Egy tinédzsernek valóban jobb napi 2 órát ingázni az iskolába, mint egy szobában lenni a testvérével? Vagy egy gyereknek valóban jobb, ha nem születik testvére, mintha egy szobában kellene vele felnőnie?
válasza:Szia, nem nem kell mindnek feltétlenül külön szoba.
De praktikusabb, ha van.
Ha esetleg megoldható valahogy akkor esetleg a 13,5 nm²-es szobát ketté is választhatnátok.
Akkor lenne mindenkinek saját szoba. Lesz nappali is és mindenki jól jár
Szétválasztani nem lehet, minden szobának egy ablaka van a helyiség rövidebb felén. De minden szoba külön nyílik, nem átjáróház a nappali.
Ha végiggondolom a helyiségek használatát gyerekkoromból, akkor igazából a nappalinak és a szülői hálónak pont volt egy ilyen puffer privát tér funkciója. Ezt úgy értem, hogy éjszaka a nappali volt a "szabad szoba", pl ha anyukám nem tudott aludni kiment oda olvasni, apa megtudta nézni a hajnali 2-ig tartó filmet úgy, hogy már mindenki más aludt, közülünk gyerekek közül ha beteg volt az egyikőnk volt, hogy kint aludt, hogy anya el tudja látni, ne zavarja a másikat. Ha az egyikőnk pasit vitt fel éjszakára a másik szintén ment a nappaliba. (Megvolt ennek a csere-beréje, nem csak ki lett rakva az egyikőnk)
Nappal meg a háló váltott erre funkcióra. Volt, hogy a szüleimnek is kellett tanulnia, akkor oda el tudtak vonulni, de én is ha valamit magolni kellett (verset, angol szöveget), akkor oda mentem be. Az volt a csendes szoba, amit mindenki használhatott, amikor szüksége volt rá. Ha 2 szoba dedikálva van a gyerekeknek akkor nekik ugye alapból meg van ez a külön terület funkció, de a szülők elvesztik. Nem tudsz menekülni a horkoló vagy épp nagyon köhögő férjed mellől, nem marad elvonulásra alkalmas "semleges" terület, ahol tanulni, dolgozni vagy csak egy fontos telefon hívást intézni lehetne.
válasza:51 vagyok.
Ha a tiétek a ház, felteszem így van. Akkor én lehet megpróbálnék inkább még egy ablakot odatenni és egy válaszfalat odatenni. Ez még mindig jóval olcsóbb lenne mint, hogy új lakást vegyetek.
válasza:#53 Lakás. Szomszédok vannak a többi irányba. Olyan is eszembe jutott, hogy megvenni a szomszéd 2 szobás lakást és összenyitni, de egyrészt ahhoz az kellene, hogy a szomszéd eladja, másrészt hozzá kéne járulnia a fal átvágáshoz az összes többi lakónak, és még akkor se biztos, hogy műszakilag megvalósítható, a végösszeg meg lehet nem lenne olcsóbb, mintha költöznénk.
(bár ugye olyat is lehetne, hogy csak 1 szobát idenyitni, a másik felét annak a lakásnak meg 1 szobásként kiadni és akkor ugye van bevétel is belőle. De ez inkább gyerekes álmodozás, mint reális elképzelés... )
válasza: válasza:Kicsit érdekes, amit írsz. Mert azt mondod nem tartod fontosnak a külön szobát a két gyereknél, de nektek mindenképpen kell a külön háló. A gyerekek bírják ki de ti nem tudjátok? Persze értem én, hogy ne adjunk fel mindent miattuk, ezzel amúgy egyet is értek. Meg kiskorban egy szobában is el vannak de később kelleni fog a külön szoba. Igazából azt már eldöntötted, hogy egy szobában akarod őket. Ezzel nincs is gond ne érts félre csak fura, hogy nekik jó lesz így is. De te nem bírod ki.
Amúgy amíg nagyon picik addig arra az 1 évre én lehet mégis beáldoznám a szülői hálót. Más időszakokban fognak nappal aludni a gyerekek és kelteni fogják egymást egy szobában. Aztán ha ugyanakkor kelnek már meg alszanak akkor egy szobába rakni őket.
válasza:"Érdekes lenne megvizsgálni ennek fényében egyébként, hogy a nappaliban alvó szülők esetében gyakoribb-e a válás, mint a külön hálószobával rendelkezőknél."
És azoknál a szülőknék, ahol csak háló van, de nappali nincs? ;)
2 szobasban lakunk. 1 gyerekszoba, 1 szülői háló franciaággyal, 0 nappali. Nekünk arra nincs igényünk.
Ha valaki filmezni akar, felveszi a vezetéknélküli fülesét és tévézik. Ha még dolgozni, akkor kiül a konyhába a laptoppal. Ha horkol, akkor kettőt lökök rajta és alszok.
20 éve együtt vagyunk, úgyhogy ez nálunk működik.
válasza: válasza:Mi szükségesnek ítéltük meg azt, hogy mire tinik lesznek és igényük lesz rá, addigra legyen külön szobájuk és legyen nagyobb terünk. Így igen, inkább Mucsaröcsöge alsóra költöztünk (Budapest agglomerációja), de egyébként itt is dolgozunk, szóval nem teher a gyerekeket hozni-vinni, hiszen mi is jövünk-megyünk. Ha egy lakótelepen élnénk sem a tömb tövében dolgoznánk, akkor meg nem mindegy, hogy reggel a gyerekeket hol rakom ki útközben? Hazafelé meg ha elég nagyok lesznek, elbuszoznak. Nekem ez nem indok, én is így nőttem fel, annyi volt a különbség, hogy a barátnőimmel sokat pizsi partiztunk nálunk, mert nekem volt akkora szobám, hogy 3-an is kényelmesen elfértünk. A bulizós korszakom meg viszonylag későn kezdődött, akkor vagy buszhoz alkalmazkodtam, vagy a szüleim elugrottak értem. 11 éves koromig közös szobában éltem egy panel szobában a tesómmal, utáltam! Egyáltalán nem adott semmit a feelinghez, hogy "közel van minden", ez max a szüleimnek volt pozitívum, nem nekem. Mivel én ebben nőttem fel, vagyis megtapasztaltam mindkét oldalt, így evidens volt, hogy azt adom meg a gyerekeimnek, ami nekem gyerekként szimpibb volt. Az pedig a külön szoba és a terasz/udvar adta rekreációs lehetőségek. 2 éve költöztünk lakásból családi házba, nekem nem való a lakásban való élet, egyszerűen utáltam! Ha pedig már költöztünk olyat kerestünk, ahol amerikai konyhás nappali, plusz 3 szoba van. Némi plusz, hogy van egy nagyon pici (4 nm) dolgozó szoba/sarok is.
Szóval mivel alapvetően tök más igényeink voltak, nem is tudok belegondolni, hogy vállaltam-e volna 2 gyereket ekkora lakásba, közös szobába. Valószínűleg nem. Ettől még elfogadom, ha valaki igen, de sosem fogom megérteni, mivel nekem már alapból a lakással vannak negatív érzéseim.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!