Valóban szükséges minden gyereknek külön szoba?
Elkezdett foglalkoztatni a 2. baba kérdése, a férjemmel mindig is 2 gyereket szerettünk volna, DE ott jön ez a fránya lakás kérdés.
Egy 3 szobás lakásban élünk, megyeszékhelyen, szuper jó helyen, minden 10 perc gyalog, tényleg álom lakás, de "csak" 3 szobás. A gyerekszoba 13,5 m2, szóval nem kicsi.
Elkezdtem a környéken nagyobb lakásokat nézni, de őszintén szerintem esélytelen, hogy nagyobba költözzünk. Régen nem volt igény ekkora lakásokra (se házakra), így minden ami 4 szobás az 2000 után épült, és 90-100 millió forint... Néztem házakat is, azok között sincs 4-nél több szobával nagy választék, de ott még bejön a lakhatatlan elrendezés, és 100 millió alatt csak olyan van amire még legalább 20 milliót rá kell locsolni, hogy a jelenlegi lakásunk színvonalát elérjük, a felújítással járó stresszről nem is beszélve.
Plusz egy szoba a jelenlegi piaci körülmények között árban duplázást jelentene a jelenlegi lakásunkhoz képest, teljesen lehetetlennek érzem ezt...
Valóban mindenki, aki 2 vagy több gyereket vállal megengedhet magának 100 milliós ingatlant? Ez valós feltétel a 2. gyerek vállalásához? Vagy minden 2 gyerekes család mucsaröcsöge alsóra költözik, ahol olcsóbb az ingatlan és minden reggel inkább órákat áll a dugóban plusz egy szobáért? (Egyáltalán mucsaröcsögén leheg 4 szobás házat kapni??) Egy tinédzsernek valóban jobb napi 2 órát ingázni az iskolába, mint egy szobában lenni a testvérével? Vagy egy gyereknek valóban jobb, ha nem születik testvére, mintha egy szobában kellene vele felnőnie?
válasza:34: bocs de ezt nehéz másképp értékelni, minthogy teljes magabiztossággal állítod, hogy EZ LESZ, mert neked csaaaak ilyen tapasztaltod van. Ezért írtam.
“ Maximum lesz két egymást utáló, egész nap veszekedő gyereked, akik nem hálásak lesznek neked, hanem a szemedre vetik, minek vállaltatok ennyi gyereket. Max. lelépnek ők is 18 évesen, hogy szabaduljanak a szuper családi otthonból.”
válasza:Nyilván lehet egy szobában 2 gyerek, de én biztos nem csinálnám ezt. Pedig nekem nemcsak saját szobám, sokáig saját ágyam sem volt.
Nalunk is 3 szoba van, 25 nm-és és egy 14 nm-es. A kicsi a mi haloszobank, a másik kettő a nappali és a gyerekszoba. 2 gyerekünk van, mielőtt a nagy iskolába megy, ketté lesz választva a szoba, így lesz saját, privát része. Kiskorban talán még nem is annyira fontos, de később 2 kamasz 13 nm-en? Viszont a nappali hálóval egyben nekem sem szimpatikus. Én abba a lakásba nem vállalnék megegyet.
#39 Nem az volt a kérdés rossz-e egy szobában lenni egy testvérrel, mert nekem is van saját tapasztalatom, én is így nőttem fel egy 9m2-es szobában, emeletes ágyon.
Inkább az, hogy ez manapság reális elvárás-e, hogy 4 szobás saját lakása legyen annak, aki 2 gyereket akar, 5 szobás annak, aki 3-at és vajon egy falusi lakóhely külön szobával jobb-e mint a városi közös szoba vagy egyének maradni jobb... A választási lehetőségek közül melyik a kevésbé rossz.
Elméleti diskurzus lenne a cél, nem az érdekel, hogy te személy szerint milyen viszonyban vagy a testvéreddel. Abból amit írtál egyetlen dolog érdekes, hogy lehet rossz viszony emiatt a testvérek között. (Persze azt sose tudjuk meg, hogy külön szobával milyen lett volna a viszony, hiszen egy fallal elválasztva is pokollá lehet tenni a másik életét, ha valakinek ez a kifejezett célja.)
Egyelőre az látszik, hogy a szülők adják fel a saját kényelmüket és a saját privát szférájukat.
Érdekes lenne megvizsgálni ennek fényében egyébként, hogy a nappaliban alvó szülők esetében gyakoribb-e a válás, mint a külön hálószobával rendelkezőknél. Ez csak azért jutott eszembe, mert nálunk a tágabb családban is mindenhol volt a szülőknek külön szobája és nem volt válás, ami a mai világban szerintem kuriózumnak számít. De lehet csak simán a családi minta az oka, ha látod hogy kell házasságon belül megoldani a konfliktusokat te is könnyebben oldod meg. Érdekes kérdés..
válasza:De lényegében erről szólt a kérdésed, de mindegy.
Manapság nevezhetjük reális elvárásnak, igen, elsősorban azért, mert 2024-ben a többség nem onnan közelíti meg a kérdést, hogy ha két gyereket akarok, reális-e a 3 hálószobás lakás, hanem hogy ha 2 hálószobás lakásra telik csak, akkor reális-e abba ma két gyereket vállalni.
Az elmúlt 30 év folyamatos gazdasági sokkjai betettek annyira az embereknek, hogy megfordítsa a gondolkodásmódot, és így a többség nem "majd lesz valami" alapon vállal gyereket, azaz nem először szül, amennyit akar, aztán megteremt annyit, amire futja, hanem először felülvizsgálja mit tud megteremteni, és utána szül annyit, amennyinek meg tudja teremteni az általa fontosnak tartott dolgokat, pl. külön szobát.
Te fordítva gondolkozol, mint a többség, ami nem tilos, csak megvan a hàtránya.
válasza:#43 egy csomó embert ismerek aki a nappaliban alszik évek óta és még együtt vannak, és nem is fognak elválni.
Milyen hülyeség ez már, hogy valaki azért válik el mert nincs haloszobaja?
😆
#44
Na igen, nálam én nem azt érzem, hogy fordítva gondolmodnék, hanem azt, hogy nem tudom eldöntnei mi az "általam fontosnak vélt dolog".
Pontosabban inkább azt érzem, hogy én nem tartom annyira fontosnak a külön szobát, de a társadalom egy része igen. Vajon ez tényleg ennyire fundamentális-e.
Ebben a kérdésben leginkább a gyerekem véleménye lenne a fontos, de őt sajnos nem tudom megkérdezni, hogy külön szobát vagy testvért szeretne inkább...
válasza:De erre írtam, hogy ezt senki nem tudja megmondani, csak szimplán felhívtam a figyelmed arra is, hogy nagyon rosszul is elsülhet a dolog, nem véletlen tartja a társadalom ma már annyira fontosnak a külön szobát, hanem pont a negatív tapasztalatok miatt.
Neked azt kell eldöntened, bevállalod-e annak a kockàzatát, hogy lehet, két olyan gyereket kényszerítesz egy szobába, akik nagyon nem fognak kijönni egymással. Vállalod-e ennek a lehetséges kimenetelnek minden következményét, akár azt is, hogy rajtad kérik számom?
válasza:Míg kicsik, addig oké, sőt, mókás is egy szobában lenni.
Mi is is együtt voltunk tesómmal, emeletes ágyunk volt, amiből sokszor "bunkert" csináltunk és egyebek.
De kiskamasz kortól szerintem igenis kell a privát szféra.
Ez hatványozottan igaz arra, ha különböző neműek a gyerekek, de ha azonos neműek akkor is.
Gondolj bele, egy serdülő lány és fiú, akik a korukból fakadóan szégyellősek, egymás előtt öltöznek. Arról már nem is beszélve, hogy a szexualitás, saját test felfedezése, maszturbáció ilyenkor lehetetlen.
De ha ezeketnfélre is tesszük, nincs saját kuckó elvonulni, ha netán egyedüllétre vágynak (márpedig ez kamaszkortól elég jellemző).
Amúgy milyen a nappalitok? Ha az lenne az egyik gyerkőcé, vagy a tiétek? Vagy amolyan "átjáróház" jellegű? Nem lehet valahogy elválasztani egyik szobát sem?
válasza:“ Arról már nem is beszélve, hogy a szexualitás, saját test felfedezése, maszturbáció ilyenkor lehetetlen.”
Érdekes, én megoldottam 😏
Anélkül hogy bárki szem és fültanúja lett volna 😎
válasza:Szerintem az nem baj, ha csak egy kuckó van külön a két gyereknek. Gondoljátok meg a szobák alaprajzát, valamelyik nem választható ketté? A két kis részbe férjen be egy galériaágy és alá íróasztal, vagy olyan megoldást is láttam, ahol középen volt az emeletes ágy és úgy be volt deszkázva, hogy az alja az egyik részbe, a teteje a másikba nyílt.
Ha nem egyetemi városban laktok, akkor a nagyobbik valószínűleg kollégista lesz, tehát rövidebb időszakot kell megoldanotok.
Mi ketten lányok a húgommal egy ennél kisebb (talán 10 négyzetméteres) szobában laktunk tini korunkig (14 voltam mikor lett külön). Sok konfliktussal járt. De ha választanom kellett volna, inkább ez, minthogy ne legyen tesóm.
Persze nem tudhatod előre, milyen lesz a testvéri viszony, szóval mégiscsak jó lenne azt a szétválasztást kitalálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!