Baba mellett a férjem nem tud rám nőként tekinteni? Hogy oldjuk ezt meg?
Van egy 10 hónapos kisfiunk.
Nem volt épp könnyű vele az első pár hónap, őszinte leszek, az eleje szinte ki is esett. De egyre jobb.
A házasságunk viszont sajnos nem… Eddig is éreztem, hogy van valami a levegőben, de hiába kérdeztem a férjemet, az volt a válasz mindig, hogy most fáradt, ne nyaggassam már, most hétvége van, pihenni akar, most jött haza a munkából, ne kezdjem. Hagytam, úgy voltam vele, majd beszél erről, ha akar. De az utóbbi 2 hétben két dolog is történt, ami sok volt.
Az egyik, hogy hazudott egy munkahelyi útról, csütörtökön ment, hétfőn jött haza, mert hogy még hétfőn is lesz dolguk az ottani cégnél és nem indul el pénteken késő délután a 40 fokban az ország másik végéről, hogy hétfőn hajnalban menjen is vissza, aztán újra haza. És hogy az összes kollégája marad... Közben kiderült, csütörtök-péntek voltak csak ott, péntek délutánra itthon volt mindenki. Kérdeztem, ő minek volt ott hétvégén is, azt mondta, hogy egyedül kellett lennie, értsem meg, elege van az itthoni légkörből, hogy hazajön fáradtan és sosincs csend, nem tud nyugodtan olvasni sem 2 órát.
A másik pedig a héten derült ki, egy kolléganőjével napi szinten üzengetnek egymásnak, furcsa mód az első reggeli üzenetet akkor küldi, mikor már elindult itthonról, este pedig amíg fürdetem, etetem, altatom a babát, végig beszélgetnek. Igen, belenéztem a telefonjába, szemét vagyok, ez van.
Mikor kérdőre vontam, akkor mondta, hogy nem tud rám nőként tekinteni már, nem hozom lázba, azért jön haza, mert itt van az otthona, de most, hogy külön voltunk hétvégén, egyáltalán nem hiányoztam neki. Kérdeztem, hogy mitől érzi ezt, mert én próbálok figyelni rá, kedveskedni neki. Mondta, hogy látja ezeket, de számára ezek semmik, hónapok óta nem voltunk kettesben sehol, most is szeretett volna nyaralni menni, de nem volt kedvem, akart koncertre menni, oda sem mentem vele, neki ezek kellenének, nem az, hogy reggelit csinálok neki és ágyba viszem a kávét.
válasza:Fu lanyok, felteptetek par sebet..az irogatason, a napokra valo lelepesen es azon kivul, hogy nalunk meg nincs meg a gyerek (37 hetes vagyok) ugyanigy viselkedik a ferjem. Fel kell ismernem, hogy a mi hazassagunknak is vege.
A valaszok tobbsege helyretette a fejem, mar tisztan latok.
válasza:51!
Én azt kívánom a mai napig hogy bárcsak szülés előtt lelépett volna...
1 éves volt mikor végre erőt vettem magamon és kidobtam.
A lányunkat utána 5 éves koráig héber hóba látogatta.
Szinte minden hónapban volt olyan hogy várta már a kis holmijával hogy mennek ide oda persze nem jött...4 évig látni szenvedni a gyereket szörnyű volt.
Most 5 éve nincs az életünkbe. A férjem apja helyett apja...
Kitartást Neked
válasza:Férjem véleménye: egy átlag férfi örülne, ha egy szerető feleség mellett egy kisgyerekkel el tudna menni egyáltalán(!) nyaralni.
Az én véleményem: a férjed egyáltalán nem viselkedik apaként, akarta egyáltalán a gyereket? Szerintem vedd úgy, hogy dobbantott mellőled, szerintem itt te már akármit csinálsz, akárhogy tolod félre a gyereket ideiglenesen, csalni fog vagy később el is hagy. Egyértelműen nem családapának való, lehet, hogy addig jó férj volt, amíg kettesben voltatok, de képtelen a saját igényeit megzabolázni a gyereke kedvéért. Sajnálom, de ez a házasság szerintem nem lesz hosszú életű.
válasza:Nem akarok vészmadár lenni, de a nyakamat rá, hogy nem egyedül töltötte azt a hétvégét...
Akkor viselkedik így valaki, ha szeretője van, aki éppen színesebb, szagosabb. Mellesleg ő ráadásul gondolom a gondtalan, gyerekmentes életet juttatja eszébe. Nyilván izgibb, mint egy kisgyerekes anyuka.
Én megmondtam a férjemnek, hogy nagyon sokmindent eltudok nézni, nyitott tudok lenni, stb. De hogy a várandós felesége, vagy az 1-2 éves gyereke mellett valaki félredugjon, azt nem... Ebben az időszakban van szerintem az életben talán az egyik legnagyobb szükség az összetartásra, szeretetre, tiszteletre, megértésre, odaadásra, csapatjátékra és még sorolhatnám. Részemről semmilyen formán nem megbocsátható az, ha a társam pont ebben az érzékeny időszakban játszik ki, fordul el tőlem, stb. Ez azt jelenti, hogy ő valójában nem a társam.
Azt a gyereket ketten vállaltátok, vállaljátok ketten a vele járó nehézségeket is. Ez most nem a féktelen bulik és nyaralások ideje, ez van. Ha neki ez kell, mehet isten hírével...
válasza:Itt inkább csak kifogás, hogy nem tud rád nőként tekinteni. Akkor nem a közös nyaralást kérné rajtad számon. Persze, fontosak a közös programok, de egy fejben is felnőtt ember tudja, hogy kicsi gyerek mellett máshol vannak a hangsúlyok. Nem csak Én vagyok, hanem Mi vagyunk és ebben benne van a baba is. Nem kell mindent feláldozni a szülőség oltárán, de azért egy 10 hónapost számára kevésbé ismert emberre bízni egy hétre azért, hogy a szülők kettesben nyaralgassanak, szerintem felelőtlen. Ennyi idősen az egyik gyerekünk pont a szeparációs szorongás kellős közepén volt. Megjegyzem, a testvérem 1 éves múlt, amikor a szeretett és naponta látott nagymamája vigyázott rá ilyen okból és nagyon visszaütött. Lehet és idővel szerintem kell is kicsit feszegetni a határokat, de csak fokozatosan. Először csak nap közben, aztán 1 nap, hétvége... anyósom ezt csinálta, így nem dőlt össze a világ, amikor a kisebbik születésekor 3 napot távol voltam. Szóval ha a férjednek tényleg csak ez a baja, amit kétlek, akkor lehet kezdeni kis lépésekkel, apránként, türelmesen, a gyereket figyelve, meddig lehet elmenni.
De nekem úgy tűnik, hogy a férjed ragaszkodik a korábbi életéhez és nem érti meg, hogy ha azt akarja, minden úgy menjen, mint régen, az csak csalódáshoz vezet. Nem az a gond, ha hiányzik neki, van akinek ezt el kell gyászolnia, hanem az, hogy nem akar a változásról tudomást venni. Ő élné tovább a maga kis független világát, de ott van a kicsi, aki nem egy hátráltató tényező, hanem a fia!
Egyébként volt egy munkatársam, ahol az apuka nem tudta elfogadni a gyerekkel beállt változást és ugyanúgy eljárt esténként bulizgatni, mint ha nem lenne. Ott az anya megmondta, hogy ha élné tovább a felelőtlen fiatal életét, nem áll az útjába, elmehet, de amíg velük van, viselkedjen apaként. Egy időre el is költözött, aztán rájött, hogy a gyereke fontosabb, visszament és a bulizásból is visszább vett. Az anyának egyébként ekkor rendeződött a viszonya a férj szüleivel, mert megértették, hogy nem a gyerekkel akarta magához láncolni a fiukat.
De a legnagyobb gáz az, hogy hazudik neked, aztán ha szembesíted, téged hibáztat! Nekem is nagy utazgató a férjem, meg is mondta pár napja, hogy szüksége lenne egy nap kimenőre, mert kezd besokallni. Felnőtt emberek vagyunk, házaspár, megbeszéltük, megoldottam. Ritkán megyek el a gyerek nélkül, de olyankor egy szó nélkül ő marad itthon.
Amúgy meg nagyon drága, hogy amikor otthon van, akkor sem ő foglalkozik a kicsivel, hanem amíg tolod az esti rutint, ő csetelget. Na, megyek fogzó babát nyugtatni (az előbb felváltott a férjem).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!