Baba mellett a férjem nem tud rám nőként tekinteni? Hogy oldjuk ezt meg?

Van egy 10 hónapos kisfiunk.

Nem volt épp könnyű vele az első pár hónap, őszinte leszek, az eleje szinte ki is esett. De egyre jobb.

A házasságunk viszont sajnos nem… Eddig is éreztem, hogy van valami a levegőben, de hiába kérdeztem a férjemet, az volt a válasz mindig, hogy most fáradt, ne nyaggassam már, most hétvége van, pihenni akar, most jött haza a munkából, ne kezdjem. Hagytam, úgy voltam vele, majd beszél erről, ha akar. De az utóbbi 2 hétben két dolog is történt, ami sok volt.

Az egyik, hogy hazudott egy munkahelyi útról, csütörtökön ment, hétfőn jött haza, mert hogy még hétfőn is lesz dolguk az ottani cégnél és nem indul el pénteken késő délután a 40 fokban az ország másik végéről, hogy hétfőn hajnalban menjen is vissza, aztán újra haza. És hogy az összes kollégája marad... Közben kiderült, csütörtök-péntek voltak csak ott, péntek délutánra itthon volt mindenki. Kérdeztem, ő minek volt ott hétvégén is, azt mondta, hogy egyedül kellett lennie, értsem meg, elege van az itthoni légkörből, hogy hazajön fáradtan és sosincs csend, nem tud nyugodtan olvasni sem 2 órát.

A másik pedig a héten derült ki, egy kolléganőjével napi szinten üzengetnek egymásnak, furcsa mód az első reggeli üzenetet akkor küldi, mikor már elindult itthonról, este pedig amíg fürdetem, etetem, altatom a babát, végig beszélgetnek. Igen, belenéztem a telefonjába, szemét vagyok, ez van.

Mikor kérdőre vontam, akkor mondta, hogy nem tud rám nőként tekinteni már, nem hozom lázba, azért jön haza, mert itt van az otthona, de most, hogy külön voltunk hétvégén, egyáltalán nem hiányoztam neki. Kérdeztem, hogy mitől érzi ezt, mert én próbálok figyelni rá, kedveskedni neki. Mondta, hogy látja ezeket, de számára ezek semmik, hónapok óta nem voltunk kettesben sehol, most is szeretett volna nyaralni menni, de nem volt kedvem, akart koncertre menni, oda sem mentem vele, neki ezek kellenének, nem az, hogy reggelit csinálok neki és ágyba viszem a kávét.