Baba mellett a férjem nem tud rám nőként tekinteni? Hogy oldjuk ezt meg?

"Nem is èrtem amit írsz. Ha a pasi összeszed valakit akkor nem egyèrtelmǔ, hogy ô megy el a közös ingatlanból? Vagy ti èlnètek együtt mindannyian egy fedèl alatt?

Nyilvàn apuka kicuccol aztàn majd vàlàskor rendezik hogy legyen"

Lehet, hogy neked egyértelmű, de a legtöbb pasinak nem. Sokkal kényelmesebb nekik otthon maradni, és eljárni a szeretőhöz. És a egtöbb GYED-en lévő anyukának nincs 20-25 milliója, hogy kivásárolja a férjet. És nem a pasit védem, hanem ez a valóság.

40es

Nyilván a bébiszitter sem úgy kezdi, hogy egész nap vigyáz rá egyből. Hanem szépen fokozatosan hagyják rá a gyereket. És nem egyből egy hétre, hanem először egy órára vagy kettőre és fokozatosan növelik. Míg apuka azt várná el, hogy egyből ott hagyja napokra a gyereket egy olyannal, aki nem is ismeri, nem tudja mi a napirendje. Plusz amit kivettem, az, hogy nappal vigyáz a gyerekre éjszaka nem. Az apukának meg arra lenne igénye. Igazából mindegy is. Apuka hazudott, nőkkel beszélget és nem is apaként viselkedik. Sajnos ez nem egy menthető kapcsolat SZERINTEM. De ne legyen igazam...

Kérdező!

A válaszolók szemére vetetted, hogy átsiklottak afölött, hogy mit művel a férjed (a kolléganővel).

Ebben nincs teljesen igazad, mert igazából te siklottál el felette... Már akkor ki kellett volna rakni, mikor ez kiderült, nem itt a gyakorin vekengeni azon, hogy hogy kellene ezt megoldani, hisz ezen valószínűleg nincs mit. Ha ezt nem vagy hajlandó meglépni, akkor hiábavaló minden itteni önérzeteskedés, és valóban az a legegyszerűbb, hogy mindent eltűrsz, és elkezded felkészíteni a gyereket és magadat is, hogy hamarosan le lesz passzolva nagyinak vagy bébiszitternek napokra/hetekre, hogy apuci ki tudja pihenni a semmit, nehogy csak szexelni járjon el, hanem el is költözzön...

Hogy mi van? Rajtakaptad, hogy kamuzik, nem ment jaza időben, amikor mindenki más igen ( ja, persze, egyedül sudokuzott a hotelszobában...), míg te anyaként helytállsz esti rutint tolsz, ő irkálgat a koleginának? Elvárja, hogy egy kisdedet lepasszoljatok napokra csak így simán, nem is érdekelve őt vajpn a gyermek sírna, hogy viselné, bármi? Mi az, hogy a közös ebéd, cukrászda, egy napos program nem is program? Hát ez full hülye. Mit meg nem adnának sokan a pár órás bébiszitteres segítségért..aztán még te vagy a gané, meg olyanokat mondd, hogy már nem tud ügy rád nézni. Hát én se tudnék egy ekkora egoista majomra mint társ, mint apa nézni

Borzalmasan önző ember és az a szomorú, hogy mindent rád vetít, te leszel abban is a hibás, hogy másik lukra ment. Fő, hogy neki meglegyen az eddigi lazulós élete. Hàt erre nem most kellett volna ráébredni. Mondom ezt úgy, jogy a kezdetektől fogva van nagyszülői segíségünk, sokszor babakocsiztak a nagyik, mentünk is moziba, étterembe, koncertre, de nyaralni a gyermekünk nélkül külföldre sosem mentünk volna. Mikor a moziba mentünk vagy lakodalomba totál izgultunk, férjem is mondta milyen furi már kettesben, hiányzott a fiunk. Hisz még 1 éves sincs, könyörgöm. Ha azt kérné a férjem hagyjam ott a gyermekünk egy olyan emberre, akivel 3x találkozott s utazzunk el Görögországba, csak mert neki erre van szüksége és hiába magyaráznám el miért nem, csomagolnék neki, de már haza nem kellene jönnie.

Nem olvasom végig a válaszokat, a 9-es kiegészítésednél megálltam, bár már a leírásból is sejteni lehetett: a férjed nagyon nem volt képben, hogy mivel jár a gyerekvállalás. Pl. "elege van az itthoni légkörből, hogy hazajön fáradtan és sosincs csend, nem tud nyugodtan olvasni sem 2 órát." - ez neki tényleg meglepetés? Mire számított? Az is árulkodó, hogy azt írod este te eteted, fürdeted stb. - egész nap távol van a gyerekétől és nem vágyik arra, hogy legalább az esti rutint ő csinálja, ha nem is minden nap? Milyen a viszonyuk, mennyit foglalkozik vele stb.?

Hogy ennek mi az oka, mármint, hogy ő ennyire el van tájolva, hogy mivel jár a gyerekvállalás, azt nektek kell tudnotok, ahogy azt is, hogy pl. hogy gondolja, hogy a szüleinél hagyjátok egy hétre a gyereket, ha eddig 3x találkoztak vele?

Ha ő úgy gondolta, hogy majd ti kettesben is járkálni fogtok nyaralni meg koncertre, akkor miért nem beszélt veled erről a kezdetektől? Hogy ezek neki fontosak, szerinted hogyan lehet ezt megoldani majd hosszú távon? Mondjuk akkor bizony a nagyszülőknek heti szinten találkozni kell a gyerekkel (és nem ti fogtok egy pár hónapos csecsemővel szaladgálni vidékre), hogy szokja őket, szoktatni, hogy egyre hosszabb időkre rájuk hagyjátok, először a ti lakásotokban stb., de ezt nem látom hogy lehet kivitelezni ha ennyire nem mobilisak a nagyszülők vagy nem érdeklődők, hogy nem mennek hozzátok. De egy hétre biztos nem hagynám rájuk a 10 hónapos gyereket. Gyerekfüggő, hogy mennyi időre bíznám rájuk, pl. mennyire durva a szeparációs szorongása, de mindenképpen pár órával, majd fél nappal, majd egy éjszakával stb. kell kezdeni, nem durr bele egy héttel...

Csodálkozom, hogy ez csak most bukott ki, eddig nem tűnt fel, hogy a férjedet zavarja a gyereketek léte és az új életforma, ami a gyerekkel jár?

Én nem azt mondom, hogy ássuk el magunkat egy barlanban, sőt, életbevágóan fontos, hogy MINDKÉT szülőnek legyen énideje, meg kettesben töltött ideje a babával és KÖZÖSEN is legyenek gyerekmentes programok, de egyrészt ezt alaposan meg kell szervezni, hogy legyen, és rákészülni, másrészt NEM lesz ugyanolyan, mint előtte, ezt tudomásul kell venni.