Családi ház vidéken, közel a szülőkhöz, vagy lakásvásárlás Budapesten? Mekkora segítség baba, kisgyerek mellett a közeli nagyszülő?

Sziasztok,

Jelenleg Budapesten élek, élünk, a párom lakásában.

Ez egy 2 szobás kis lakás, tudom, hogy sokan akár 2 gyerekkel is ekkorában élnek, nekünk néha kettőnkre is kicsi.

Mikor ideköltöztem 18 évesen, azt éreztem, hogy hazaértem, imádtam a pesti életet, hogy minden van 1 km-es körzetemben, hogy bármire lehetőségem van itt. Vidéken nőttem fel, megyeszékhelyen, de na, mégsem főváros.

De egy ideje már azt érzem, hogy sok.

Ehhez hozzájárulhat, hogy már nem 18-20 éves vagyok, aki hetente 4-szer jár bulizni. Pont nemrég gondolkoztam, hogy az utóbbi 1-2 hónapban egy koncerten és egy színdarabon kívül semmi olyat nem csináltunk, amihez itt kéne élnünk. Sőt, sokszor kedvem sincs a lakásból kimenni, hogy aztán üljek a dugóban, vagy kerülgessem a sok hül/yét az utcán. Régen 2-3 havonta mentünk haza, most már havonta kétszer, mert sokkal jobban érezzük magunkat ott a hétköznapok pörgése után.

Nemrég egy nagyobb összeget kaptam, 60 millió forintot (dédpapám házából).

Szeretnénk egy közös otthon, pár éven belül babát szeretnénk.

A párom lakása ér kb. 70 milliót + a teremgarázs hely és a tároló.

Ennyiből itt olyan kertes házat, amilyet szeretnénk, nem tudnánk venni (főleg, mert ha a ház mellett döntünk, inkább építenénk, üres, eladó telek a környéken pedig alig van). Nagyobb lakásban gondolkoztunk, ő vetette fel, hogy esetleg nézzünk szét otthon.

Telket kapnánk, a beépíthetősége is jó, de félek, ha belevágunk, mégsem tetszene ott újból. Látogatni jó, de emlékszem, gyerekként, kamaszként utáltam, mert sosem volt semmi rendezvény, program, volt egy mozi és pláza, 1-2 jobb étterem és ennyi. Kisbaba mellett huszadrangú lesz, hogy épp milyen színdarabok mennek a Madáchban, vagy ki ad koncertet a Puskásban, vagy hogy hol nyílt jó étterem épp. De a babás időszak 1-2 év, utána is van élet... Oktatás szempontjából is Budapest nyer. Viszonylag sokat utazunk, reptérre kijutni nekünk fél óra, onnan 2 és fél.

Ami viszont plusz, hogy mind a kettőnk szülei és nagyszülei is élnek, nekem egyik dédszüleim is még. Tehát baba mellett nem lennénk egyedül, tudnának segíteni, számíthatnánk rájuk (ahogyan eddig is mindenben). Barátnőim szerint ez akkora plusz, amit használjunk ki, mert nem mindegy, hogy egy bébiszitter segít 2x3 órát egy héten, vagy ott van anyukám, akinek bármikor szólhatok, szégyenérzet nélkül... És csak nem egy idegen van a gyerekünkkel, hanem a nagymamája.

Valamint nem mindegy, hogy egy családi házban élünk, kerttel, ahol senki sem zavar, vagy egy lakásban, ahol a szomszéd már csenget, ha a gyerekek hangosabbak az erkélyen.

210 km most a táv, nem áthidalhatatlan, de nem is olyan, hogy csak úgy leugrunk hozzájuk egy délutánra.