Családi ház vidéken, közel a szülőkhöz, vagy lakásvásárlás Budapesten? Mekkora segítség baba, kisgyerek mellett a közeli nagyszülő?
Sziasztok,
Jelenleg Budapesten élek, élünk, a párom lakásában.
Ez egy 2 szobás kis lakás, tudom, hogy sokan akár 2 gyerekkel is ekkorában élnek, nekünk néha kettőnkre is kicsi.
Mikor ideköltöztem 18 évesen, azt éreztem, hogy hazaértem, imádtam a pesti életet, hogy minden van 1 km-es körzetemben, hogy bármire lehetőségem van itt. Vidéken nőttem fel, megyeszékhelyen, de na, mégsem főváros.
De egy ideje már azt érzem, hogy sok.
Ehhez hozzájárulhat, hogy már nem 18-20 éves vagyok, aki hetente 4-szer jár bulizni. Pont nemrég gondolkoztam, hogy az utóbbi 1-2 hónapban egy koncerten és egy színdarabon kívül semmi olyat nem csináltunk, amihez itt kéne élnünk. Sőt, sokszor kedvem sincs a lakásból kimenni, hogy aztán üljek a dugóban, vagy kerülgessem a sok hül/yét az utcán. Régen 2-3 havonta mentünk haza, most már havonta kétszer, mert sokkal jobban érezzük magunkat ott a hétköznapok pörgése után.
Nemrég egy nagyobb összeget kaptam, 60 millió forintot (dédpapám házából).
Szeretnénk egy közös otthon, pár éven belül babát szeretnénk.
A párom lakása ér kb. 70 milliót + a teremgarázs hely és a tároló.
Ennyiből itt olyan kertes házat, amilyet szeretnénk, nem tudnánk venni (főleg, mert ha a ház mellett döntünk, inkább építenénk, üres, eladó telek a környéken pedig alig van). Nagyobb lakásban gondolkoztunk, ő vetette fel, hogy esetleg nézzünk szét otthon.
Telket kapnánk, a beépíthetősége is jó, de félek, ha belevágunk, mégsem tetszene ott újból. Látogatni jó, de emlékszem, gyerekként, kamaszként utáltam, mert sosem volt semmi rendezvény, program, volt egy mozi és pláza, 1-2 jobb étterem és ennyi. Kisbaba mellett huszadrangú lesz, hogy épp milyen színdarabok mennek a Madáchban, vagy ki ad koncertet a Puskásban, vagy hogy hol nyílt jó étterem épp. De a babás időszak 1-2 év, utána is van élet... Oktatás szempontjából is Budapest nyer. Viszonylag sokat utazunk, reptérre kijutni nekünk fél óra, onnan 2 és fél.
Ami viszont plusz, hogy mind a kettőnk szülei és nagyszülei is élnek, nekem egyik dédszüleim is még. Tehát baba mellett nem lennénk egyedül, tudnának segíteni, számíthatnánk rájuk (ahogyan eddig is mindenben). Barátnőim szerint ez akkora plusz, amit használjunk ki, mert nem mindegy, hogy egy bébiszitter segít 2x3 órát egy héten, vagy ott van anyukám, akinek bármikor szólhatok, szégyenérzet nélkül... És csak nem egy idegen van a gyerekünkkel, hanem a nagymamája.
Valamint nem mindegy, hogy egy családi házban élünk, kerttel, ahol senki sem zavar, vagy egy lakásban, ahol a szomszéd már csenget, ha a gyerekek hangosabbak az erkélyen.
210 km most a táv, nem áthidalhatatlan, de nem is olyan, hogy csak úgy leugrunk hozzájuk egy délutánra.
válasza: válasza:Kedves kérdező! Mindkét megoldásnak megvan az előnye/ hátránya. Mi Budapestről jöttünk agglomerációba és bekattanok tőle. Nekem sem a buli meg a lehányt kapu hiányzik a belső hétkerből, de az, hogy szó szerint semmi nincs itt, kikészít, pláne csecsemő mellett, ahol semmi inger nem ér.
Csak egy ötlet: esetleg Bp külső kerületeiben, kertvárosi részen egy családi ház? Közel a civilizáció, a pénzetekből ki is jönne. Én nem a segítség mellé költöznék, mert az mindig képlékeny és történhetnek változások. Építkezést szerintem felejtsétek el, hacsak nincs kapcsolatotok a hatóságoknál. Ezer év, bürokrácia, nincs rendes brigád aki elfogadható pénzért eljön és nem tűnik el hónapokra.
válasza:Szerintem viszonylag egyszerű a szitu. Kiadjátok a párod lakását és elcuccoltok vidékre albérletbe. Ha tetszik, felszámoljátok a pesti életet építkeztek és maradtok, ha nem, akkor kitaláltok mást. Szerintem fél-1 év alatt kiderül, hogy jó-e ott nektek.
Nem építkeznék ilyen bizonytalanul, mert valószínű az életben meg nem térülő beruházás lenne, ha a végén úgy döntötök mégsem szeretnétek ott élni. És akkor csomó idő, pénz és macera ráment.
Mi egyébként kb. ugyanebben a szituban voltunk, még a távolság is szinte ugyanez volt a szülőktől. Mi végül egy agglomerációs várost választottunk, az ő irányukban. Nem közvetlen nagyvárost, már 25 km-re vagyunk a Bp. táblától. Csend, nyugalom, béke, mégis nagyon jó Budapest közelsége. Elérhető autóval és tömegközlekedéssel is viszonylag gyorsan. A szülőkhöz pedig ennyivel kevesebbet kell utani. Nem sok, két óra helyett 1,5. De gyerek mellett ez a fél óra is sokat számít.
Egyébként gyerekkel tagadhatatlan, hogy minél több a segítség, annál jobb. De ha alapból gyerekként kezelnek, akkor nem biztos, hogy annyira nagyon pozitív lenne a közelségük, így ezt nektek kell érezni. A segítség akkor jó, ha JÓ. Ha nyakatokra járó, mindenbe beleokoskodó, mindent jobban tudó, állandóan tolakodó, jelen lenni akaró segítség, akkor az inkább toxikus lesz a kapcsolatotokra nézve és nem kényelmes, hanem idegőrlő. Ha már most felmerül benned, hogy baj lehet, akkor én ezt azért háromszor meggondolnám.
Mondom ezt azért, mert anyósom tipikusan ilyen "nem akarok zavarni, de..." típus és már mondja kérés, kérdés nélkül. Na ha ő 10 percre élne tőlünk, én már eret vágtam volna. Elég nekem 2 havonta egy hétvégét hallgatni az okosságait. Ellenben anyuék pl. nem tolakodók, de mondjuk baba mellett már anyu hasznos tanácsai is soknak bizonyultak néha. :D Most, hogy már kicsit nagyobbak, örülnék, ha közelebb lennének, de nekünk a munkánk miatt (és mert nem véletlenül jöttünk el a szülővárosunkból) ez volt a legjobb döntés. A bébiszitter pedig heti 2x3 órában is nagy segítség tud lenni és szégyen érzet sincs bennem miatta. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!