Családi ház vidéken, közel a szülőkhöz, vagy lakásvásárlás Budapesten? Mekkora segítség baba, kisgyerek mellett a közeli nagyszülő?

A családi cegben dolgozásnak eleg sok am a buktatója. Azokat is vegiggondolta a párod? Az pesig nem igaz, hogy Békéscsabán te könnyebben több penzért el fogsz helyezkedni, mint Bp-en. Gondolom, te is a családi cegben szeretnél kikötni. Gondoljatok ezt át, nagyon sok konfliktus tud jönni ebből, es hát szülők kocsival 10 percre, szóval gyakorlatilag papucsban at lehet jarkalni egymast basztatni.

"Szegedre jarnak bevásarolni" pontosan ebből lesz elege az embernek. Francnak van kedve folyton autókázni egy normális müzliszeletért is. Az meg, hogy nincs semmi, hab a tortán.

Őszintén, nem építkeznék egyelőre. Ha nagyon menni akarok, vennék valamit, jó helyen, amit normálisan el lehet adni, ha mégse jön be. De az epítkezéshez oda kellene költözni arra az 1 évre, az se lesz olyan jó azért. Azalatt te még tanulnál? Hol laknál akkor? Vagy dolgoznál? Hol?

Az meg, hogy a családi cegből nem lehet a férjedet kirúgni... az a baj, hogy itt erzelmek is bejátszanak. Ha már utálja az egészet, nem mond fel, mert apu mit fog szólni. Ha fizetésemelés kell, apuhoz kell menni zsebpénzért. Rokonok ki-be jarkálnak amúgy is, mert egymás seggében vagytok, és csak beugrott ezt vagy azt a munkahelyi dolgot megbeszélni,de akkor mar egy kávé, meg jaj a baba, és ez minden nap.

Én úgy érzem, ti ezt már eldöntöttétek és menni akartok. Remélem, hogy semmi nem jön be abból, amit irtam, és nagyon boldog életetek lesz ott. Minden jót!

A férjed apu cégében dolgozva gyerek maradna örökre. Te is. Mivel a szüleitek amúgy is ilyenek, benyitogatósak meg minden, ezzel kell számolni, ez nem fog valtozni, plusz még anyagilag is függni fogtok tőlük. Anyukád és anyósod a gyerekneveleshez is nagyon fog erteni, mivel te vagy a kislány, te ezeket a dolgokat nem tudhatod. Ha anyukád most így rád van telepedve, ezt szorozd be tízzel, amikor már "unokát szültél neki".

Szerintem igy ebben a formaban ez nagyon, de nagyon rossz ötlet.

Maradnek pesten a kulvarosban siman lehet haza venni ennyibol.

Mi kulvarosban elunk de busszal a blaha 20 perc max

Nem olvastam el a kifejtést meg a kommenteket sem, szóval lehet, hogy már írta valaki, de: szülőkhöz közel költözni gyerek miatt csak akkor jó, ha a nagyszülők valódi segítséget adnak. Ha tényleg ráérnek, ott vannak, jönnek, ha kell de hátramaradnak, ha nem. Ha megértik és betartják a ti saját szabályaitokat, megbízhatóan nem csinálnak olyasmit, amit ti nem szeretnétek. Pl nem kell félned attól, hogy majd a 3 hónapos babádnak már adná az agyoncukrozott tejbegrízt vagy 8 hónaposan leülteti a tévé elé, hogy "jóvanazúgy", miközben te kifejezetten kérted, hogy ne ez legyen a program. Ha nem olyannak ismered őket most, akik elfogadják a határaitokat, akik kompetens szülőként kezelnének titeket, akkor az a segítség, amit adnak nektek, nem lesz segítség igazából. Vagy teher lesz, vagy csak káros. Már ha egyáltalán jönnének szívesen unokázni, az én anyukám ugyan nem él közel hozzánk, de nincs munkája, sosem dolgozott, ráérne, mégis évente 2x látja az unokáit, akkor is mi visszük őket hozzá. Egyszerűen nem érdekli. Amikor ott vannak mellette, akkor is csak messziről csodálja őket, aztán persze küldi a barátnőinek a fotókat, hogy micsoda unokái vannak, de büszke rájuk. A létezésüknek örül, de foglalkozni nem foglalkozik velük, pedig már egyik sem kisbaba. De még akkor sem volt segítség, amikor kicsi babák voltak. Okoskodott, hogy adjak cumit, ne szoptassak annyit, hagyjam sírni, majd megszokja, stb. Ok, köszönjük az inputot. Semmi segítség nem volt a jelenléte, inkább csak eggyel kényelmetlenebb volt, hogy nem tudtam félmeztelenül mászkálni a házban és még őt is ki kellett szolgálnom. Meg stresszelhettem azon, hogy elég tiszta legyen minden, mert hát mégis csak vendég, legyen szép minden. Jó, ez az én heppem, őt lehet, hogy nem érdekelte volna, de akkor is csak annyi, hogy nem szól be a rumliért, nem állt volna neki esetleg fürdőszobát takarítani, hogy segítsen. Vagy főzni. Vagy bármit. Érted. Szóval az abszolút baromság lett volna, ha anyámhoz közel költözünk még a gyerekek születése előtt, azzal a gondolattal, hogy majd biztos jön segíteni és milyen jó lesz. Nem lett volna jó.

Amúgy nekünk 2 kicsi gyerekünk van, Budapesten, kertvárosi kerületben, nem a belvárosban, de még így is ezerszer jobbnak érzem, mint vidéken bármit. Egyszerűen az, hogy óvoda/bölcsőde elérhető, az egy non-issue, nem szempont. Van. Több is, választhatok, ha nem tetszik valami. Magán és állami egyaránt. Játszóterek, tömegközlekedés, programok, bébiszitterek, takarítók, stb. Végtelen lehetőség, amiből nekem kell kiválasztani a számomra szimpatikusat. Kert is van, a környék csendes, nyugodt, zöld, kétsaroknyira parkerdő. Laktunk belvárosban is, a lányok még a másfél szobás, 13. kerületi lakásunkba születtek, kicsi volt meg minden, de ott is az volt a helyzet, hogy minden sarkon ovibölcsi, játszóterek, park és fagyizó és szép utcák és jó környék. Nem mellesleg Budapesten mindenhol közel van a kórház, nem szempont, hogy jajj, szüléssel mikor és hova induljak, mert hacsak nem rohamszülésed van, simán beérsz időben. Vidéken nem biztos, hogy a körzetes kórházban éppen van szülészet, nem biztos, hogy nem irányítanak át 200km-vel arrébb, mert orvoshiány, de ha elérhető is a közeli nagyobb városban a szülészet, akkor is az a stressz, hogy beérsz-e időben, jajj, a forgalom, basszus, dugó van az autópályán, az pont nem hiányzik az embernek szülésnél.

Szóval én nagyon Budapest-párti vagyok. Főleg, ha fiatalon ott éltek, akkor nyilván a barátaitok ott vannak, tök jó a családi segítség a gyerekekkel, csak akkor éppen nektek nem lesz életetek. Jó, kivéve ha a család mellett barátaitok is vannak vidéken, de azért egészen más Kukutyin felsőn elmenni az egyetlen kocsmába inni a haverokkal, mint Budapesten most pl hétvégente sétálni egyet a lezárt pesti rakparton és ott felfedezni egy újabb beülős helyet.

Ja, meg a másik, nyilván sok múlik a végzettségeden és a tudásodon, de Budapesten a munkahelyek zöme azért tud olyan megoldást nyújtani, ami gyerekek mellett is viszonylag jó. Hibrid munkarend, részmunkaidő, stb. Egy kis vidéki Józsi bácsi cégénél dolgozgatva lehet, hogy nem veszik olyan jó néven, ha táppénzre kényszerülsz a gyerekkel, mert a túlbuzgó istenkomplexusos főnöknek MINDENKÉPP muszáj ellenőriznie, hogy tényleg a számítógéped előtt ülsz-e, nem opció a távmunka még indokolt esetben sem, ellentétben egy megbízható multival, ahol tesznek rá magasról, dolgozol 6 órában, azt is zömében otthonról, kit érdekel, ha közben otthon van a beteg gyereked, ha mindeközben a munkád elvégzed (nekem legalábbis ez a tapasztalatom és elég sok ismerősöm hasonlóan nyilatkozik).

Szóval soktényezős a dolog, amit át kell gondolnotok, és mindenképp ti ketten rágjátok ezt át alaposan, mert nem mellékes a jövőtökre nézve a dolog.

Én is a fővárosban töltöttem a huszonéveim elejét, nagyjából addig is volt jó. Onnantól, hogy szóba került a család, eszemben sem volt ott maradni. Utazol te ott is annyit, mint más vidéken. Inkább egy élhető vidéki város, vagy megyeszékhely esetleg, és kertes ház. Falura nem szívesen mennék, de azért abból a keretből, ami nektek van, én megcéloznám a családhoz közeli városokat. Mondjuk ahol van munka, normális iskola, kórház, vásárlási lehetőség, normális játszóterek, esetleg még programok is. Bár ez már tényleg csak bónusz.

Ha nagyon benned van, hogy főváros, akkor nem rákosnekeresdre kell költözni, hanem inkább II. ker, pasarét, hűvösvölgy, esetleg fentebb óbuda felé, mondjuk pasarét és a kolosy tér között valahol. Vagy talán talán még csepel esetleg.

Szentendre, Budakeszi, Páty, meg hasonló települések nálam azért nem jöhetnének szóba, mert minden miatt be kéne mászni a városba úgy is.

Éltem vidéken, éltem Budapesten, de egy Pest megyei kisváros lett a befutó. Nagyszülők messze, ez néha előny, néha hátrány, de mindent megoldunk a férjemmel. Van egy testvér a közelben, így végszükség esetén van segítség, de tényleg csak végszükség. Munka van, minden másra van lehetőség, és Bp is 35 perc.

Lakásba soha nem költöznék gyerekkel. Nem csak a szomszédok miatt (de azért is), de nekem az nem pálya, hogy vagy a 4 fal között, vagy közterületen vagyok. Szerintem a saját udvar nagy áldás.