Jeleznétek a gyerekek szüleinek ezt, vagy mit tennétek a helyemben?
Van két utcára tőlünk egy játszótér, amíg nem volt kánikula, a délutáni/esti sétáknál megálltunk picit hintázni, csúszdázni.
Egy fiatalabb lány, 14 éves többször volt kint a testvérével, aki a lányommal egykorú. A kicsik játszottak együtt, a lány velem beszélgetett, mondta, hogy ott laknak a játszótér mellett. Kétszer beszéltünk, utána, ha nem is voltak kint, mi ahogy megjelentünk, jöttek ők is, csak ő és a testvére, szülőkkel nem is találkoztunk.
Elkezdett Instagramon is követni, mikor nem followoltam, számon kért, hogy miért nem?! Ez már fura volt, meg az is, hogy próbált úgy viselkedni, mintha korombeli barátnő lenne, mindig azzal jött, hogy beszéljünk össze, hogy egyszerre legyünk kint, meg elmehetnénk máshová is a gyerekekkel, strandra, állatkertbe akart mindenáron menni velünk.
Az utóbbi időben nem voltunk játszóterezni, tegnap írt Messengeren, hogy mi van velünk, nem lát ott, valami baj történt? Este is írt, hogy megint nem voltunk kint, pedig direkt kinézegetett mindig és hogy ha játszótérre nincs kedvünk menni, ők nem jöhetnének át valamikor a húgával? Ezekre nem válaszoltam, el sem fogadtam az engedélykérést, ennek ellenére ma is írt, hogy miért nem válaszolok neki, ő már rosszul érzi magát, mert azt hiszi, megharagudtam rá, de nem tudja, miért. Utolsó üzenete egy órája jött, hogy kéri, válaszoljak, mert ő így aludni sem tud.
Sosem voltam vele túl közvetlen, nem hívtam meg magunkhoz, a közös programötleteit letereltem.
Nem vagyok öreg, 23 éves vagyok, tehát azt nem hiszem, hogy az anyafigurát látná bennem. Barátkozni nem szeretnék egy 8.-os lánnyal, van elég barátnőm.
Nézegettem az adatlapját, ott találtam meg a szüleit. Gondoltam, hogy felveszem az anyukájával a kapcsolatot, hátha ez segítene. Szerintetek jó ötlet? Vagy mit tegyek így? A lányt sem akarom megbántani, főleg, hogy nem veszi a lapot annyira.
Dolgoztam olyan területen, ahol volt rálátásom sok ilyen "segítségre szoruló" kamaszra (és gyerekre, és szüleikre). Én nem bátorítalak arra, hogy engedd be az életedbe ezt a lányt, vagy hogy egyáltalán magadra vedd a problémái megoldását. Sok ilyen kamasz van, és sok segítőkész, de csúnyán pofára ejtett felnőttel találkoztam. Általában így kezdődik, a lány ott ténfereg valahol a felnőtt látókörében, beszélgetni kezdenek, "jaj nem foglalkoznak velem a szüleim, jaj de szar otthon, jaj én szegény, de jó lenne nyugodtan beszélgetni, jaj de örülök hogy találkoztunk, jaj te milyen rendes vagy velem" - aztán a segítőkész felnőtt lakásából tűnt el készpénz, ékszer, laptop, drágább ruhák, kb. minden, ami mozdítható. Nem is egy esetben. Sőt, volt, hogy kiderült, a "nemtörődöm" szülők a felbújtók, a gyerek szó szerint be volt tanítva erre.
Nem azt mondom, hogy ebben az esetben is ez a cél, vagy hogy a kérdésedben szereplő kamaszlánynak bármi rossz szándéka lenne, de nem tudhatod, senki nem tudhatja. A már-már erőszakos tapadása mindenesetre elég nagy felkiáltójel.
Nem halok bele, de ehhez sem kedvem, sem energiám nincs.
Van egy kislányom, babát várok, egyetemre járok, és mindemellett építkezünk. Alapból introvertáltabb típus vagyok, nem szeretek barátkozni, csacsogni, a játszótéren is tökéletesen meglennék a lányommal, más anyuka/tesó/nagynéni/nagymama társasága nélkül.
Nekem ez a tapadás, számonkérés is sok, nincs kedvem egy kiskamaszt pátyolgatni, aki erősen fura...
#22-nél ott a pont! Végre valaki, aki így látja. Én is ezt írtam, hogy gyanús ez a nyomulás. Szerintem, ha elmennének vele közös programra, azt is a kérdezővel fizettetné ki mert mondjuk "véletlenül otthonhagyta a pénztárcáját" vagy "anyu csak ennyit adott...".
Egyébként felénk is van valami bentlakásos intézmény ilyen korú gyerekeknek, akiket már kiemeltek a családjukból, vagy árvák, de senki nem mer ott dolgozni, állandóan látom hogy keresnek új ifjúsági felügyelőt oda, mert nem marad meg ott egy felnőtt sem. Állítólag szétlopják őket, meg ki tudja még milyen atrocitások vannak. Rendesen veszélyesek tudnak lenni már az ilyen korú gyerekek.
Nagyívben kerülni kell, és nem szabad visszajelölni.
Nem voltunk soha "jól el", a férjem az utolsó pár alkalommal már nem is jött játszóterezni inkább, mert mondta, hogy rosszul van az affektálástól.
Beszélgettünk, mert nem vagyok bunkó, hogy hozzám szól és levegőnek nézem, a gyerekek is jót játszottak, de ennyi.
Ugyanígy, ha az egyetemen valakivel beszélek vizsga előtt/órán, attól még nem leszünk barátok és nem tölteném vele a szabadidőmet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!