Van egy két és fel eves kislányom. A felnőtteket szereti, nem fel tőlük, játszik velük, a gyerekektől viszont konkrétan menekül. Mi lehet ennek az oka? Kellene ezzel mélyebben foglalkozni vagy majd az idő megoldja?

Nem mondom hogy állandóan nagy társaság veszi körbe, de azért jövünk-megyunk, januártól ráadásul bolcsis is (ott is inkább megfigyel, nem barátkozik, pedig a gyerekek nyitnának fele, a bolcsis néniket viszont nagyon szereti), a bolcsin kívül pedig mindig valami programon vagyunk, jatszira megyunk, szóval nem élünk remete életet :) találkozik emberekkel, gyerekekkel is, de mégis. Most hétvégén a baratnomeknel voltunk, neki ugyanennyi idős a kislanya, vele szinte sehova nem járnak, mégis barátkozós, az én kislányom meg abszolút nem akart vele játszani, szóval nem gondolom hogy ez feltétlen annak a függvénye hogy jár-e sokat társaságba. Mi azzal próbáljuk magyarázni, hogy o egy nagyon okos kislány (ezt most teljesen objektíven írom, látom a korosztalyahoz képest hogy így van, nem vagyok elszállva :) ), és a felnottekben a biztonságot érzi, és tudja hogy a gyerekek pedig kiszámíthatatlanok, “vadak” sokszor. Lehet ebben valami?