Hogyan tudnánk megbeszelni a gyerekeinkkel, hogy miért is nem hívhatják meg magukhoz a barátaikat?

Nem olyan körülmények között élünk, mint a társaik zöme. Nincs autó, nincsenek hiper-szuper elektronikai berendezések, nincs külön szobájuk (2 szoba van, egy felnőtt és egy gyerekszoba), nincs új bútor, amik vannak sem éppen illenek össze és még sorolhatnám. A ház is erősen felújítasra szorul,

Semmi nem úgy alakult, mint ahogy terveztük és minden anyagi forrásunkat a gyerekek fejlesztésére kellett és kell forditanunk. Azt viszont nem szeretnénk, ha ezt úgy élnék meg, hogy miattuk nem állunk és élünk úgy, mint szeretnénk.

A legnagyobb még emlékszik a régi házunkra és szokta emlegetni, hogy milyen jó volt, mikor ott laktunk. Igen, az tényleg jó volt, de el kellett adnunk, mert nem tudtam visszamenni dolgozni, így nem tudtuk volna a hitelt és az összes többi extra kiadást fizetni.

Voltunk már pár osztálytársnál látogatóban és azt kell, hogy mondjam, hogy bár a gyerekek aranyosak, de a szülők nem feltétlenül értenék meg a helyzetet.

Ezt hogyan lehet 12, 10, 9 éves gyerekekkel megbeszélni?