Hogyan tudnánk megbeszelni a gyerekeinkkel, hogy miért is nem hívhatják meg magukhoz a barátaikat?
Nem olyan körülmények között élünk, mint a társaik zöme. Nincs autó, nincsenek hiper-szuper elektronikai berendezések, nincs külön szobájuk (2 szoba van, egy felnőtt és egy gyerekszoba), nincs új bútor, amik vannak sem éppen illenek össze és még sorolhatnám. A ház is erősen felújítasra szorul,
Semmi nem úgy alakult, mint ahogy terveztük és minden anyagi forrásunkat a gyerekek fejlesztésére kellett és kell forditanunk. Azt viszont nem szeretnénk, ha ezt úgy élnék meg, hogy miattuk nem állunk és élünk úgy, mint szeretnénk.
A legnagyobb még emlékszik a régi házunkra és szokta emlegetni, hogy milyen jó volt, mikor ott laktunk. Igen, az tényleg jó volt, de el kellett adnunk, mert nem tudtam visszamenni dolgozni, így nem tudtuk volna a hitelt és az összes többi extra kiadást fizetni.
Voltunk már pár osztálytársnál látogatóban és azt kell, hogy mondjam, hogy bár a gyerekek aranyosak, de a szülők nem feltétlenül értenék meg a helyzetet.
Ezt hogyan lehet 12, 10, 9 éves gyerekekkel megbeszélni?
Azért nem hívhatnak meg senkit, mert akkor mindenkit kellene és sajnos már volt rá példa, hogy hasonló házba hívták meg őket. Nekem semmi bajom nem volt se a házzal, se a szülőkkel, de a kisfiam legjobb barátja onnantól ilyen-olyan indokkal de már nem barátkozhatott az őket meghívó kisfiúval és anyuka elég becsmérlően nyilatkozott még a játszóteren is a semmirekellő szülőkről, akik képesek putriban élni és turis ruhába járatni a gyereket... Anyuka még a suliba is bement, hogy a gyerekek bent se játszhassanak és el is kellett őket ültetni egymás közeléből.
A gyerekeket nem zavarná a helyzet, tekintettel arra, hogy nekik egy szőnyeg az szőnyeg, még ha kopott is, de pl. az adott anyukának nem biztos, hogy az jutna róla eszébe, hogy az "csak" kopott.
Nálunk azért kicsit másabb a helyzet, mint a neurotipikus gyerekeknél. A kicsi, hiába 9 kb. egy 5-6 éves szintjén van. Sokszor mondja, hogy vigyük haza a barátját, de azt mégkevésbé tudnám elmagyarázni neki, hogy pl pár nap múlva már nem szabad beszélgetnie és játszania a barátjával.
Most hétvégére is mehettünk volna velük bandázni, de ők úgy számoltak, hogy ide-oda bemegyünk és beülünk enni, meg fagyi és hasonlók és csak durva becsléssel 100 alatt biztos nem jöttünk volna ki. Na, nekik ez meg se kottyan, nekünk meg 120 a logopédia egy hónapra a gyerekeknek, amit egy egynapos bandázásért biztos, hogy nem mondanék le.
Inkább azt tanítsd meg a gyerekeknek, hogy nem veszítenek azzal semmit, ha nem lesznek ilyen felszínes barátaik, mint a példádban említett vagy mint a #12 válaszoló és családja.
Igen, egyelőre a gyerek még barátkozna, csak a szülők nem engedik, de mivel így nevelik, már ha ezt nevelésnek lehet nevezni, az ő igénye is az lesz, hogy ne legyenek ilyen barátai. Mindenképp csalódna a gyereked. Jobb előbb túlesni rajta, amíg rá lehet fogni a f@szkalap anyukára.
Ha valaki az alapján ítél meg titeket, hogy van-e mindenféle csoda kütyütök meg kacsalábonforgó házatok, akkor az az ő szegénységi bizonyítványa. Persze, ettől még fáj az embernek, ha ilyen miatt hátrányt szenved. Ha igénytelenül, mocsokban és rendetlenségben élnétek, az más lenne. Egy 12 évessel - jó esetben - már el lehet ilyen dolgokról beszélgetni.
Elitnek nevezett gimnáziumba jártam, voltak ott igen jómódú diákok, de a legjobb bulik (igazából inkább társasági események) egy olyan barátomnál voltak, akik egy olyan házban laktak, amiről az anyjuk - évekkel később - úgy fogalmazott, hogy azért nem törtek be még hozzájuk, mert egyértelmű, hogy tőlük aztán nem nagyon lenne mit elvinni. Nem egy palota a ház, de a lakói jó emberek. Egyébként ott a gyerekek taníttatására költött inkább az anya, ez azóta szerintem jócskán megtérült.
Hozzám viszont nem nagyon jöhettek vendégek és ez nekem sokáig rosszul esett, pedig nagy házban éltünk (igaz, voltunk is páran). Az ok prózai: Anyu szégyellte, hogy nincs akkora rend és tisztaság otthon, mint ami szerinte illendő lenne. Pedig szerintünk a körülményekhez képest egész rend volt :D.
Ne haragudjatok, de ez botrányos felfogás…
Valóban jóra neveled a gyerekeket, szégyelljék a házukat, anyagi helyzeteteket…
Most már kb. honnan jön a gyerekek körében a ciki szegénynek lenni.
Hát egyébként nem az!
Mi nem vagyunk gazdagok, egyszerű házban élünk, ráadásul kicsiben is. Kettő szoba van itt is. A lányom egyik barátnője meg nálunk is szegényebb körülmények között lakott. Az udvar pl. nálunk most sincs rendben teljesen, a másik barátnőjénél pedig csili-vili az egész, mégsem tiltjuk ki a házunkból.
Szerinted a suliban nem veszik észre, hogy csórók vagytok???
Nem hiszem el…
"Szerinted a suliban nem veszik észre, hogy csórók vagytok???"
Mi is vendégfogadásra alkalmatlan kicsi lakásban lakunk, kocsink meg elvből nincs (nem használnánk ki, nyaralni meg tömegközlekedéssel, ami repülőt is jelent, megyünk), de a csóróságtól ez azért messze van.
Mondjuk, hogy mit hisznek a suliban, fogalmam sincs. Se én, se az apja nem rongyrázós fajata, nem tükrözi a ruházatunk a fizetésünket. A gyerekeké sem, mert nem standard márkákat hordanak. Aki nem ismeri, nem fogja tudni, hogy a noname-nek látszó barefoot cipő a lábán 30 volt. Hiheti kínainak is.
Istenem, talán magyarázd el a szülőknek, hogy tönkre mentetek, ez van, ettől nem vagytok rossz emberek .
Ne mond nekem, hogy ezt nem értenék meg.
Lehet meg segítséget is kapnal.
Csak ahelyett, hogy megbeszelned a gyerekek barátai szüleivel a dolgokat, te itt fogsz mártírkodni, hogy a szülők leneznek stb.
Ha annyira jóban vagytok, hogy bandazni mehettetek volna velük, akkor simán elkepzelheto, hogy te gondolod túl és abszolút nem érdekli egyiket sem milyen házban laksz.
Itt inkább benned van egy kis irigység, hogy másnak vastagabb a pénztárcája mint nektek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!