Hogyan tudnánk megbeszelni a gyerekeinkkel, hogy miért is nem hívhatják meg magukhoz a barátaikat?

Igen, valószínű, az én helyzetértékelesemmel is baj van, de sajnos már párszor megégettem magam. Rend, meg a tőlem telhető tisztaság van, de az látszik , hogy hol penészedik a fal (párás időben nagyon előjön, átüt a friss festésen is), hol omlik a vakolat, mert hiába javítom, tovább vizesedik és még sorolhatnám.

Mivel EGYMI-ben nagyjából leírták a gyerekeket, most alapítványiba járnak Budán. Ide vették fel őket és szépen is haladnak, tehát megéri a befektetett pénz. Mi viszont már nem ott lakunk, hanem Pest peremkerületén.

A férjem jól keres, de az a pénz megy is a sulira és a fejlesztésekre 3 gyereknek, tehát olyan, mintha az ő fizuja nem is lenne. Megélhetésre marad a GYOD, a GYES és a családi. Ez az osztálytársak egy részénél a havi elszórakozós pénzt se fedezné.

Már gondolkodtam, hogy el kellene őket hoznunk a suliból, hogy mi is jussunk egyről a kettőre, de félünk, hogy ott nem fejlődnének olyan jól, mint most. Ezt a durvan 6 évet még valahogy ki kell bírnunk.

A legutóbb elmentünk fagyizni a már említett osztálytárssal. Többet ilyen sem lesz. Fejenként 2 gombóc+ cukorszórás, roletti stb, a gyerekeknek 0,5l mentes víz, nekem egy presszó kávé és majdnem 12E volt, úgy, hogy csak a saját fogyasztásunk volt. Ha egy egész napos, kajálni beülős napot veszünk, tényleg nem úsznánk meg 100 alatt.

Mint írtam is, a gyerekeknek nem számítana, de itt a szülők is ott szoktak lenni a gyerekekkel, hogy nehogy baj legyen (a kisfiunk barátja epilepsziás és szívbeteg is a többi problémája mellé).