Hogyan tudnánk megbeszelni a gyerekeinkkel, hogy miért is nem hívhatják meg magukhoz a barátaikat?
Nem olyan körülmények között élünk, mint a társaik zöme. Nincs autó, nincsenek hiper-szuper elektronikai berendezések, nincs külön szobájuk (2 szoba van, egy felnőtt és egy gyerekszoba), nincs új bútor, amik vannak sem éppen illenek össze és még sorolhatnám. A ház is erősen felújítasra szorul,
Semmi nem úgy alakult, mint ahogy terveztük és minden anyagi forrásunkat a gyerekek fejlesztésére kellett és kell forditanunk. Azt viszont nem szeretnénk, ha ezt úgy élnék meg, hogy miattuk nem állunk és élünk úgy, mint szeretnénk.
A legnagyobb még emlékszik a régi házunkra és szokta emlegetni, hogy milyen jó volt, mikor ott laktunk. Igen, az tényleg jó volt, de el kellett adnunk, mert nem tudtam visszamenni dolgozni, így nem tudtuk volna a hitelt és az összes többi extra kiadást fizetni.
Voltunk már pár osztálytársnál látogatóban és azt kell, hogy mondjam, hogy bár a gyerekek aranyosak, de a szülők nem feltétlenül értenék meg a helyzetet.
Ezt hogyan lehet 12, 10, 9 éves gyerekekkel megbeszélni?
válasza: válasza:Én hasonló körülmények közt nőttem fel, emlékszem, volt egy barátnőm, nagyon sok pénzük volt, anyukám kérte, hogy őt ne hívjam át, de az a barátnőm átjöhetett, akik hasonló körülmények közt éltek. A te gyerekeid barátai közt nincs ilyen?
Egyébként a helyre hivatkozhatsz, hogy kevés, nem férnének el, inkább ezért menjetek játszótérre, stb. Ezt szerintem megértik a kicsik is.
válasza: válasza:A hasonlattal arra céloztam ,hogy az ember magával "szigorúbb " vagy hogy is mondjam
Lehet hogy rosszabbnak látod mint amilyen valójában
3-as voltam
válasza: válasza: válasza:Eszedbe jutott már, hogy pl elmondod az igazat? Az pont jó lenne. Nincsenek olyan körülmények amik megengedik, hogy vendégeket fogadjatok ennyi.
Ez nálunk is így volt, mikor gyerek voltam, soha egy barátom sem látogathatott meg, megértettem, nem csináltam belőle se hisztit, se problémát. Nem akkora dráma.
válasza:Én tini koromban nagyon rossz körülmények között éltem
Egyszeru parasztház, áramunk, fürdőszobáno nem volt
A barátaimnak igen
Szerencsére nem érdekelte őket, hogy én hol lakom.
Minden hétvégén nálunk tanyaztunk, gyertyafenynel zenét hallgattunk, beszélgettünk
Mindig nálunk, máshova nem is mentünk.
A barátaim szülei sem bántak, nem néztek le ez miatt.
Szerintem nem biztos, hogy szégyellni kéne azt ahol éltek
Lényeg, hogy van hol laknotok.
válasza: válasza:egyrészt gratulálok, kitűnően neveled a gyerekeidet felszínességre. másrészt meg lehet hogy mondjuk a legépebb gyerek egyik fejlesztését be kéne cserélni neked egy pszichológusra, mert ez kicsit kóros. azért nem hívhatja át a gyereked a legjobb barátját, mert annak a szülei többet merészelnek keresni mint te, és ez nem tesz jót a sérült kis lelkecskédnek?
amúgy szerintem tudják hogy a fejlesztések miatt nincs pénzetek, ne nézd őket hülyének. a legnagyobbnak még memóriája is van. szerinted nem rakta/rakták már régen össze, hogy a bármi(betegség, baleset, sérült testvér születése) előtt máshogy éltetek, mint azóta? teszem hozzá, ha közvetve ők vagy egyikük tehet arról is (nem ő tehet, csak a te kifordult logikádban) hogy nem hívhatnak fel senkit magukhoz, szerinted az jól fog hatni a testvéri kapcsolatukra?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!